Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)
dr. Magyar Kálmán: Ispánsági és nemzetségi központok kutatása somogyban I.
ISPÁNSÁGI ÉS NEMZETSÉGI KÖZPONTOK KUTATÁSA SOMOGYBAN I. 43 A bizonytalan földvármaradványokkal rendelkező bodrogi központban 1979-81 között - egy 100-200 m-es körzetbe'n megtaláltuk a 26x9,4 m-es, kis kápolnával és kiegészítő téglaépítményekkel rendelkező ikegyúri egyházat, vailomint a 13x7,5 m-es plébánia templomot. A hozzájuk tartozó temetőrészek, és két-három X— XVII. századi településre utaló ház, szemétgödör maradványa is előkerült. 13 Az 1970-es évektől folyamatosan végeztük a rádi nemzetségi-ági központhoz tartozó települések, illetőleg a környék elpusztult középkori falvainak leletmentését. 14 Ahol több, XI-XVII. századra keltezhető templomkörüli temető a — hozzájuk tartozó — települések leleteivel, illetőleg maradványaival 15 jutattak napvilágra. Az eddig végzett, az 1957—1981. közötti időszak kutatásainak értékelése és részletes bemutatása előtt szeretnénk elsősorban a somogyi múzeumokban lévő, illetőleg a rendelkezésünkre álló régészeti anyagokat, eredményeket közölni. Tanulmányunkban először az egyházak temetőinek az anyagát kívánjuk összegyűjteni és értékelni. Azzal a kiegészítéssel, hogy a feldolgozást az általunk végzett, de még publikálatlan Bodrog-büi, 1979. évi ásatás nemzetségi monostorához tartozó anyag vizsgálatával kezdjük el. 16 2. A BODROG-BÜI (BŐI) NEMZETSÉGI KÖZPONT A IFORRÁSOK ALAPJÁN Az ásatási anyag ismertetése előtt szükségesnek látjuk a nemzetségi központtal kapcsolatos alapvető forrásanyag bemutatását. 17 A források a Bő nemzetség első ismert tagját már viszonylag korán, 1234-ből említik. Comes Ysip (Izsép) de villa Bun (Bőn) szerepel. A Bő (Bev) település még korábbról, 1229-ből ismert. 18 Maga a nemzetség tulajdonképpen a XII. század végétől a XIII. század elejéig — I. Jánostól, Izsép ősétől — követhető nyomon. A János „ős" neve lesz a legkedveltebb keresztnevük a XIV. század végéig. A nemzetségi ágak közül csupán I. Trepk-ét ismerjük. Trepk 1280-1309 táján oszthatta fel a közös birtokokat - az egy-egy családot alapító — fiai között. 19 Kívülük a nemzetséghez még több - pontosan nem 13. RRM RA 1979-1981. Ásatási Dokumentáció. 14. A régészeti helyszínelésben elsősorban ÖSZ JÓZSEF (Balatonszárszó) és M. HROTKÓ ZSUZSANNA voltak a segítségünkre. 15. A leletmentéseket közel másfél évtizede végezzük folyamatosam (MAGYAR 1982, 1-182.). 16. A fontosabb történeti következtetések levonására alkalmas, így a honfoglalás- és az állom-állapítás kori központok leletmentését és az összegező anyag bemutatását tervezzük. 17. MAGYAR K., SLÉ 14/1983/1-52., valamint uő.: A Bodrog-büi nemzetségi központ építészettörténete c. államvizsgadolgozat BME Építészettörténeti és Elméleti Intézete Budapest 1982, 1-60. (továbbiakban: MAGYAR 1982/2.). ismert — tag, esetleg család tartozott. Ilyen a Bő nembeli Kozma-fia Mihály, aki 1328-ban nemzetségi monostora, a bői konvent előtt jádi és bői birtokainak a felét sógorának, Zoltán-fia Lászlónak ajándékoztad Az idegennek jutó nemzetségi leánynegyedet (1277 —1282) 1324-ben szerezték vissza I. Trepk fiai. De még a későbbi időkben is megfigyelhető az ősi nemzetségi földhöz való kötődés. A Bő nemzetség tagjai 1423-ban pereskednek Как birtok fele miatt, amely — leánynegyedként — idegen kézbe került. 21 A további adatok felsorolását mellőzve, világosan követhető egészen 1523-ig a nemzetség fiágon történő öröklési jogának a megléte. Vagyis a Bő nemzetség — a XIII. századtól ismert — birtokait a XVI. század elejéig a nemzetségi jogszokás szerint tartotta nyilván, illetőleg osztotta fel. Jól látható az is, hogy amint — a hozzájárulásuk nélkül — idegen kézbe kerül egy-egy birtok, a rokonsági jog alapján megpróbálják visszaszerezni. A szorosan vett nemzetségi birtok vizsgálatakor Szőcsény-Léta, Lok-Kölked, Kürtös és Kis-Bő, valamint Nagy-Bő látszik egy-egy családi—nemzetségi központnak, amelyhez összesen 17 birtok tartozik. Az összefüggő nemzetségi birtokon belül ÉNy-on a Szőcsényi-Létai, ÉK-en a Laki Thúz, a Messer, DNy-on a Kürtösi-Messer család birtokközpontja önállósulhatott. 22 Végső soron — a források alapján — a nemzetség birtokai a XII. század végéig visszafelé követhetők. A névadóhely, a birtokközpont kegyúri egyháza 1277-1280 között is szerepel. I. Izsép fia, II. János a bői egyházzal együtt - próbálja eladni Terpecz nevű földjét. Az egyház kegyúri jogának birtokbaadása a nemzetség többi tagjának a tiltakozása miatt nem megy végbe. Nem kívánjuk külön bizonyítani azt sem, hogy II. János, csakis a kegyurasága alá tartozó egyház kegyúri részét próbálhatta meg Miklós alországbírónak eladni. Ez a kegyúri egyház - a forrásokban először 1257ben említett - Szent Keresztről címzett, ún. bői prépostság lehetett, amelyet Karácsonyi is a Bő nemzetség monostoraként, a bői konventként emlegetett. 23 Ennek a monostornak a prépostja „Buun (Bőn)" 1323-ban szerepelt. 24 18. CSÁNKI D., Magyarország történelmi földrajza II. Budapest 1894., 595. (továbbiokban: CSÁNKI 1894.) 19. KARÁCSONYI J., A magyar nemzetségeik a XIV. század közepéig I. Budapest 1900., 275-283. (továbbiakban: KARÁCSONYI 1900.). 20. KARÁCSONYI 1900., 282. 21. Uo„ SOLYMOSY L, Nagybajom és pusztáinak története. Kaposvár 1979., 44. 22. KARÁCSONYI 1900., 283. 23. Uő.: 282. 24. KUMOROVITZ L. В., Veszprémi Regeszták (1301-1387) Budapest 1953., 129. 61. •r
