Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)

Csiszár Terézia: Egy XIX. századi menyasszonyi láda restaurálása

EGY XIX. SZÁZADI MENYASSZONYI LÁDA RESTAURÁLÁSA 133 ikalmával a ládát „körbevitték a faluban, hogy mindenki lássa annak szépségét és gazdaságát, majd a a ládára gyakran rákerült a férjhezmenő leány és párja neve, a készítés ideje. Vannak példányok, ahol a tulajdonos nevét a ládabelső festett részén találjuk meg. A menyasszonyi ládákhoz hiedelem is fűződik, miszerint ,,az esküvőről hazaérve ráültették az új aszszonyt, és ha megcsikordult a láda, számíthatta'k a gyermekre. Ha viszont nem akart azonnal gyermeket az új aszony, titokban ült rá a láda szélére, miután felnyitotta a fedelét."

19 A BÚTOR FESTÉSÉHEZ HASZNÁLT TECHNIKÁK Kezdeti időszakban a szegényebb népréteg bútorait még a fenyőfát sem alapozták. Csak a sima felületet festették ..tulipánozva".

20 A fát leolajozták, erre festettek édesfestékke/. Az édesfesték alapanyagául a kancatej szolgált. Jól beivódott a fába, erős kötést adott. Az enyves festékek alapanyaga szűcshulladékból, körömből, bőrökből, marha- és juhlábszárból tevődött össze. Ez az enyv kitűnően oldotta a házilag előállított festékporokat, melyeknek legtöbbje olajban nem oldódott. A festés lefedésére kenceolajat (firnlszt) vagy gyantás méhviaszt használtak terpentinben oldva. Innen ered a „gyantáros" elnevezés is. Az enyves festéshez tartozik még a túróenyvvel való festés is. összetevői három rész tehéntúró, egy rész o/tottmész. A savótóJ megszűrt túrót addig kell keverni az altottmésszel, míg büdös, folyadékszerű anyagot nem kapunk. Ezt megszűrve már használható is. Rendkívül erős festést ad. Ezzel a technikával készültek a díszes domború festések. A természetes pigmenteket és kötőanyagokat könnyen be tudták szerezni, hiszen állattartásra voltak berendezkedve (piros — ökörvér, zöld — állati epe). Idővel azonban előtérbe kerül a földfestékek gazdag színválasztékának használata. A festőasztalosok maguk szerezték be a megfelelő színű földfesbékeket és magúik dolgozták föl. A szorgos munkát igénylő festéknyerés legfőbb eszköze a festő/cförő volt, ezzel liszt finomságára törték a festékanyagot. A gyáripar fejlődése, a korabeli vegyipari eredmények által lehetővé vált a gyengébb minőségű, ám könynyen beszerezhető gyári festékek használata. Ezek mindinkább kiszorították a házilagosan előállított festékek alkalmazását. Az 1850-60-as évektől szinte már csak ezeket a festékeket találjuk meg a bútorokon. A XIX. század végén hanyatlásnaik indult festettbútor-készrtés helyét felváltja a pácerezett (floderezett), fényezett bútor, ami kezdetben a paraszt-polgári és szegényebb sorsú városi-kispolgári népesség felkapott bútora. A KARÁDI LÁDA RESTAURÁLÁS ELŐTT A tárgy gyűjtési helye Karád, származási helye Bonnya. Bonnya falu Somogy megye külső részéhez, Külső-Somogyhoz tartozik. Származás szerint magyarok és német ajkú svábság laikja. A lakosság háziiparral nem foglalkozott. így ikönnyen elképzelhető, hogy a szükséges bútoirokat és egyéb cikkeket szomszédos, illetve távolabbi faluban élő mesterrel készíttették el. MENYASSZONYI LÁDA Sötétkék alapszínű, a láda jobb és bal oldalán fehér mezőben klasszicizáló korsó vagy vázában három tulipán leomló levelekkel. A négyzet alakú mezők között halványan háromsoros írás látható, aminek jelentését a tisztítás előtt лет lehetett értelmezni. (1. fotó) Az oldalaik fecskefarok csapólóssal vannak öszszeiüesztve, a lábak szintén Ily módon csapoltak, a fenékrészhez faszögekkel szögelték. A faszögeket megtaláljuk az oldalak és a fenékrész illeszkedésénél is. (1-3. rajz) Hátulsó támasztól a poik sem gyalulva, AXONOMETRIKUS SZERKEZETI RAJZ 18. BALASSA-ORTUTAY: Magyar Néprajz Corvina 1979. 20. DR. KÓS KÁROLY: A vargyasi festett bútor Kolozsvár, 348. o. 1972. 19. KOCS1-CSOMOR: Festett bútorok a Székelyföldön Népműv. Prop. Iroda 1982. 83. o.