Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)
Magyar Kálmán: A somogyi XIV-XV. századi mezővárosi fejlődés történetéről
A SOMOGYI XIV-XV. SZÁZADI MEZŐVÁROSI FEJLŐDÉS TÖRTÉNETÉRŐL 83 lenségük után az olasz Perottus, s végül a BakóczErdődy család kezébe jutott. 120 Nagyon lényeges ezután, hogy a mezővárosi rangot viselő Szenyér 1498-ban ura, Erdődi Bálint, Tamás egri püspök, királyi fő- és titkos kancellár unokaöcscse révén, II. Ulászló királytól ,,a mezőváros javára, valamint népei és lakosai gyarapodására . . . engedélyt kapott..., hogy a mezővárosban a kereszt felmagasztalása (szept. 11.) és András ünnepén (nov. 30.), továbbá az azokat megelőző és követő napon szabad vásárt tarthassanak ugyanolyan előjogokkal, amilyeneket más szabad városok és mezővárosok élveznek, de az ilyenek sérelme nélkül. Egyszersmind minden kereskedőt, külföldit, utazót, akik Szenyér (Zener) mezővárosba kívánnak áruikkal jönni, biztosítja szabad közlekedésükről." Tulajdonképpen évi két országos vásár tartására kapott jogot Szenyér 127 — Igáihoz hasonlóan -, ahol a XV. századtól ugyancsak évente kétszer tartottak országos vásárt. Nagyatádot ugyan nem említették a források oppidumként, de már Szenyér előtt negyedszázaddal megszerezték urai a mezővárosi rangot adó országos vásártartási jogot, privilégiumot. A Batthyanyak uradalmának, mint minden fejlődőképes, gazdasági erővel rendelkező birtoknak szüksége volt a saját piacára, a távolsági kereskedőket vonzó vásárhelyére, ahol az uradalom terményeit könnyűszerrel értékesíthette. Lakói, valamint elsősorban éppen a birtokosok — az országos piac révén gazdagodtak, gyarapodtak. Atádon a Batthyanyak központjában udvarház vagy kúria — bár a források nem említik — állhatott. 1483-ban egy atádi vendégfogadóról (hospitio) tudunk. 128 Ezért épülhetett fel - a XV. század második felében — ötvösben a Batthyanyak vadászkastélya. De az ő tulajdonukban lehetett a szabási vár is. Ezeket az erődítményeket, kastélyszerű építményeket a XVI, század elején és első felében a Báthoriak, a Pekryek és Török Bálinték szerezték meg és 1548-ig a kezükben is tartották. 129 Vagyis ezeknek az adatoknak a révén tudjuk valószínűsíteni, hogy Atád — a XV. század második felében — földesurai révén ért el a mezővárosi fejlődés bizonyos állomására. Az elért fejlődéshez az alapot a jelentős kereskedelmi út, révhely, a fejlett, plébániaegyházzal rendelkező népes települései, mint Kis- és Nagy-Atád biztosították. A közeli déli nemzetközi (tranzit)útvonal állomáshelyéről, Csurgóról még azt is tudjuk, hogy 1449-ben vasárnap tartotta vásárát. Míg a megyei vásárok hétfőn voltak. Nagyatád esetében — a kevés forrásadat 126. BORSA 1979, 111. 239-261. Perotus beiktatása 1485ben történt (120. 26:2.), 1489-ben adja el Zob nevű birtokát Perotusnaík Szobi Mihály (126. 278.), 1497ben Perotus továbbadja a nagy uradalmat a Bakócz-Erdődy csapiadnak (1(30. 289). 127. BORSA 1979, 130. 290. A vásárlást követő évben szerzik meg az új tulajdonosok ezt a rendkívül fontos kiváltságot. ellenére is — kideríthettük, hogy a Marcali-Báthori, a Gordovai Fáncsy, a Berzencei—Lórántfy, a szenterzsébeti Forster és familiárisaik nagyobb birtokai közé ékelődött Batthyány birtokok a két Atád, Baráti, ötvös, Szabás falvak - a XV. század második felében egy fejlődőképes, fontosabb mezővárosi települést, birtokközpontot alakítottak ki (Nagy)Atádon. 130 (3. kép) ÖSSZEGZÉS Tanulmányunkban sikerült meghatároznunk hat korai, Árpád-kori — a XVI. században plébániával rendelkező vásároshelyet. Ezekre általában jellemző volt, hogy a fontosabb utak, átkelőhelyek közelében települtek. (1. kép) így például Pénte'khely a dél-balatoni Látrány melletti hadiútnál, Kedhely a Marcaliba vezető útnál, Szerdahely (Kaposszerdahely) a Kaposvár DK-i részén levő útcsomópontnál, míg Csütörtökhely és a másik Szerdahely a (Nagy)Atádtól D-re vezető Rinya menti út mellett jött létre. (1. kép) Ugyancsak Árpád-kori vásároshely volt a somogyi Mernye, ahol IV. László a veszprémi püspöknek vámfelállítási jogot adott. Ezt a települést még a XV. század végén is Vásáros-Mernyeként emlegetik a források. Bár — az 1490-ben országos vásártartási joggal rendelkező — Bonnya faluhoz hasonlóan sohasem fejlődött mezővárosi szintre. (1. kép) Az Árpád-kori piachelyek közül — bár később bizonyos fejlődési szintre eljut - várral rendelikező possessio marad Kéthely, Kedhely. Közülük egyedül Kaposszerdahely fejlődik tovább a XIV-XV. században a Dersfi család mezővárosává. (3. kép) Ezek mellett Somogynak az Árpád-korban két útcsomópontban létesült királyi és királynéi városa, majd mezővárosa volt, Somogyvár és Segesd. Somogyvár város a XI. században — a királyi kegyúri jog megtartása mellett - a XV. század elejéig egyházi (apát) birtokos földesurasága alá került. A XIV. század végén már komolyabb mezővárosi jogi szervezettel, saját tanáccsal és bizonyos mezőgazdasági szabadsággal rendelkezett. A XV. százai elejétől Marcali, majd Báthori kezébe került mezőváros bor- és szőlőkereskedelme - a XVI. század elején a kereskedelmi utak délebbre tolódása miatt is - lehanyatlott, elsorvadt. (2-3. kép) Segesd uradalmi birtokközpontja az Árpád-kortól civitassal, majd királynéi mezővárossal, s így fejlődésnek induló mezővárosi szervezettel, immunitással rendelkezett. A XV. század elejétől — Somogyvárhoz hasonlóan főúri, Marcali - Báthori kézbe került. S 128. BORSA 1979, 115. 249. 129. MAGYAR 1974, 6-8. 130. Hiszen Atád, Baráti, Szabás és ötvös egyszerre szaIkadt ki a szomszédos segesdi urada lóimból. A birtoikköziponttá válás legjobb feltételeit itt találták meg a Batthyanyak.
