Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)
Mészáros Balázs–Tóth Péter: A Dél-Dunántúl és a Balaton körüli vármegyék leírása
A DÉL-DUNANTÚL ÉS A BALATON KÖRÜLI VARMEGYÉK LEÍRÁSA 109 IV. RÉSZ: A Magyarország koronájához csatolt tartományok: Erdély, Kovasavföld és Moldva leírása. Térjünk most vissza a II. rész 1. segmentumának a minket ezúttal közelebbről érdeklő területet, nevezetesen a Dél-Dunántúlt, illetve a Balaton körüli vármegyéket ismertető részéhez. Elsősorban a helytörténeti, honismereti kutatást kívánjuk segíteni, amikor az alábbia'kban Baranya, Somogy, Zala, Tolna és Veszprém megye leírásának magyar fordítását közöljük: ..BARANYA VÁRMEGYE I. В а г а n у a vármegye egészen a Tisza és a Duna egymásba folyásáig terjed, egyébként pedig szemben fekszik Tolna vármegyével. A manapság már jelentéktelen nevű Baranyán, vagyis Baranyaváron — amelytől a vármegye nevét kölcsönözte — kívül nevezetes püspöki ós káptalani mezőváros, vjgyis inkább város itt Pécs (Quinque-Ecclesiae), amelynek jelentős főpapja és a régi királyoknak az ezen hely püspökei számára kiadott kiváltságleveléből következően egyszersmind a vármegye örökös főispánja is nagyméltóságú Neszelroth gróf úr. II. Az említett várost pedig a magyarok Pécsnek, a németek Fünff-Kirchennek nevezik, míg latinul — amint mondottuk — Quinque-Ecclesiae a neve: vagy azon öt egyház után — ahogyan általánosan hiszik —, amelyeket a szomszédságában építettek, vagy pedig — ahogyan az szerzőnknek inkább kedvére való — azért, mert egykor Szent István király mint ötödik helyen alapított itt püspöki székhelyet. Budától délre van, 16 magyar mérföld távolságra, Székesfehérvártól pedig kelet felé, 14 mérföldnyire; egyébként a szélesség 46. fokán és 8. percén s a hosszúság 43. fokán és 16. percén. A Duna és a Dráva között, csaknem középen fekszik, a Mecsek (Mersecus) nevű hegy lábainál, egy módfelett termékeny és leginkább a szőlővel borított dcmbocskák miatt kies területen, amely dombok mindenfelé meg-megszakítják a síkságot; egyébként ez a síkság is nevezetes termésének mind bőségéről, mind pedig kiválóságáról. Hogy mekkora becsülete volt valaha e városnak, mielőtt még az 1543. esztendő táján a törököktől végpusztulást nem szenvedett, mutatja ez az általánosan ismert szólásmondás: ,,németnek Bécs, magyarnak Pécs". Nem hiányoznak azok sem, akik állítják, hogy maga Szolimán adományozta kies volta miatt neki a „földi paradicsom" nevet, amidőn egy közismert énekben kifejezte a város iránt való szeretetét. Nem szabad itt hallgatással elmellőzni azt az igen nevezetes gimnáziumot sem, amelyet, mint egyebemet I. Lajos király alapított és a pápa is megerősített az 1364. esztendőben, amint bizonyítja az a 43. Ismét TIMON SÁMUEL. 44. SURIUS, LAURENTIUS: a Hartvik-féle Szent Istvánlegenda és a Szent Imre-legenda kiadója, karthauzi szerzetes. 45. INCHOFFER MENYHÉRT (Kőszeg, 1584. Milano, 1648.) jezsuita szerzetes, tanár Messinában, majd Róbulla, melyet a másutt már említett kéziratok között őriznek; az iskola az ..általános tanulmányi" nevet azonban alig Korvin Mátyás koráig tartotta meg, jóllehet tovább is virágzott. A város fölött, a hegy egyik nyúlványán állott az inkább díszes, mint erős - akár a hely fekvését, akár a mesterséges erődítést tekintjük — vár: azért tudniillik, mert a városhoz hasonlóan régi fal övezte ugyan és volt néhány bástyája is, ámde a fölötte magasodó hegyről könnyűszerrel ostrom alá lehetett venni. Úgy látszik, a mieinktől szenvedte el végső romlását: az 1664. esztendőben ugyanis, amidőn elragadták a pogányoktól) tűzzel teljesen elemésztették. S úgy tűnt, nem szabadul meg egyhamar abból a rettenetes veszedelemből, amelyet a pogányok megújult zsarnoksága jelentett neki, míg végre Lipót császár uralkodása alatt, az 1686. esztendőben visszafoglalták, méapedig jelentősebb erőszak nélkül. Ennek köszönhető tehát, hogy jelenleg is áll néhány szép egyházi épület benne, mindenekelőtt pedig a főszékesegyház, amelyet négy torony ékesít s amely könnyen lehet, hogy az egész Magyarország legnagyobb temploma. Benne található Péternek, Magyarország királyának, e bazilika alapítójának a sírhelye: azt tartja a szóbeszéd, hogy ő valamennyi időt pihenéssel is eltöltött itt. Szinte a város minden egyes kapuja mellett - mintegy ezek védelme alá helyezve — megtalálható egy-egy szerzetesrendnek a gyülekezete: az úgynevezett budai kapunál tudniillik a Szent Pál első remete rendjéből való atyáké, a siklósi kapunál a kapucinus atyáké, a szigetvári kapunál a ferences rendbéli atyáké; s mindezekhez járul még a főtér irányában a prédikáló atyák rendháza, valamint a jezsuita atyáké, akik a leqáhitatosabb főpaptól, Széchenyi Györgytől nyertek állandó székhelyet a város központjában a Krisztus utáni 1694. esztendő táján; s végezetül az ágostonos atyáké, akik az alsóvárosban, a budai kapu környékén telepedtek meg. ott, ahol a látoaatók nem kis csodálatára a kőszikla tövéből egy folyó fakad, amely nem nagy távolság megtétele után hatalmasan megduzzadva két malmot is hajt. Egyébiránt úgy látszik, hogy a város hírnevét legelsősorban a püspöki egyházmegyének kell tulajdonítani, amely Baranya és Valkó vármegyék mellett Tolna vármegyét is magába foglalja. Közismerten azt tartják, hogy püspökei közül Szent Mór volt az első: a már idézett szerzőnk azonban azt bizonyítja/^ hogy Szent István király káplánja, Bonipert volt az első püspök, mivel hogy Szent Imre már idősebb — 20 esztendős — volt akkor, amikor Szent Mórt, mint a Szent Márton kolostorban élő szerzetest csókkal illette, amint azt Surius Vl mondja. Nyilvánvaló tény pedig, hogy Szent Imre 1007-ben született, míg e püspökséget Szent István király az 1009. esztendőben alapította, ahogyan az kitűnik az lnchoffernél' ,b mában. Itt határozta el, hogy megírja hazája egyháztörténetét, de a tervezett munkának csak az első "része készült el; ennek címe: Annales Ecclesiastici Reqni Hungáriáé, s 1059-ig tárgyalja azt. Megjelent Rómában, 1644-ben.
