Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Knézy Judit: A somogyi parasztgyermekek életének kutatása

ы KNÉZY JUDIT ez utóbbiak nem kerültek bele, bizonyára maga is belátta, hogy ötletei nem elegendők a változtatáshoz. Győrffy István, a könyv bírálója leginkább az egykéről írt részt emelte ki: „Gönczi a gyűjtésben alapos munkát végzett s a kérdés minden részletébe alaposan behatolt. Szélesebb körű érdeklődésre tarthat számot munkájának az a része, mely a somogyi népnek a bő gyermekáldás elleni felfogásával és az egykével foglalkozik." A másik lényeges terület, ami felkeltette figyelmét és amely iránt elsősorban külföldi források alapján tájékozódott

11 tárgyi vonatkozású: a csecsemők és kisdedek fekhelyei (pólateknő, függőbölcső, bölcső, rengő^szék), álllásu'kat, járásukat elősegítő eszközök (allószék, járóka, jártató vagy forgó), mezőn való tartásukhoz szükséges eszközök, módszerek. Ezekről és használatukról részletes leírást ad, de nem elemzi eredetüket, átvételük, módosításuk elveit. E bútorok többsége az uralkodó osztályoknál alakult'ki — mint K. Csililéry Klára kutatásaiból ez kiderül — vagy a polgárságnál.

12 A parasztság ezeket átvette és saját szükségleteinek megfelelően úgy formálta át, hogy a gyermek ne zavarja a családot a munkájában, de egyszersmind védve legyen.

1

' Győrffy István kifogásolta — és némi joggal —, hogy a gyermekek mindennapi életével nem elég bőségesen foglalkozott Gönczi. Az a rész viszont, ahol arról olvashatunk, hogyan vitte ki gyermekeit az asszony, hol helyezte el őket, amíg dolgozott, mit adott kezükbe, elég sokat elárul a kicsiny gyermekek veszélyekkel telt hétköznapjairól. Sokkal elnagyoltabb a gyermekviseletről írt rész, hiányoznak a pontos leírások, szabásrajzok, részletrajzok és -fényképek. Pl. mikor pólyateknőt szerettünk volna kiállításhoz felszerelni, Gönczinél nem találtunk megfelelő részletességű adatokat, ábrákat. A gyermeknevelési hiedelmek, szokások, népköltészeti vonatkozások anyaga a teherbe eséstől kezdve a gyermekbetegségek gyógyításáig imponáló adatmennyiség alapján összeállított rész, de erősen tükrözi a mitologikus szemlélet hatását. A gyermekek önálló tevékenységéről, a faluközösség életében való részvételéről, a jeles napi szokásokról szóló fejezetek adnak részben képet. Gönczi kísérletet tett arra, hogy a megye tájait, betelepült csoportjait jellemezze, körülhatárolja,

14 s eszerint választotta ki gyűjtésének helyeit. Nem állt rendelkezésére annyi forrás, hogy ne ilyen elnagyolt képet nyerjen. Hiedelemanyagából azonban kirajzolódnak bizonyos jól elkülönülő csoportok, amelyekre nem figyelt fel. Pl.: a Dráva menti horvát eredetű csoportoknál mind a Lakácsa, mind a Bolha környékieknél plasztikusan kirajzolódik az új hold péntekjéhez fűződő szokások, hiedelmek köre.

10 Magyaroknál nincs e napnak ilyen jelentősége a hitvilágban. Másik hiányossága a társadalmi szempont elhanyagolása, az egyes foglalkozási csoportok (pásztor, halász, summás, cseléd, nagygazda), a szegényebb és módosabb rétegek különböző viszonyulásának érzékeltetése pl. gyermekeinek munkára nevelésében stb. Gönczi gyűjtéséből külön kötetbe rendezte az énekes, szöveges vagy anélküli csoportos játékokat, mondókákat, kiolvasókat, megfelelő logikus rendszerben közölve ezek menetét, eszközeit, dallamát, szövegeit és változatait.

Lti Mindkét könyve alapul szolgált a későbbi kutatásokhoz. A somogyi gyermek című könyvét olvasva Raksányi Lajos, Csurgón tanító rajztanár-művész kedvet kapott dél-somogyi viseletek leírásához, ruhaegyüttesek rajzolásához. Az 1930-as évek végén, az 1940-es évek elején készült feljegyzései, rajzai között értékes csecsemő- és gyermekviseleti vonatkozások találhatók, régi családi fényképeket is megőrzött. Tervezett viseletkötete végül is nem állt össze, jegyzetelt 1970-ben a Rippl-Rónai Múzeum Adattára számára e'adta.

17 Sok tekintetben ma is korszerű és példamutató munkára kell még felhívni a szakemberek figyelmét. 1937-ben készült el a berzencei születésű Szállási Sándor doktori disszertációja, szülőfaluja monográfiája.

18 A község népének gazdálkodását, társadalmát, szokásait bemutató munkában nagyszerűen rajzolódik ki egy főként napszámosokból, summásokból, néhány holdas parasztcsaládokból álló, viszonylag szegény, horvát eredetű népességű Dráva menti község élete. A gyermek helyét, szerepét, munkába való belenevelődését, táplálkozását, szokásait szintén ismerteti a község egészén belül. Nagyszerű képet ad a leányát summásnak adó anya felfogásáról, aggodalmairól. Gönczi Ferenc halála után nem sokkal, az 1950-es évek elején a néptánc- és népzenegyűjtők programjában szerepelt gyermektáncok, -mulatságok, a tánc tanulásának kérdéseiről adatok gyűjtése.

19 Ez a mozgalom inspirálta Együd Árpádot is többek között gyermekdalok, népi sportjátékok gyűjtésére is. 1962—63-ban Horváth Terézia vásárolt a kaposvári múzeum számára Andocson és Karádon gyermekjátékokat, és Karádon jegyzett fel a gyermekélettel kapcsolatos adatokat. 1964-ben kerültem Kaposvárra. 11. Pl. DR. H. PLOS: Das kleine Kind vom Tragbett bis zum ersten Schritt. Leipzig, 1881. Könyvében nem idézi, de jegyzetei között megtalálhatók e könyv ábrái. 1-2. K. CSILLÉRY K.: NÉ 48. (1966) - Ethn. 92. (1881) 5965. - Ethn. 82. (1970). 13. K. CSILLÉRY K.: Ethn. 92. (1981). 14. Göinczi könyviériek bevezetőjében igen elnagyolton vázolja az egymástól elkülönülő tájegységek, táji csoportok mibenlétét. Forrásainak hibáit riem korrigálja, pl. vendnek jelez horvát eredetű lakosságú községeiket is. 15. Gönczi igen sok hiedelmet idéz Bolháról, Tótújfaluról, Laikócsáról új hold péntekjéhez fűződőén. Ez a nap félig gyászünnep volt, ilyenkor pl. a Lakácsán és környékén lakók ünnepi félgyász runázatbam mentek templomba. 16. GÖNCZI F.: Somogyi gyermekjátékok. Kaposvár, 1948. 17. Rippl-Rónai 'Múzeum Adattára 1201. pl. a csecsemő fáslizásának menetét is lerajzolta. 18. SZÁLLÁSI S: Berzence monográfiája. 1937. EA 4523. Az OSZK is őriz belőle egy példányt. 19. PESOVÁR E.-MORVAY P.: Somogyi táncok. Budapest, 1955.