Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

Magyar Kálmán: A somogyi XIV-XV. századi mezővárosi fejlődés történetéről

84 MAGYAR KÁLMÁN mint jelentős világi uradalmi birtokközpont mezővárosa szerepelt a XV-XVI. században, majd török járási székhely városaként a hódoltságon át 1690-ig. (3. kép) Segesd mezővárosi jogát, az immunitást kapta meg 1405-ben az oppidum seu villa-ként ismert Csurgó. A Kanizsa, Ausztria, Velence felé vezető útvonal vámoshelye előbb a jeruzsálemi Szt. János lovagrend, majd a vránai perjelség birtokközpontja. (3. kép) Királyi birtokból, a possessio regalis-ból lesz a magánföldesúri kézbe kerülő Chehy, Kálmáncsa 1395re oppidum. A Marcali-Báthori család négy településből álló uradalmának - várnélküli központjából - a XVI. századra a Szigetvár-Csurgó-Zákány tranzitút legjelentősebb kereskedővárosa alakul ki. (3. kép) A Dél-Balaton fontos révhelyénél, Szántód közelében, Köröshegyen alakult ki 1396-ban a hadút melletti fejérkővári uradalom mezővárosa. A királynéi birtoklás egy évtizede (1386-1396), majd a MarcaliBáthori birtoklás alakítja a XV-XVI. században uradalmi mezővárosi piachellyé. (3. kép) A Dráva-Rinya D-i találkozáspontjánál levő útcsomópontban alakult ki a Tibold nemzetség — rév és vámosheílyel rendelkező - predium principálisában 1434-re Babócsa mezőváros. A hozzá tartozó közel 10 birtokkal ez a XV-XVI. században a MarcaliBáthori család legfontosabb dél-somogyi - várral rendelkező — birtokközpontja. S mint ilyen - Kálmáncsához hasonlóan - a XVI. század első felében a déli marhahajtó tranzitút fontos állomása. (3. kép) A Tibold nemzetség lábodi uradalmának központjából jön létre 1416-ra Lábod oppidum. Ebben az időben egy kisebb Marcali-Báthori uradalom birtokközpontja, vásároshelye. S a Nagyatád felé DK-ről vezető út egyik XV-XVI. századi állomása volt. (3. kép) A kedhelyi (kéthelyi) Árpád-kori piachelytől D-re 10-15 km-re formálódott ki a Marcaliak útmenti családi birtokközpontja Marcali. (3. kép) Az 1448-ban már oppidum 1494-re a Báthoriak - várral rendelkező — birtokközpontja. Ekkor tudunk a mezőváros jogi szervezetéről: bírójáról, esküdtjeiről, valamint polgárairól, hospeseiről és iskolamesteréről. Tehát Marcalinak - a XIV. századi Somogyvárhoz hasonló - fejlett mezővárosi szervezete volt. Korábbi, vagyis XIV. század végi, a Dráva menti tranzitút — révvel, kikötővel és vásárvámmal rendelkező — Zákány mezővárosa. (3. kép) Az 1378-ban civitas-ként szereplő település mellett már 1325-ben castrum állt. 1444-től oppidumként a Zákányi-Dombai, majd a Marcali-Báthori, Szerdahelyi család — több birtokrészből, faluból álló — birtokközpontja. Majd a XVI. század első felében 1566-ig az ún. marhahajtó út fontos állomása. Mint ahogy Ziget (Szigetvár), a Pécs felől vezető D-i tranzitút első állomása. 1449-ben a Tapsonyi Anthimiek - várral és vámmal rendelkező civitasa, majd oppiduma. (3. kép) A 33 településből álló uradalmi központ mezővárosi lakóira vonatkozó mezővárosi jogszabályokat 1463ban adja ki írásban Garai László özvegye. A Szigetvár környéki fontos vámoshely, 11 településből, faluból álló uradalmi központjából, Patából fejlődik ki 1448, 1470-re egy jellegzetes somogyi oppidum. (3. kép) A főképpen főúri vagy köznépnemesi uradalmi birtokközpontok XIV-XV, századi mezővárosai mellett Somogyban néhány XV. századi egyházi birtokközpont is mezővárossá vált. így — Csurgón kívül — Igal, amely 1448-tól Margit-szigeti apácák, fejlett, két országos vásárral rendelkező mezővárosa. Valamint Komár 1449-ben az óbudai káptalan oppiduma, valamint a fejérvári káptalan birtokából a XV. század közepére mezővárossá fejlődő Bélavár. (3. kép) A XIV-XV. századi 11, főképpen főúri birtokközpont mezővárosa mellett négy egyházi birtokközpont mezővárosát követhettük. Ezek mellé soroltuk Bonnya, Tur, Szakácsi, Andocs, Valkó, valamint a birtoMcözpontoik: Szob, Lak, Berzence, Barcs kizárásával - Szentpált és Mesztegnyőt, Hedrehelyt, Hetest. S végül a somogyi XV. századi mezővárosi fejlődés jellegzetes formációit: Atádot, Tapsonyt és Szenyért. Ezzel - Szil beszámításával - 23 mezővárost kaptunk a XV. századi Somogyból. (3. kép) Ugyanakkor megfigyelhettük, hogy a mezővárosi hálózat egyenletesen sűrűn helyezkedik el, s egymástól arányos távolságban a Marcali—Mesztegnyő-TapsonySzenyér-Segesd, majd Ny-felé tart Csurgó—Zákány vonalában. Ez a láncolat Segesdtől DK-re (Nagy) Atád-Lábod-Kálmáncsa-Sziget vonalában is arányosan, de talán már egymástól nagyobb távolságban figyelhető meg. A Kálmáncsa-Babócsa-Bélavár -Csurgó vonal egy-egy távolsága is arányosnak mondható. A Szigetvárból vezető út nagyobb távolságban érhető el Hedrehely, majd a még távolabbi Kaposszerdahely. Az utóbbitól nagyjából 30-30 kmre É-ra található Hetes és Somogyvár. (3. kép) A Balaton-part hosszú szakaszán csupán Köröshegyet találjuk, amelyhez D-felé a legközelebbi mezőváros, a 30 km-re levő Igal. (3. kép) Úgy tűnik tehát, hogy Somogy XV. századi mezővárosrendszere Ny-ra, a borostyánkő útra, s a régi Zalavár felől futó római-középkori útvonalra koncentrálódott. S azt, hogy ez miért éppen így alakult a további kutatások hivatottak kideríteni. Itt - Segesdre épülve - 14 mezőváros teremthetett, egymáshoz 30 km-nél közelebb levő mezőváros szomszédjával kapcsolatot. A mezővárosok között 5 esetben közvetlen szomszédsági kapcsolat, azonos körzet található meg. így Tapsony-Szenyér, Zákány-Szentpál, Segesd-Nagyatád, Szigetvár-Pata, valamint Igal— Somogyszil esetében. Ezeknél, mivel zömében mindegyik más-más tulajdonban levő nagyobb birtokközpont mezővárosa, a fennmaradáshoz, a működéshez