Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)

Dr. Magyar Kálmán: Az Árpád-kori Somogy Francia kapcsolatairól

AZ ÁRPÁD-KORI SOMOGY FRANCIA KAPCSOLATAIRÓL 27 1442-ben pedig már a Somoghwar-i esküdtek: Ke­rozthos és Bakos Márton, majd 1451-ben ,,/íffere Joan­nis Chap ceterorumque iurotorum de Somogywar szerepelteik. Vagyis a mezőváros polgárai között litte­ratusok, írni tudó jegyzők, de egyetemet végzett deá­kok is voltak, így például a XV. század végén János fia István deák és Pál deák somogyvári hospesek, akik a somogyvári apátság Közép-Nyest nevű szőlőhegyén levő szőlejét 8 arany Ft-ért zálogosítja, illetőleg adja el. Az aranyműves-ötvös (aurifaber) Benedek, vala­mint más hospesek is feltűnnek egy Lukács nevű sá­fár-kereskedő (instltor) somogyvári hospes végrendel­kezésekor. Lukács ekkor ,,a birtokain lakó vértestvéré­nek, a nagy (magnus) Gergelynek 3 aranyforintot ha­gyott, de szerepelteik sokféle, főképpen szerzett, vásá­rolt javai: a Szent Egyed utcában fekvő házai, vásá­rolt és zálogos szőlői, szántóföldjei, lovai, marhái, készpénze, ezüstje, valamint borai, árucikkei és „bár­milyen jószága". Ez a Lukács - a többiekhez hason­lóan - egy igen tehetős mezővárosi hospes-polgár, kereskedő volt. Somogyvár esetében igen jellemző, hogy a deáktól a sáfárig, s különböző hospes polgár — az iparűzés mellett — elsősorban szőlőműveléssel, bortermeléssel és feltehetően kereskedelemmel is foglalkozott. Ez jel­lemezte a mezővárost, amelynek borai Fehérváron keresztül még távolabbra jutva jelentették a fejlő­dést, s adták a meggazdagodást polgárainak. Külön jövedelmet jelenteit a Szent Egyed és Szent László ereklyéket felkereső zarándok-nép megjelenése. A külhoni, köztük a németországi zarándoklatba — a határában lévő Szent Miklós s Szent Jakab remete­ség révén is — a mezőváros hospes-polgárai is bekap­csolódtak. 134 Ez a XIV-XV. században kereskedelemmel, szőlő­műveléssel foglalkozó hospes-polgárság az idegen eredetű, francia-vallon, latin i népességre utal. Ezt erősíti az itt található Szent Egyed, Szent Miklós és Jakab kultusz. A Ny-i zarándokhelyek felé is vezető Egyed—Jakab—Miklós zarándokállomások a „fran­ciás" kereskedő-utazó, polgárzarándok-helyeket, állo­másokat juttatják az eszünkbe. S ez az út például I. Boleszló lengyel herceg esetében 1113 körül a tá­voli É-ról vezetett Esztergomon, Budán, Székesfehér­váron ál: Somogyvárra. A Somogyvártól D-re lévő babócsai Szent Miklós és Szent Egyed búcsújáróhe­lyek, a D-i további Szent Egyed állomások, a távoli, központi kegyhelyekhez vezető utak elérését is kínál­ták. Jellemző, hogy a XI—XIII. században a dél-fran­ciaországi Saiint-Giilles-hez vezető déli útnál Milánó­ban, az Alpokban, majd Provence-ban több, a kegy­helyhez tartozó, szállást is kínáló Szent Egyed és más egyház is állt. Ezek Saint-G И les-tői É-ra, Ny-ra is szin­134. U,o. 135. A régészeti kutatások eredményeinek, emlékeinek részletes közlésére itt nem vállalkozhatunk. 136. MAGYAR K., SLÉ 6 (1975) 19-33., valamint Uő. So­mogy 9 (1981) 3. 81-87. 137. BAUMGARTEN SZ 40 (1906) 5. 389., 393. te láncban folytatódtak. A középkor folyamán, így le­hetséges, hogy egy német zarándok a Saint-Gilles-i útvonalon, már a Montpellier-től D-re lévő Béziers városban a Jakab compostellai (Spanyolország) sír­jához készülődő magyar búcsúsokkal is találkozott. A somogyvár/ Szenf Egyed apátság 1 '' Az 1070 táján veszprémi püspöki székben ülő Franc (Franca) liége-i, azaz lotharingiai származású püspök, majd a lengyel fejedelem tanácsadója már 1085-ben javasolta Wladyslaw Herman fejedelemnek a kapcso­lat felvételét a dél-franciaországi Saint-Gilles egy­házával. Miért lehetett ez a kapcsolat olyan fontos a lengyel fejedelemnek és 1091-ben a magyar király­nak, Szent Lászlónak? 136 Szent László, ekkor már - elődeihez hasonlóan — a pápai, illetőleg a délfrancia kapcsolatokat keres­te. Elődei, I. István, András és Béla, valamiint testvére Géza, példáját követte, amikor „követségekkel, leve­lekkel és ajándékokkal fordult a nagyhírű (francia) főapátokhoz, ereklyéket és más szellemi segítséget kérve tőlük." Ezek között a nagyhírű latin főapátok között éppen a reform pápák: VII. Gergely, III. Viktor és II. Orbán fő támaszai: a montecasisino-i és a cluny-i főhatóság alá tartozó Saiint-Gilles-ii priorok szerepeltek. Ezért látszott a főként francia, de olasz, német: a nyugat-európaii bencés rendet nagymérték­ben átformáló cluny reformhoz tartozó Saint-Gilles apátság a legalkalmasabbnak a közvetlen francia, il­letőleg római, pápai kapcsolat kiépítésére. A Saint­Gilles-i apátok ebben az időben jó közvetítők is vol­taik, mivel nagy külpolitikai tevékenységet fejtettek ki. László haláláról II. Orbán pápa éppen Saint-Gilles­ben értesült. II. Paschalis pápa Hugó Saint-Gilles-i apát kérésére erősíti meg újra Somogyvár kiváltsá­gait. 137 Az is világosnak látszik, hogy László király Cluny és a főhatósága alá tartozó Saint-Gilles-i apátság patrociniumát választotta és ezért lett Péter és Pál, illetőleg Szent Egyed a soimogyvári bencés apátság titulusa. S mivel Saint-Gilles (egyházi szempontból) pápai birtok volt, így szimbolikusan Rómának, vagyis pápai birtokba adta Somogy várt. 138 A római szövetség •megteremtéséhez tartozott a d él ­itáliai normán szövetség. I. Roger-nak, a pápa fő szö­vetségesének egyik leányát Raymund gróf (Saint-Gil­les hűbérura), míg a másikat Kálmán király vette fe­leségül. Tehát a magyar-normán szövetség megte­remtése is cél volt. A másik pedig a pápával való jó kapcsolat kiépítése a német—római császárság ellen. Ebben 1096-ban - Kálmán és II. Orbán pápa között - újra a Saint-Gilles-i Odiló apát volt a közvetítő. 139 138. GYÖRFFY GY., Szent László egyházpolitikája. Emlék­könyv a Turkevei Múzeum fennállásának 20. évfordu­lójára Turkeve 1971. 70. (Továbbiakban: GYÖRFFY 1971.) 139. DERCSÉNYI 1934., 10-12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom