Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)
Dr. Magyar Kálmán: Az Árpád-kori Somogy Francia kapcsolatairól
18 MAGYAR KÁLMÁN szagra történő települlését közli szemléletesen Székely György. 58 1103-bóil tudunk a fiaival együtt áttelepülő AnselmusTÓl, aki átköltözése előtt a brai egyházas birtokát a staveloti apátságnak adta át 12,5 márkáért örökbe. 59 A Németalíföld, valamint az akkori francia (Worm melletti) Rolduc közölében levő területről vándorolt el az a Hezelo, aki 1148-ban az Aachentől északra levő mai Klosterrad területén fekvő kolostornak 9 hold földet és egy udvarházat adott el. Ugyancsak a XII. században költözött Huy városából át Robard. 00 Az elvándorlás tatárjárás utáni példáját az egykori liége-i püspökfejedelemségihez, mayd Hollandiához tartozó Maestrichtből ismerjük. Renerus Scoko úrbéres javait 1263-ban az ottani domonkosrendi perjelségre hagyta, amelyhez — az akkor már Magyarországon tartózkodó — két fia csak utólag járult hozzá. 61 A felsorolt példák fontosságát bizonyítják, hogy a XII—XIII. századi időszak elvándorlói az egykori Lotharingia viszonylag kis, egymással érintkező körzetéből valók. S ha mindegyikük nem is volt vallon, az elvándorlási körzet mindenképpen arra a területre esett. (2. ábra) Abban mégis Fügedi Eriknek van igaza 02 , hogy a prelátusoik és a lovagok törpe kisebbséget alkottak a bevándoroltak között, akiknek túlnyomó többsége városi polgár és paraszt volt. Ezek a francia nyelvterületről főképpen a XI-XII. században jöhettek el. 63 A Magyarországra vándorolt városi polgárra, kereskedőre, kézművesre és parasztra (főképpen szőlőművesre) ebből az időiből vannak adataink. Székely György kimutatta, hogy Esztergom városvezető, kereskedő és iparos öleméi között - a kifejezetten latinival jelölt lakosokon kívül - sokan franciás (latinos) nevük alapján tarthatók vallonoknak. A régi típusú esztergomi városi patríciusok (comesek), akik egymás között váltogatták a bírói, a tanácsosi és az esküdti címeket, nagyrészt vallonok lehettek. Vagyis az esztergomi latin negyed vezető, kőházakkal (palaciumokkal), szőlőkkel rendelkező családai a XI-XII. században, de a XIII. századtól a XIV. század derekáig biztosan vallonok. 6 ' 1 A városvezető vallon polgárok mellett a vallon kereskedő és az iparos réteg is létezett. 1230 előtt élt az esztergomi Laurencius Latinus aranyverő, akinek a felesége, Daniel lánya AI manda, vagyis vallon volt. Mint az 1294-ben említett Colin us és a ikét Abertinus esztergomi mészáros. A Johannes filius Petri collicaponis, valamint a Gelethus mercator is vallon származású, míg - a távolsági kereskedelemmel foglalkozó — Kövér János genfi volt. 6 '' 58. SZÉKELY 1972., 45-72. 59. Uo. 48-49. 60. Uo. 61. SZÉKELY 1972., 49. 62. FÜGEDI 1981., 408. 63. Uo. 401. 64. SZÉKELY 1972., 53-56. 65. Uo. 66. ECKHARDT F., Magyar alkotmány- és jogtörténet BuEz a vallon kereskedő és iparos réteg is intenzív szőlőműveléssel foglailikozott. Az utóbbiak viszont már a városi vezetésbe nem juthattak be. Végső soron éppen az esztergomi példa alapján fogadiható öl Eckhart Ferenc, Fügedi Erik és Györffy György véleménye az Árpád-kori Magyarország vallon városalapítóiról. 66 Szerintük a XI-XII. században még a németek előtt — a francia-vallonok-flama ndok a városalkotók. Ez a nézetük Esztergom, Székesfehérvár, Zágráb, s talán Várad esetében is igazoliható. Mindenesetre vicus Olaszi, Latini Esztergomban, Székesfehérváron, Zágrábban, Nagyváradon, s talán Budán és Egerben is létezett. Ugyanakkor az esztergomi és a székesfehérvári XII. századi vicusok számára a király által biztosított jog, oltalom nem tartható csak kalmárjognak. 67 (3. ábra) Mint láttuk, a XI-XIII. században beköltözött vallon-francia (ilotharingiai) főpapok sorát a francia katonáskodó lovagok: Rátold, Aynard, Smaragd, valamint a lotharingiai kisebb nemesek, birtokosok, valamint a kereskedő-iparos és az un. civis-polgár követte. A betelepülők nemcsak a lotharingiai, a liége-i kerületből jöttek, hanem magából a francia központi területről is. Tudunk — az 1241 után a tatárok által Magyarországról elhurcolt — párizsi születésű kézművesről, akit egy metzi (lotharingiai) származású asszonnyal együtt említenek, az általában szereplő, fogságba esett franciák társaságában. 68 Ugyana'kkor a Magyarországon kialakult vallon városi vezető réteg - a' tatárjárás után is — csak hasonló etnikumú elemeket fogadott be polgárnak. 69 E réteg mellett — nem kis mértékben — a telepesekikel (parasztokkal, falusiakkal) is számolni kell. Az is valószínű, hogy ez a francia-vallon réteg is - a többivel egyidőben - a XI-XIII. század között települt be Magyarországra. (2. ábra) Honnan és milyen területről jöttek? Erre ad támpontot az egri vallonok körében még a XV. században is élő, Liége-ben, az egykori Lotharingie (ma Belgium) területén feljegyzett hagyomány. 70 Eszerint őseik a liége-i fejedelemségből vándoroltak Magyarországra 1040—50 táján, vagyis a lotharingiai származású püspökökké' egyidőben. Ezek az Eger vidékéről való és még a XV. században is zárt körben élő, vallon nyelven beszélő telepesek „úgy tudták, hogy őseik a nagy éhség miatt vándoroltak a XI. század közepén Mag y a rorszá g ra ". Bárczi Géza meggyőző tanulmányában 71 az egri vallonok őseit a tatárjárás utáni bevándoroiltakinak tekinti. Székely György viszont korábbi, XI-XII. századi bevándorolta knaik véli. Mindenesetre az okleveles dapest 1946., 71. FÜGEDI E., TBM 14 (1961) 23. PAULINYI O., TSZ (1962) 184. 67. SZÉKELY 1972., 50. 68. Uo. 50-51. 69. SZÉKELY 1972., 53-56. 70. BÁRCZI G., SZ 71 (1937) 9-10. 399-416., Uő. 1938., 5-6., GYÖRFFY 1972., 39-40. SZÉKELY 1972., 46-48. 71. BÁRCZI G., SZ 71 (1937) 9-10. 416.
