Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

Mészáros Balázs–Tóth Péter: A Dél-Dunántúl és a Balaton körüli vármegyék leírása

A DÉL-DUNÁNTÚL ÉS A BALATON KÖRÜLI VÁRMEGYÉK LEÍRÁSA 105 elgondolásának lényege, hogy a föld szerkezete, öszszetétele, „működése", anyagának tulajdonságai alapvetően meghatározzák környezetünket, legyenek azok fizikai, kémiai, biológiai, gazdasági jellegűek is. Ezzel a fölfogásával és a föld természetének átfogó taglalásával kiemelkedett kortársai közül és a magyarországi' jezsuita tudósak módszereinek és szemléletének alakulására is jelentős hatással volt. A korszak legkiemelkedőbb hazai jezsuita tudósa a dunántúli származású Hevenesi Gábor-'' - a bécsi Pázmáneum rektora, majd rendtartományi főnök volt. 1689-bein Bécsiben jelent meg az általa kiadott

2

' ..Atlas Parvus Hungáriáé seu Geographica Hungáriáé in 40 tabellas divisae descriptio", amely azon kívül, hogy Magyarország első atlasza volt, belső értékeit tekintve is különös figyelmet érdemel.-"' ,,A ténkép szerkezete és használata" címen гду nagycn érdekes vetülettant is ad, ábrákkal magyarázva meg a térkép lényegét. Röviden leírja Hungáriát és tartományait, Erdély nélkül, de a Szerémséggel együ'.i 50 magyar vármegyét sorol fel, majd a püspökségeket, szabad királyi városokat, prépostságokat és apátságokat veszi számba. Ezt követi 2605 magyar helynév felsorolása, nemcsak annak feltüntetésével, hegy melyik térképlapon találhatók, hanem földrajzi szélességi és hosszúsági helyzetük megadásával is. Természetesen ez a munka sem mentes a korabeli térképírást jellemző tévedésektől és hibáktól, mégis a XVII. századi magyar kartográfia legkiválóbb alkotásának tekinthetjük. Hevenesi munkásságát azonban elsősorban nem geográfiai, hanem egyháztörté23. HEVENESI GÁBOR 1656. március 24-én született Miskén (Vas megye). Nemesi származású. 1671-ben lépett a jezsuita rendbe. Bölcseleti és teológiai doktor. Nagyszombatban tanította a humaniórákot, retorikát és bölcseletet Bécsben, majd teológiát Bécsben és Grácban. Utóbb a rend növendékeinek mestere és a kollégium rektora, majd Nagyszombatban a bölcseleti kar dékánja volt. 1691-től a bécsi Pázmáneum igazgatójaként és az ausztriai jezsuiták provinciálisaként működött. 1715. március 11-én halt meq Bécsben. Életéről és munkáiról Id. bővebben SZINNYEI im. IV. köt. 835-836. p. KOSÁRY im. 106., 145-146., 150., 192., 573-575. p. 24. Az atlasz szerkesztője és kiadója Hevenesi Gábor, általában őt tartják szerzőjének is. Nem úgy rendtársa - Szörényi Sándor -, aki 1703-ban Grácban kiadott „Propylaeum bibliothecae . . ." című művében Vols Ernőt tartja e munka tényleges szerzőjének. 25. FODOR im. 59-74. p. WELLMANN im. 132. p. STEGENA im. 137. p. GÁBOR l.-HORVÁTH Á. im. 53. p. IMRÉDI-MOLNÁR LÁSZLÓ: Térképalkotás. Budapest, 1970. és Adatok a XVII. századi és a korábbi idők térképtörténetéhez. In. Földrajzi Közlemények. 1966. 15. 2. BEN DEFY LÁSZLÓ: Középkori magyar hossz- és területmértékek. In. Fejezetek a magyar mérésügy történetéből. Budapest, 1940. 26. Az egyháztörténet szervezettebb, szakszerű művelése, előbb a rendszeres adatgyűjtés, majd az erre épülő tudományos igényű feldolgozás a XVII. század végén indult meg. Az evangélikusoknál ez a pietizmus térhódításával függött össze, a katolikusoknál a jezsuiták új programja szerint ment végbe. A legfőbb cél még mindegyik felekezetnél a saját egyháztörténet jobb, teljesebb művelése volt, olyan egyháztörténeté, amely neti érdeklődés motiválta. Az egyháztörténet fogalmát a legszélesebben értelmezve

26 a hazai történelmi források gyűjtésére kiadott felhívásában földrajzi, politikai, közigazgatási, hadtörténeti, genealógiai adatok gyűjtésére is figyelmeztetett. Sőt, mindjárt útmutatást, szabályzatot is fogalmazott a kutatók szármára, hogy miként járjanak el az írott források, okleveles emlékek összeszedése és másolása terén, utalva a hitelesnek tetsző szájhagyomány megörökítésének fontosságára is. Kezdeményezését azzal indokolta, hogy e nagy és termékeny, egykor oly híres ország saját dicsőségét sem ismeri, mert emlékeinek jelentős része elveszett, megsemmisült. A tervet Kollonich esztergomi érsek felkarolta, s megnyitotta számára az elzárt egyházi és hivatali levéltárakat. Otrokocsi Fonis Ferenc

27 nagyszombati tanárt megbízta az esztergomi érseki és káptalani levéltár anyagának feltárásával, mint kamarai elnök utasítást adott a pozsonyi kamara általánosabb érdekű régi iratainak lemásolására, Cseles Márton

28 jezsuitát pedig Rómába, a vatikáni levéltárba küldte. Hevenesi így - hivatalos egyházi és állami támogatással - egy egész kutatógárda rendszeres gyűjtőmunkája segítségével rövidesen 140 kötetnyi kéziratos gyűjteményt hozott össze, amely a továbbiakban is egyre nőit és két évszázadon át a kutatásnak fontos bázisa volt. így lett Hevenesi a hazai jezsuita adatgyűjtő iskda megalapítója, amelyből később XVIII. századi történetírásunk legjelentősebb irányzata nőhetett ki. Hevenesi atlaszával azonos évben, 1689-ben jelent meg Nagyszombatban Szent-lványi Márton9 ,,Dissertatio geographica universalis de insulis, anta politika és a művelődés eseményeit is az egyház életének főbb jelenségei köré csoportosítja és a saját, vallásos ideológiának alárendelten elemzi. Nem nehéz belátni, hogy ez fejlődéstörténetileg egy további szint előkészítése volt. Á széles igényű, sok mindent átfogó egyháztörténet annyi politikai, honismereti, művelődési, irodaimi adatot halmozott össze, hogy ezek alapján a következő fokon már megindulhatott a történelem, a földrajzzal párosult hon- és államismeret, valamint az irodalom- és tudománytörténet különválása. A világi tudományosság és a felvilágosodás felé az egyháztörténettel párhuzamosan és vele érintkezésben haladt egy másik út is, amelynek irányvétele tulajdonképpen geográfiai jellegű volt, de széles mederben átfogott egy sor más, határos ismeretágat is. Ez részint az adott helyi viszonyokból érthető. Mindegyik felekezetet, s főleg ezek jobb képviselőit jellemezte az az új törekvés, hogy egyházuk teljesítményeit az országban, s annak frissen visszafoglalt és szinte elfelejtett részeivel, adottságaival, múltjával együtt felmérjék, lehetőségeinek kifejtését elősegítsék. Ugyancsak célul tűzték, hogy a hazai művelődés eredményeit, a múltat és jelent illetően egyaránt a külfölddel megismertessék, s ha kell — mint ahoqy főleg német polgári szakmai körökkel szemben kellett is megvédjék a lenézéssel és tájékozatlansággal szemben, kifejtve, hogy a kulturális hiányok nem valami eredendő „nemzeti restségből", hanem főleq az előző századok pusztító háborúiból adódnak. Vö. KOSÁRY im. 139-150. p. 27. OTROKOCSI FÓRIS FERENC Ld. SZINNYEI im. X. к. 4-13. p. KOSÁRY im. 145-146., 157. p. 28. CSELES MÁRTON Ld. KOSÁRY im. 145., 147. p. 29. SZENT-IVÁNYI MÁRTON 1633. október 20-án szüle-