Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

Olsvai Imre: Megemlékezés Kodály Zoltánról

122 OLSVAI IMRE kapcsolatban elmondom egy érdekes somogyi élményemet; kár, hogy Kodály már nem érhette ezt meg. Ezév tavaszán az Egyetemi Színpad és a Magyar Rádió három Kodá/y-emlékműsort tartott Budapesten. Mindegyiken szerepelt született népművész és népdalkör, tanult ifjú népművész, hivatásos és felhivatásos muzsikus, illetve énekkar, úgy, hogy egy-egy műsor egy-egy nagy tájat képviselt; a kompozíciók is az adott tájegység hangjából született művek voltak. A dunántúli műsorban Tóth Imre bácsi kisbárapáti népművész és a Karádi Pávakör képviselte az eredeti népzenét; a Fejér megyei Népi Együttes zenekara az alig-feldolgozottat; a dunántúli hatásra született Kodály-műveket pedig a Honvéd Művészegyüttes, a Katanics Nőikar és a Kodály Vonósnégyes adta elő. Mielőtt a somogyszobi dallamra írt vonósnégyes-variációk elhangzottak volna, a műsorvezető Vass Lajos közösen elénekeltette a „Lement a nap a maga járásán" kezdetű dalt, a variációk alaptémáját. Tóth Imre bácsi szépen fújta a többiekkel, aztán ő is áhítatos csöndben kezdte hallgatni a vonósnégyest. Ott ült mellettem, könnyen megfigyelhettem, milyen fegyelmezetten és mozdulatlanul hallgatja a számára alighanem nehezen érthető többszólamú, helyenként polifon zeneszerzői nyelvezetet. Aztán úgy az ötödikhatodik variáció táján egyszer csak fülemhez hajol és halkan ezt súgja: „dehát azt a nótát húzzák, amit az előbb mondtunk!". Azaz: ráismert a népdaltémára a kompozíció szövevényes szólamvezetése dacára. A legnagyszerűbb, a szívünket leginkább megdobogtató vallomássorozata Kodálynak a FÖLSZÁLLOTT A PÁVA három műben való kiteljesítése. A lelőhely, Surd, 1950-ig Somogyhoz tartozott; az előadó pedig - leszármazottainak utólag felgyújtott emlékezete szerint — a szigetvári vár csárdájában tanulta e dalt valamikor 90-100 éve. Kodály a somogyi népdal-értől a világ zene-óceánjáig vezette dallamunkat, részben szövegünket is. Még az ő életművén belül is kivételes az az alkotó gazdagság és alkotó sietség, ahogyan a gyűjtést követő három-négy év alatt háromféle fő kompozíciót, három szerzői vallomás-variációt ír. Éneklő gyermekek számára kétszólamú gyakorlatot, Biciniumot, melyben csak a Surdon gyűjtött két versszak hanazik el. Felnőttkórusoik számára erre a dallamra zenésíti meg Ady Endre forradalmi költeményét; végül szimfonikus nagyzenekarra írt variációs művet, melyben szavak nélkül, a hangok nyelvén fejti ki a Páva-dallam és Páva-szöveg minden rejtett tartalmát. Élete alkonyán is magához ölelte Somogy dallamait. A halála után megjelent HETVENHÉT KÉTSZÓLAMÚ ÉNEKGYAKORLAT-ban az egyik tétel az inkejolántapusztai ,,Hála Isten, makk is van" dallamára készült, három variáció pedig a „Bolhási Katá"-éra. Ebben a posztumusz HETVENHÉT-ben különös tanúságot tett sokirányú érdeklődéséről és emberszeretetéről. A 77-ből 47 tétel ugyanis a Japán-szigetek pár ezernyi lélekszámú őslakóinak, az ajnuknak dallamaira épül. Egy idén júniusban befejezett munkaközösségi kutatás, melyet öten végeztünk, azt mutatta ki, hogy Kodály kilenc nép zenéjéből és költészetéből merített témákat műveihez. A magyaron kívül szlovák, román, horvát, finn, cseremisz, csuvas, ajnu és cigány dalia mokat-szövegeket dolgozott föl. Tegyük ezekhez a saját dallamtémákra írt idegen szövegű és idegen népet-tájat-szerzőt jellemző, idéző, más szerző témáját feldolgozó magyar nyelvű, illetve szövegtelen műveit és átiratait. Ezeknek témája, helyszíne: ógörög, latin, olasz, francia, angol, norvég, héber, arab és német. És amint Kodály térben kitágul, ugyanúgy járja be időben is a magyar és európai múltat, és mind e kitárulás, mind e kitekintés nem gyöngíti, inkább erősíti anyanyelvi szilárdságát, magyar gyökérzetét. Amint legmagyarabb költőnknek, nyelvünk legnagyobb művészének, Arany Jánosnak sem gyöngítette magyarságát az idegen nyelvek, idegen költők ismerete és átélése, úgy Kodály is megerősödött magyarságában és művészetében a más népekhez tett látogatásai során. Négydimenziós életműve nemcsak nagy ajándék számunkra, nemcsak boldoggá, büszkévé tesz és tehet bennünket, hanem arra is kötelez, hogy mindnyájan az ő tanítványai legyünk, az ő útján járjunk. Hogyan tehetjük ezt? Nem kell szakzenésszé válnunk, csak elfogadni és befogadni, érzelmi életünk szerves részévé tenni a jó zene mindkét fajtáját. Az egyszerű formákban, szájhagyomány útján termett igazi népzenét - meg a nagyszerű felépítésű, bonyolult, többszólamú formában szerzett komoly műzenét. Kezdeni a helyi hagyománnyal és hazai műzenével kell - folytatni minél több nép, minél számosabb szerző alkotásaival. És ha a megismerés észrevétlenül torkollik a megszeretésbe, az pedig emberségben és műveltségben gazdagítja, alakítja át és jobbítja meg a jó zenével élőket - akkor teljesedik be Kodály nagy álma, nagy terve. Befejezésül Bartókról mondott szavait idézem, melyek reá magára is érvényesek: ,,Ha majd egykor azokhoz is eljut művészete, akiktől ered: a dolgozó néphez és az megérti, akkor lesz magyar zenekultúra, akkor lesz igazán boldog a nép!" OLSVAI IMRE