Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Együd Árpád: Népi sportszerű játékok Somogyban

NÉPI SPORTSZERŰ JÁTÉKOK SOMOGYBAN (RÉSZLETEK A RIPPL-RÓNAI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBŐL) A paraszti életformában igen nagy jelentősége volt mindenkor a gyermekjátékoknak. Már a legkisebb korban megkezdődött a későbbi hagyományos életrendbe való nevelési törekvés, a nehéz paraszti munkára nevelés. Ennek a tendenciának voltak tudatos szülői (családi) vonatkozásai és a hagyományos szokásrend szabta spontán megnyilatkozásai is. A családi nevelésben — mely már a bölcsőben megkezdődött — részt vettek a szülők, nagyszülők, s gyakran a nagyobb testvérek. Az életszakasznak ebben a fázisában születtek az ún. bölcsődalok, altatók, énekes-szöveges rigmusok stb., amelyek a felnőttek ajkáról hangzottak el. Amikor már a gyermek állni, járni, beszélni kezdett, s értelmi, érzelmi képességei is olyanok voltak, hogy a környezet és természet jelenségeit értení-érezni tudták, a felnőttek — szellemi és gyakorlati szempontból — igen hasznos foglalkozási, testnevelési szempontból is jelentős alkalmakat, mozgásformákat találtak ki. így születtek meg a különféle játékos testgyakorlatok, amelyeket gyakran kísértek hangulatos-tréfás mondókákkal; ilyenek voltak az ún. álltatok, jártatok, hintáztatok, tornáztatok, s egyéb játékok-gyakorlatok. A gyermek mind intenzívebben kezdi önmaga számára felfedezett „mikrovilágát" kitágítani, a szűkebb környezet és a természet valóságismeretét kiszélesíteni, egyszóval: megismerkedni mindazzal, amire a jövendő életében szüksége lesz a hagyományos életrendben. Ebben a korban találkozunk az ún. természettel kapcsolatos mondókákkal, melyek részletezésébe nem bocsátkozhatunk, csupán néhányat említünk meg : Szállja le pille pap házára, Szegény ember szakállára! Vagy: Katica-bogárka, merre viszel férjhez, Katica-bogárka, merre viszöl katonának? Vagy : Bujj-bujj medve, gyere ki a gyöpre . .. stb. Számtalan változatát mozgásos, ugrós-szökkenős formában is játszották. A nagyobbacska paraszt- és pásztorgyerekek már olyan ugrós, dobós, futó játékokat űztek, amelyek komolyabb fizikai megterhelést jelentettek, s jelentős mértékben hozzájárultak a felnőtt korban végzendő munkájukban való helytállásukhoz; a később közölt játékaink többsége - a szórakozás mellett azt a célt is szolgálta, hogy nagyobb ügyességre, találékonyságra, erőre, gyorsaságra stb. tegyenek szert. Ezeket a sorokat nemcsupán a néprajzilag értékelhető múltkutatás szempontjából írtuk le: hasznosságuk ma is aktuális értékűek, melyekről bővebben szólunk a játékoknál és — bevezető helyett — az alábbi magyarázatunkban. Mindanivalónk első része nem lesz mentes szubjektív vonatkozásoktól, hiszen — mint a csurgói gimnázium egykori testnevelő tanára - elsők között játszattam tanítványaimmal a környékünkön előforduló sportjátékokat, amelyek az 50-es évek elején minden faluban még „éltek", s tanítványaim maguk is jól ismertek. Ebből a természetes, spontán aktualitásból lassacskán tudatos gyűjtőtevékenység lett. Egy nagyobb köíetre való anyag gyűlt össze, amelynek megjelentetését későbbre tervezzük. Jelen évkönyvünkben a lehetőségek miatt csupán néhány játék közlésére volt lehetőségünk; ezeknek több variánsát is adtuk a gyakorlati felhasználás céljából. Minthogy nem teljes monográfiáról van szó, a játékokkal kapcsolatos szabályokat, változatainak alkalmazhatóságát, pedagógiai-nevelési stb. vonatkozásait az egyes játéktípusoknál írtuk le. A tipologizálásánál figyelembe vettük az eddig megjelent munkák közül Gönczi Ferenc,

1 Hajdú Gyula,

2 Hinta km László

3 köteteit, valamint a Magyar népi gyermekjátékok

4 (szerk. : Keszler Mária) című kiadványt, s több elfogadható tanulmány — jelen esetünkben alkalmazható - szempontjait. A gyermekjátékok egyéb területéről sem feledkeztünk meg, hiszen a Somogyi népköltészet,

5 a Kaposváron megverték a rézdobot

6 című kötetekben, továb1. GÖNCZI F.: A somogyi gyermek. Kaposvár, 1937. és uő.: Somogyi gyermekjátékok. Kaposvár, 1949. 2. HAJDÚ GY. : Magyar népi játékok gyűjteménye. Bp., 1971. 3. HINTALAN L: Gyermekjátékok (Hévízgyörk). Szentendre, 1980. 4. Magyar népi gyermekjátékok (szerk.: Keszler Mária). Bp., 1978. Tankönyvkiadó. 5. Somogy néprajza I., EGYŰD A.: Somogyi népköltészet. Kaposvár, 1975. 369-382. p. 6. Kaposváron megverték a rézdobot. EGYÜD A.: Száz somogyi népdal. Kaposvár, 1981. 1—29. p.