Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)
dr. Magyar Kálmán: Ispánsági és nemzetségi központok kutatása somogyban I.
ISPÁNSÁGI ÉS NEMZETSÉGI KÖZPONTOK KUTATÁSA SOMOGYBAN I. 51 Sikerült viszont kiderítenünk azt, hogy a templomdomb äz őskortól a kelta időkben, de még a római korban is lakott lehetett. A szórványosan előkerült kora Árpád-kori hullámvonalas, bevágott díszű kerámiák is az előzményekre utaltak. (6. kép 1—4.) A nagyszámú, a templom alapjaiba is beépített római kő- és tégla maradványa — az Árpád-kori sírok mellékletében — is megfigyelhető volt. (9—10. ábra.) A templom alapfalaiból kerülhetett elő — a harmincas években, az útfeltöltés céljából végzett falbontások során - egy LIBER PATER és LIBERA tiszteletére állított, a Rippl-Rónai Múzeumban lévő, kisméretű fehérmárvány oltárkő. 32 Talán a közelben lévő 3 '' római épületből, villából hordhatták ide a téglákat, a köveket a temetkezésekhez, illetőleg a templom építéséhez. A dotáláshoz látszik fontosnak az a tény, hogy a templomhoz tartozó temető több csontváza a DNy-i támpillér alá, az építés által nem érintett agyag rétegébe nyúlik bele. Vagyis ezek a sírok megelőzik a félköríves záródású téglatemplom támpilléres szakaszának építését. A temetkezések alapján kerülhetünk közelebb — a források által először 1257-ben említett — Szent Kereszt apátság építési idejének meghatározásához. 34 (3., 9-10. ábra.) 4. A TEMPLOM TEMETŐJE A templom körüü temető É- és K-felé a legkeskenyebb, dél, illetőleg Ny-felé kiterjedtebb. Itt még a domb lankás lejtőjén is sírok találhatók és ezen a részen jellemző a zsúfoltság, illetőleg a sírok egymásra rétegződése. (3. ábra, 3. kép 3—4.) A templomfalon kívül, a 20-30 m-re lévő É-i temetőrész szélét is sikerült meghatároznunk. Ezt a területet - a DK-i temetőrészhez hasonlóan — szintén teljesen átforgatták, megbolygatták. Egyedül a DNy-i, a domb lejtője felé eső részen jutott a felszínre több bolygatatlan, mellékletes sír. Ez számban a megtalált 142 sírnak közel a felét jelentette. Ugyanakkor a templom belsejéből néhány bolygatatlan, de melléklet nélküli sír, valamint több szórvány sír, illetőleg különböző mellékletek kerültek elő. (3., 5_6., 9-10. ábra.) A templom DNy-i, ún. támpilléres szakasza körül határoztuk meg az Árpád-, illetőleg a középkori temető bolygatatlan szakaszát. Már a felszínhez közel eső, 30-50 cm-re lévő rétegből - a bolygatott sírokkal együtt — párizsi kapcsok, szövetmaradványok, ko31. A kápolnának csupán a DK-i szentélyrésze, illetőleg a Ny-i falónak a falkiszedése került elő. Teljes feltárását 1983-ra tervezzük. 32. 50x25x7 cm-es fehérmárvány, LIBERO PATERI . E . LIBERE . MANIILIA f IRMINA . U . S . L . M . 33. PUSZTAI 1955., 1-3. 34. Az építési anyag, a technika és az analógiák részletes tárgyalását MAGYAR 1982/2. 1-60. porsószegek» valamint Zsigmond és V. László pénzei kerültek elő. (IV. tábla 19-20., V. tábla 2-4.) A támpillért, amely -23 cm-es mélységben kezdődik, ezek a bolygatott, főképpen a XV. század első felére, illetőleg derekára keltezett sírok maradványai veszik körül. Alattuk átlagosan 100-130 cm-es mélységben a második sírréteg húzódik. Ennek a 100—120 cm-es mélységben lévő néhány sírja (21., 25. sír) Anjou- és Zsigmond-kori pénzekkel keltezett. (IV. tábla, 16-18.) Ezeket a datált sírokat a felső lábszáraiktól kezdve - a templom DNy-i támpillérének az alapozásakor 35 — vágták el. (3., 9—10. ábra.) A domb lejtését követő sírok második, a XV. század első felénél korábbi rétege, három sírsorból áll. Még a sírok közötti, kihagyott, üres területek is megfigyelhetők. Az itt fekvő síroknál — a támpillér irányától eltérő — Ny-K-i sírtájolások mondhatók egységesnek. (9. ábra.) Ezek a sírsorok, ha más formában is, de a harmadik — a —126—200 cm-es mélység közé eső — temetkezéseknél is megfigyelhetők. Itt általános a DNy— ÉK-felé való tájolás és — négy sír kivételével (121., 24., 131., 143.) — a második sírsortól teljesen eltérő tájolási rendszert mutat. (9—10. ábra.) A harmadik sírsornál már — a sorok temetkezései között — alig van kihagyott terület. A zsúfoltság és az egymásratemetkezés a jellemző. Például a két nagyméretű S végű hajkarikával (5. kép 3—4.) rendelkező 125. számú gyermeksírt a 139-es és a 120-as sír vázába ásták bele. (4. kép 5.) A 123-as, az anya a gyermekével eltemetett sír megbolygatta a 140-es és a 124-es sírt. Ugyancsak később ásták bele a 134es sírt, amellyel a 136-ost a lábfejtől a felső lábszárcsontig levágták. (10. ábra.) Nagyon lényeges, hogy ezeket a sírokat a 115-ös sírnál lévő bronz fülönfüggő, az említett S végű hajkarikás gyermeksír (5. kép 3-4.), valamint a 123-as sírnál előkerült hullámvonalas Árpád-kori kerámia mindenképpen az Árpád-korra keltezi. 36 Fontos az is, hogy az Árpád-kori és a felette levő XIV—XV. századi sírok között tájolásbeli különbség is mutatkozik. Az Árpád-kori temetkezések zsúfoltabbak és egymástól bolygatottabbak is. (4. kép 5-6.) Jellemző az is, hogy az Árpád-kori sírsornál koporsóra utaló nyomok alig kerültek elő. Leszámítva azt, hogy a 129. bolygatott sírt tégla- és homokkő kerettel választották el. Ugyanakkor a felső, XIV-XV. századi síroknál általában a koporsós temetkezések nyomai — a fa, a koporsószeg, a koporsóvasalások alapján — teljes határozottsággal megfigyelhetők voltak. (9-10. 35. A 25. sz. bolygatott sírnál a VII. tábla 16. ábráján látható Mária királynő obulusa (1387-1895) С . N . H . Il . 125 В., illetőleg a 21. sírnál a VII. tábla 17. ábráján látható Zsigmond ducat (1427-1430), С . N . H . M . 128. datálja a táimpililér, illetőleg a torony készítését, pontosabban a XV. század első felére. 36. A leletek a XII—XIII. századra keltezhetők. Ld.: a későbbi fejezetek.
