Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

V. Molnár László: Huszárok a Somogy megyei végvári harcokban a XVI. Század második felében

HUSZÁROK A SOMOGY MEGYEI VÉGVÁRI HARCOKBAN A XVI. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 95 Nagy gondot okoz a XVI. századi magyar katona alakjának megrajzolása a történelmi realitásoknak megfelelően, mellőzve minden túlzást, misztifikálást és a katonai romantikát. Ezt a világot a maga igazában megismerni, a belső valóságban tanulmányozni, s keresni az összefüggéseket, amelyek a hadügyek, másrészt a politikai, közgazdasági és pénzügyi viszonyok között fennállottak a hazai históriaírásnak is egyik méltó feladata. Szabad legyen most - a teljesség igénye nélkül - néhány gondolattal a huszárság magyarországi megjelenését, s elterjedését megvilágítani. Mint ismeretes a huszár szó és maga a huszárság intézménye délszláv közegben alakult ki, s közvetlen elődeit is itt kell keresni. Ez nem véletlen, hiszen ezek a területek kerültek először veszélybe a török balkáni előnyomulása, terjeszkedése során. A XV. század második felében, így a déli határvidéken már számos szerb (rác) könnyűlovas (= huszár) alakulat teljesített szolgálatot, s Mátyás király könnyűlovasságának zömét is ezek tették ki. E tényeknek a feltárása és tisztázása elsősorban Tóth Zoltán hadtörténészi munkásságának köszönhető, akinek 1934-ben megjelent tanulmánya - érthetően - a reakciós, nacionalista történészkörök ellenzését váltotta ki, s különféle fórumokon éles kritika alá vették tevékenységét. Először munkáinak történelmi hitelességét vonták kétségbe, majd ,,magyartalansággal" vádolták meg. Nézzük meg, mi is váltotta ki e történészek felháborodását! A huszárságot hosszú időn keresztül a köztudat a legmagyarabb fegyvernemnek tartotta, „amely nemzeti hagyományainkból táplálkozik, s nemzeti jellemvonásainkat a hadászat terén a legvilágosabban juttatja kifejezésre" - írta választanulmányában Darkó Jenő.

2 A leghevesebb kirohanást Tóth Zoltán tanulmánya ellen Zsuffa Sándor őrnagy tette, aki terjedelmes könyvében igyekezett megcáfolni Tóth érveit a huszárság délszláv eredetére nézve.

3 Zsuffa Sándor megpróbálta kimutatni, hogy „csakis a nemesi bandériumoknak húsz-húsz telek arányában kiállított ízig-vérig magyar, ősi magyar fegyverrel, az ősi magyar hadtudomány szabályai szerint és mindig teljesen könnyűfelszereléssel harcoló tagjait kell az európai huszárság ősének tekinteni"/

1 Magyar huszárok harca (Antonio Bonfini krónikájának baseli kiadása, 1545) 2. DARKÓ JENŐ: A «magyar huszárság eredetéről. 1937. 3. o. 3. TÓTH ZOLTÁN; A huszárság eredete. Pécs 1934. 4. ZSUFFA SÁNDOR: A huszár szó és a magyar huszárság eredete. Bp. 1935. és u. ö.: Magyar volt-e az európai huszárság őse? Bp. 1936, 49-67. o.