Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)
Simonné Pallós Piroska: Adatok a kaposvári iparosság társas összejöveteleihez 1920-1940.
ADATOK A KAPOSVÁRI IPAROSSÁG TÁRSAS ÖSSZEJÖVETELEIHEZ 1920-1940. Az ellenforradaImii rendszer negyedszázada alatt a gyáripar fejlődése a második világháborús évek viszonylagos föllendüléséig csökkenő tendenciát mutatott Kaposváron. Ennök okát az I. világháborút követő területváltozás következimernyőiben, valamint az 1919 utáni magyar gazdasági, társadalmi és poilitikai viszonyokba n keresfh ötjük. Somogyot alapvetően a félfeudális nagybirtok uralta, amely nem bírta volna, hogy egy kedvező iparosítási politika elszívja előle az olcsó bérű mezőgazdasági munkaerőt. A félfeudális nagybirtokrendszer árnyékában még a kevés, viszonylag elmaradott nagyüzem is sorvadásnaik indult, csak a kézműipar jellegű, a hagyományos ipari és szolgáltató munka ellátására szorítkozó élelmiszer ágban mutatkozott fejlődés. Az 1940. évi népszámlálás adatai szerint a megye 349 948 lakosából 15 860 dolgozott az iparban, tehát az összlakosság 4,5%-a. Az öltairtottaíkkal együtt is csak minden nyolcadik ember élt az iparból. 1 A város „nagyüzemei" Az I. világháború után bekövetkezett válság, majd a néhány esztendős szanálási időszak után a harmincas évek elején az üzemek jelentős része megszűnt, s a megmaradt üzemeknél jelentősebb rekonstrukciót csak a gőzenergiáról a villamos energiára való áttérés jelentett. A tőkés vállalkozókedvet két évtizedig/ a városvezetésre oly jellemző gazdaságpolitükai 'koncepciá mindig lelohasztotta. A város vezetőiben, a meggazdagodott iparos m esterekben a Tanácsköztársaság iránti gyűlölet és ellenszenv olyan erős volt, hogy nem is akartaik nagyüzemi munkást látni a városban. Féltők a munkáslétszám növekedésétől, miivel úgy vélték, hogy az üzemek létesítésével együttjáró 'létszámnövekedés talaijt teremt a szocialista eszmék megismeréséhez és terjesztéséhez. 2 Somogyiak, fő'leg kaiposváriaik körében terjedt el dr. Vétek György hajdan'i polgármester adomaszámba menő véleménye, hogy azért nem törökszenek a város 'iparosítására, mert nem aíkar kommunistát látni. 1910. 3 1920. 4 1930. Gépgyár: 79 fő. Vasúti műhely: 125 fő. Kocsigyár: 26 fő. Villanytelep: 28 fő. Tégla- és cserépgyár (3): 119 fő. Asztalosüzem: 21 fő. Szabóüzem (2): 87 fő. Cukorgyár: 361 fő. Építési váll. (5): 165 fő. Nyomda: 24 fő. Szálloda-vendéglő: 27 fő. Mű lakatos: 23 fő. Gépgyár: 71 fő. Vasúti műhely: 208 fő. Villanytelep : 35 fő. Azbeszt- és cementpala : 26 fő. Tégla- és cserépgyár: 115 fő. Fűrésztelep: 26 fő. Gőzmatom (3): 77 fő. Szabóüzem (2): 62 fő. Cukorgyár: 297 fő. Vaj gyár: 39 fő. Építési váll.: 29 fő. Nyomda: 25 fő. Szálloda-vendéglő (2): 65 fő. Vasúti műhely. 55 fő. Villanybelep: 42 fő. Téglagyár (2): 114 fő. Fűrésztelep: 21 fő. Szabóüzem (2): 54 fő. Gőzmalom (2): 133 fő. Cukorgyár: 332 fő. Vajgyár: 43 fő. Vízmű: 25 fő. Nyomda: 33 fő. Szálloda-vendéglő (2): 58 fő. összesen 1062 fő. 1097 fő. 910 fő. Történeti Stat. kötetek. Az 1940. évi népszámlálás 1. Foglalkozási adatok községek szerint. Bp. 1975. ANDRÁSSY ANTAL: A város az ellenforradalmi rendszer idején (1919-1944) I. Gazdasági élet. 357. old. Kaposvár. Várostörténeti tanulmányok. Kaposvár, 1975. (tovább: ANDRÁSSY) A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. II. rész. A népesség foglalkozása és nagyipari vállalatok községenkint. Új sorozat, 48. kötet, 937. old. Bp. 1913. Az 1920. évi népszámlálás. II. rész. A népesség foglalkozása és a nagyipari és kereskedelmi vállalatok községenkint. Új sorozat, 71. kötet, 146-147. old. Bp. 1925. Az 1930. népszámlálás, II. rész. Foglalkozási adatok. Új sorozat, 86. kötet, 252-253. old. Bp. 1934.
