Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)
Mészáros Balázs–Tóth Péter: A Dél-Dunántúl és a Balaton körüli vármegyék leírása
A DÉL-DUNÁNTÚL ÉS A BALATON KÖRÜLI VÁRMEGYÉK LEÍRÁSA 103 Külön említést érdemel még a XVII. század közepén két Erdélyt ismertető munka; Tröster János 1 '' 1666-ban Nürnbergben kiadott „Das alt und neu teutsche Dacia . . ." című műve és Töppelt Lőrinc ÍG munkája, az ,,Origines et occasus Transsylvanorum . . .", amely 1667^ben jelent meg Lyonban. Mindkettő különleges figyelmet szentelt az erdélyi szászoknak. Részben a török visszaszorulásával együtt fokozódó érdeklődés ösztönző hatására ismét „az egész Alsó- és Felső-Magyarország pontos leírására" vállalkozott az erdélyi Kreckwitz György 17 „Totius Regni Hungáriáé Superioris et Inferioris accurata Descripto" című 1685-ben Nürnbergiben kiiadott műve, amelynek második kiadása már a következő évben napvilágot látott! Ugyanott jelent meg Kreckwitz Erdélyt ismertető „Totius Principatus Transylvaniae Accurata Descriptio" című második iműve is 1688-ban. Sajnos csak kéziratban maradt ránk Parschitzius /Cr/stóf 18 „Descriptio Hungáriáé" című leírása. Munkája az ország történetének áttekintése után éghajlatát és kiterjedését jellemzi, majd rátér Magyarország, Szlavónia és Erdély 74 vármegyéjének ismertetésére. A székely és a szász székekkel érdemben nem foglalkozik, s az „ottani kellő biztonság hiányában" nem tér ki a török uralom alatt maradt déli területekre sem. Már a hazai eh о год rá fiai irodalom vázlatos áttekintése alapján is megállapítható, hogy - amint azt eddigi példáinkkal is igyekeztünk érzékeltetni - a XVI. század közepétől a XVIII. század utolsó évtizedéig - Oláh Miklóson kívül — elsősorban az erdélyi és felvidéki evangélikus értelmiségiek vállalkoztak Magyarország leírására. Szerepüket azonban a XVIII. század fordulójától szinte egyesapásra a jezsuita tudósok vették át. A jelenség ímegértéséhez elsősorban abból kell kiindulnunk, hogy a katolicizmus a Habsburg monarchia területén államvallás volt, a katolikus egyház hatalmas anyagi és szellemi erőforrások birtokában uralkodó helyzetet élvezett. Természetes tehát, hogy a török fokozatos kiszorításával az erőviszonyoknak a Habsburgok javára történő eltolódása Magyarországon is egyre erőteljesebben mutatkozó katolikus expanziót vont maga után. A széles társadalmi ré15. TRÖSTER JÁNOS nagyszebeni származású, apja törvényszéki bíró. 1658-ban a tatárok elől menekülve hagyta el hazáját. Az altdorfi egyetemen teológiát és orvostudományt tanult, majd Nürnbergben élt. Hazatérve a nagysinki evangélikus iskola rektoraként működött 1670-ben bekövetkezett haláláig. Idézett műve „A régi és új német-Erdély". Lengyelországról is írt egy topográfiát. WELLMANN im. 130. p. DÓCZYWELLMANN-BAKÁCS im. 33-34. p. SZINNYEI im. XIV. к. 550-551. о. 16. TÖPPELT (TOPPELTINUS) LŐRINC medgyesi származású. A gyulafehérvári gimnáziumban tanult, majd Altdorfban és Rómában. Utazott Németországban és Franciaországban is. 1667-ben Orleansban szerzett jogi doktori címet. Visszatérte után Brassóban, Gyulafehérváron és Déván élt. 1670. április 23-án halt meg Brassóban. Műve „Az erdélyiek eredete és története". tegek mentalitásának befolyásolásában egyre jelentősebb feladatot láttáik el a szerzetesrendek, s ekkor közöttük is elsősonbam a jezsuiták. A korabeli viszonyokhoz mérten a rend tagjainak számát sem mondhatjuk csekélynek, még fontosabb azonban, hogy a szervezettség, a fegyelem, a céltudatosság és az adott társadailomban bevált módszerek alkalmazása megsokszorozta e garnitúra hatását. Egyáltalán nem reális az a múlt századi történetírásunk által kialakított egyoldalú kép, amely a jezsuitákat csupán a reakció „sötét seregéként", a Habsburg hatalmi önkény végrehajtóiként tartotta szóimon, akik a nemzettel (nemességgel) szemben álltak. Valójában a rend a XVII. század óta Magyarország és a Habsburg monarchia tekintetében szervesen illeszkedett abba a politikai képletbe, amelynek keretében a hazai klérus - főnemesi vezetőivel, köznemesi kádereivel és minden más utánpótlásával együtt - alaipvetően a magyar feudális uralkodó osztályt, pontosabban annak azt a katolikus többségét képviselte, amely együtt volt híve a rendi hatalomnak és a Habsburg udvarnak. E képlet valamennyi összetevőjének, a kormányzatnak, a földbirtokos nemességnek, de a polgárságnak is, s nem utolsó sorban a régi egyházi szervezet minél gyorsabb helyreállítására törekvő klérusnak egyaránt fontos érdeke fűződött ahhoz, hogy az újjáépítésre váró ország politikai, földrajzi, gazdasági és történeti vonatkozású adatainak együttes, rendszeres feltárása révén az adottságokkal minél sokoldalúbban tisztába jöjjön. Ezek az adottságok az északnyugati peremvidéken sem voltak kellően ismertek, de a nemrég visszakerült nagy központi és déli területeket tudományos szempontból szinte újonnan fel kellett fedezni. E hatalmas feladat ia tudós hajlamú, kis számú értelmiségre várt, amely az ország sokfelé tagalt feudális társadalmában maga is megoszlott, ekkor még korántsem nemzetiségek, hanem elsősorban vallások szerint. Tekintve, hogy még hasonló szakmai célkitűzéseket is másként közelítettek meg a reformátusok, a katolikusok vagy az evangélikusok, mind az állam, mind a katolikus egyház a honismeret, államismeret terén megbízható információk szolgáltatását és saját szempontjainak maradéktalan érvényesítéWELLMANN im. 130. p. SZINNYEI im. XIV. к. 474475. p. 17. KRECKWITZ GYÖRGYRŐL csupán annyit tudunk, amennyit műveinek címlapján maga jelez, ti. hogy erdélyi származású. WELLMANN im. 131. p. DÓCZYWELLMANN-BAKÁCS im. 135., 142., 149. SZINNYEI im. VII. к. 249. p. 18. PARSCHITZIUS KRISTÓF rózsahegyi (Liptó megye) származású jeles bölcselő és költő. Selmecbányán volt iskolarektor, de feljebbvalói elmozdították hivatalából. Külföldre ment. „Magyarország leírása" с kéziratához, amely vagy 1697-ben, vagy 1702-ben készült el, hiába keresett kiadót. Hányatott élete során megfordult Angliában, Németországban és Belgiumban is. Egy ideig Wittenbergben, majd Lipcsében élt, ott is halt meg 1713-ban. WELLMANN im, 132. p. SZINNYEI im. X, к, 416-420. р,
