Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)
Dr. Magyar Kálmán: Az Árpád-kori Somogy Francia kapcsolatairól
AZ ÁRPÁD-KORI SOMOGY FRANCIA KAPCSOLATAIRÓL 39 Ez a Brunus álltai vezetett műhely Saint-Gilles-ben 1140-1150 körül dolgozott voilno. Az ún. öt mester Robert Saint-Jean szerint is mindenképpen Brunus az, akinek a stílusa a legikönnyebben ismerhető fel. Ez a szobrász, aki Szent Máté és Szent Bertalan szobrát Brunus me fecit-tel szignálta, irányíthatta az antikizáló stílusú munka kait. 1140-50 körül még fiatalon készíthette el az apátsági templom szobordíszeinek egy részét. Harminc év imúíva mint idős és tekintélyes, ,,a fa- és kőművek meistere" címmel kitüntetett személy tanúként írhatott alá több fontos okmányt. * Brunus társa volt az ún. Szent Tamás mester, oki Szent Tamás, ifjabb Szent Jakab és Szent Péter szobrát, valamint a középső kapu domborműveit alkotta. Ö, akit angouleme-i mesternek is neveznek, a SaintGilles-ii m unka latokon egy idegen, rajzában és kivitelében románosabb — Brunus antikizáló törekvéseitől 'igen távol álló — Ihagyományt képvisel. Valószínűleg egy délnyugati építkezésről (Angouleme? Souillac? vagy Toulouse?) jövet hozta Saint-Gilles-be a szabadabb, dinamikusabb és társai klasszicizmusával alig egyező román szobrászat különös, de éltető erejét. A j két mesterhez ikésőbb társult volna a Soft (Lágy) mester. Ez a szobrász a Brunushoz közel álló stílusban dolgozott. A jobboldali kapuköz két, még kissé masszív apostolszobrán «kívül neki tulajdonítható az észoki timpanon (A Napkeleti Bölcsek Imádása), az ehhez a kapuhoz tartozó párkánydísz fríze (Krisztus felkészülése és bevonulása Jeruzsálembe), valamint a középső kapu baloldali kiugrásánál látható Péter megtagadásának megjövendölése dombormű. Az utóbbin is látható a nagy biztonsággal megrajzolt és finoman mintázott, nemességet és méltóságot árasztó stílus. Szellemi súlyosságukkal és tömörségükkel túlmutatnak a forrásul szolgáló ókori domborműveken . Az ún. Lágy mesterrel együtt érkezett volna az ún. Hard (Kemény) mester. A homlokzat jobboldalán elhelyezett két utolsó apostolszobor alkotója — kemény és tömör stílusával — eltér, de más vonatkozásban sóik hasonlóságot mutat Brunussal, s egyúttal! a Soft (Lágy) mesterrel is. Neki tulajdonítható a jobboldali kapu szobrainak nagyobb része: a timpanon Keresztrefeszítése és a párkány Feltámadási jelenetei. Valamennyi Saint-Gilles-i szobrász közül - Brunus mellett — a Szent Miháily mestere, akinek művészii egyénisége és alkotó tehetsége a legkevésbé som vitatható. Egyeseik őt tekintik — Brunus után — a második műhely vezetőjének. R. Hamann szeríint Burgundiából jött, míg W. Stoddard azt tételezi fel, hogy 178. STODDARD 1973., 2. Apostles and Angels 17-41., 3. Reliefs of Bases and Socles 45—59., 4. Sculpture of the Superstructure 63-100., 5. Ornament 109-121., MAROSI 1972., 191-193. 179. STODDARD 1973., 153-161. R. SAINT-JEAN 1975., 302-303., 337. mint Brunus és a Szent Tamás mesterének a segédje, Saint Gilles-bon tanult volna. Szent Mihály alakjának elkészítése után stílusa tovább tisztul (Kufárok kiűzése a templomból!, Júdás csókja, Krisztus Pilátus előtt és a Keresztvitel). 178 Brunus és a Soft (Lágy) mester alakjainak méltóságteljes súlyosságává'! szemben fiatalosságot, szenvedélyes és drámai lendület jellemzi alkotásait. Robert Saint-Jean szerint is ő a legeredetibb Saint-Gilles-i művész, aki egy rendkívüli kifejezőerejű, életszerű és színes stílust hozott létre. 179 SAINT-GILLES VÁROS 1. Története és kialakulása 180 A római kis oppidum helyén a IX. század végén a Szent Péter, majd a X. század végétől a Szent Egyed apátság alkotta a tel épül és magot. Az apátság, illetőleg a hozzá tartozó település mellett vezetett el a Rhőne-hoz vivő legközelebbi út. A Nimes-től D-re és A ries-tói Ny-ra húsz km-re, a Rhône deltájában fekvő város koraiközépkori fejlődését kikötőjének, illetőleg zarándokhely szeriepének köszönhette. A X-XIIÍ. század között mint Dé'1-Franoiaország tengerparti központja virágzott. Saint-Gilles porte (portus) és a város (ville) nevét 1107-ben említik először. A városfalak ekkor már részben álltaik és egy városi szervezettel rendelkező települést öveztek (8. ábra). Az 1000 táján készült írás, az ún. Vita a város SaintPrivat egyházáról tud. 'Mellette 1097-ben - ugyancsak az apátságtól D-re — a Szent Miklós egyház állt. A korai, XI. századi városmaghoz a Rhône kikötője melletti két egyház és az apátság tartozott. 181 A kikötőt s vele a várost — a zarándoklás mellett a város uraii, a toulouse-,i grófok kelet felé irányuló politikája fejlesztette, illetőleg serkentette. A rhône-i kikötő, ahonnan a keresztesek is behajóztak, a távoli Kelettel hozta kapcsolatba a várost. A híres toulouse-i gróf, IV. Raymond inmen indult az 1105-bon bekövetkező halálának színhelyére, a tripoli fejedelemség elfoglalására. A fellendülő forgalmú hely a liguri tenger olasz kikötőivel tartott hajózási, kereskedelmi és politikai öszszeköttetést. Saint-Gilles-ben a XI. századtól megjelentek a genovai és a pisai hajósok is. XII. századi gazdasági fejlődését mutatja, hogy 1101-ben megtelepüilt benne a Szent János lovagrend. A jeruzsálemi 'ispotályosok épületei és településbelyük a D-i városfalon kívül, az Arles-ba vezető úttól jobbra, a folyó, s így a kikötő közelében ala180. R. V. JEOLAS 1981., 12-24. Architecture civiléét histoire en Saint-Gilles Catalogue d' exposition SaintGilles 1981., 1-17. 181. Uo. 16.
