Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

Sváby Lajos: In Memoriam Bernáth Aurél

IN MEMÓRIÁM BERNÁTH AURÉL (AZ 1982. MÁRCIUS 23-ÁN ELHANGZOTT GYÁSZBESZÉD) „A föld a teremtésre ugyanannyi gondot fordít, mint a halálra, noha a születésnél nagyobb lélekkel végzi a munkáját, mint a pusztításnál." „A halál - ne szépítsük - kivégzés." ,,. . . valaki, vagy valami, valahogy kivégez bennünket. A halál . . . aljas, esetleg évekig tartó felkészülés és gyötrődés után, a szervezet bestiális roncsolásával, a legkegyetlenebb gyilkost megcsúfoló módon éri el az embert." „Mi legyen erről a véleményünk?" Bernáth Aurél szavait idéztem. A festő ebben az esetben is, kellő távlatba helyezte szemlélődésének iszonyú tárgyát. Hétköznapi, megszokott, műtermi és munka-állapotba. Reszketve, félve járja körül, vizsgálja, most éppen a halált. De most már szemléli. De most már meditál: ,,Mi legyen erről a véleményünk?" Napok óta mondom magamban én is ezt a munkára indító, nyugodt kérdést. Napok óta mondogatom: meghalt. Elköltözött. Hiszen 87 éves volt. Tehát meghalt. Tehát nem találkozunk vele többet, tehát nem gondolkozik ezek után, tehát nem fest már képet soha többé. Hiszen sokat dolgozott, festett, hiszen minden munkáját elvégezte. Elvégezte. Nincs már dolga. El is költözhetett. Most már nem él közöttünk, de mindenét közöttünk hagyta. És ,,Mi legyen erről a véleményünk?" Zsúfolt műteremben járva össze-vissza támasztott képek között a vendég felboríthat egy képet, ráléphet egy rajzra. Nem történhetik nagy baj, mert a házigazda türelme megvigasztal, mert az övé minden. Majd ő kijavítja. De most már nem így van, mert minden munka, kép, rajz, eszme és eszmetöredék tulajdonjogát egy ország birtokolja. Fölboríthatunk-e ezután valamit? Ráléphetünk-e ezek után bármire is? Még véletlenül is? ,,Mi legyen erről a véleményünk?" - most már! Az igazi művek mindent kibírnak. Süllyedt roncsok közül, a tenger fenekéről is elénk lépnek. Hurcolhatják a földön húzva, észre sem vesszük, hogy meg-