Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)
Takács Éva: Tábori levelek az első világháborúból.
TÁBORI LEVELEK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBÓL ríí nyét: „Kedves Édes fiam múlt hó 25 és 28 diki leveleidet meg kaptam az egyikből értem hogy ha adnék két száz korona hadi kölcsönt kapnál három napi szabacságot én már hoszab szabacságot várok és igy atol félek hogy emiat majd nem kapsz de azért ugy tégy a hogy jónak látod gondolhatod hogy én nagyon szeretnélek látmi én már sok hadi kölcsönt attain, már so'k türelmem nincs hozá igen a beikéért sokat turnék áldozni vagy ha haza jön él és ne ke lene töbet visza meni de ha jónak látod és nem csorbul véile a hoszab szabacság én nem bánom adok csak jöj tárt karokai várílak . . ," 74 A hadiköilcsön azonban felesleges áldozatvállalásnak bizonyult: „. . . a hadi kölcsönös szabadságból nem lesz sémi be van szüntetvel . . ," 75 - írta 1917. júmius 23-i levélében Poth Károly. A frontvonalban harcoló katonák mostoha körülményeik között, az időjárás viszontagságainak kitéve, éhezve, fázva élteik s nap mint nap szembe kellett nézniük a halállal. Nem csodálkozhatunk azon, hogy az egyébként is vallásos nevelitetésű emberek egyetlen reménye, vigasza, menedéke az Isten maradt. Mint már néhány eddig idézett levéléből is láthattuk, Poth Károly sem talált más lehetőséget, mint bízni abban, hogy az Isten megóvja az életét. Leveleiben csak nagyon ritkám írt a hadieseményekről, időnként azonban feltűnően előtérbe került leveleiben a vallásos buzgalom. Feltételezhetjük, hogy ezeket a leveleket egy-egy ellenséges támadás után, sok félelmet, rettegést átélve írta. „. . . Kedves jó anyám tudatom, hogy most lejötünlk a raj vonalból egy pár napigpihenőre ma delelőt nagy szerű fürdőbe voltam nagyon jól eset a fürdés a hadosztájinál van a fürdő regél mentünk délre értünk haza bab leves volt az ebéd még pedig büties délután meg gyóntam ugyan az őszes reformátusok a 11 honvéd gyalog ezredtől jöt egy pap a ki már százados nagyon szép beszédet tartót fel állóra énekeltük tehened bisztunk eléétől fogva utoljára meg isten áld meg a magyart mikor ez meg volt kaptunk egy kis imádságos könyvet... egy a vigaszom hogy a jó isten iitis velem van a kis imádságos könyvemnek a czime az ur énekem őriző pásztorom . . ," 76 Ebben a vonatkozásban is figyelemre méltó édesanyja okos szeretete — amikor úgy érezte, hogy fia túlságoson belefeledkezett a vallásii áhítatba, néhány szóval magához térítette és gondolatait a hétköznapi élet gondjaira irányította: „Kedves édes fiam az imácságos lapodat meg kaptam meg a másik lapodat is a mijén ojan szomorúan irtál pár sort légy nyugot édes fiam majd valahogy ithun lesz sorunk örülök hogy ím átkozol! de az imácságba rólam se félejtkez el . . . 77 Poth Károly 1916 novemberétől 1918 márciusig az orosz—román fronton közvetlenül a frontvonalban harcolt. Ez idő alatt egyszer kapott kéthetes szabadságot, 1917 augusztusában. A csaknem másfél év alatt közel 150 levelet írt az édesanyjának, de csak néhány levélben kockáztatta meg, hogy konkrétan a fronthelyzetről írjon. 1917. március 20-1 levelében így írt: „...most délután egy óra ... szólnak az orosz ágyuk csúnyán ütbe egy egy srapnel ijeszgetnek benünket ászt hiszi az átkozót eíenség hogy megijedünk ki nevetjük a potya lövöldözést. . ," 78 Április 18-í levele margójára apró, alig olvasható betűkkél írta rá: „minden nap jön három négy orosz" és „ma is eltemetünk egy jó fiút a századunkból". 79 Május 12-i levelében: „...kedves jó anyám tudatom hogy ere csend van csak a franczia tüzérek küldenek egy egy gránátot vagy srapnelt jól kérjék az istent a franczia tüzérek hogy fogságba ne kerüljenek . . ," 80 Május 30-án ellenséges támadásról számolt be: ,,. . . az éjei csúnya világ volt de a jó isten meg őrizet ma délután meg katona zene jöt ki a raj vonalba szép nótákat játszotok . . ." 81 A levelekből nem állapítható meg, tudott-e az Oroszországiban kialakult forradalmi helyzetről. Talán sejtette, hogy miért „dalolnak a muszkák"? 82 A családja iránti figyelmességnek tulajdonítható, hogy valószínű sebesüléséről csak nagyon tapintatosan értesítette őket: „Drága jó anyám. Kívánom a jó istentől hogy pár soraim a legjob egésségbe találja a kedves testvéreiméi együtt én most nem a leg jóban érzem magam ugyan nem sok bajom van most már a legnagyob az hogy elvagyok gyengülve! . . ," 83 A breszt—litovszki béke aláírásával gyakorlatilag megszűntek a hadműveletek a keleti fronton. Ez Poth Károly számára azt jelentette, hogy végre haza indulhatott. Elképzeléseivel ellentétben azonban nem az 74. • Poth Ádámné levele Poth Károlynak. 1917. június 3. SMMI. T. 82.426.35. 75. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. SMMI. T. 82.425.85. 76. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. 1917. április 6. SMMI. T. 82.425.62. 77. Poth Ádámné levele Poth Károlynak. 1917. július 4. SMMI. T. 82.426.36. A levélben említett „imádságos lap" nincs meg a gyűjteményben, de valószínűleg a képeslapokhoz hasonlóan kinyomtatott „Tábori lével"ről vam szó. Az Élet című képes hetilap 1917-es számaiban a következő szöveggel reklámozták: ,,. . . a rendíthetetlen hit ércszavával harsogják bele a köztudatba, hogy a dühödt ellenség minden gáncsa és ármánya ellenére győznünk kell. A tábori levelek a férfias kötelesség tudást, az erőket megszázszorozó áldozatkészséget szítják lobogósra a vallás és hazaszeretet nyelvén! A tábori levelek a vigasztalás édességét lopják a gyászoló szívekbe, erőt és bizalmat öntenek a sebesült katonáik lelkébe. A szűkölködő szegénység iránt részvétet ébresztenek, a kenyér gondjai alatt roskadozókat a aondviselésbe vetett hit életrekeltésével megtámogatják . . ." 78. Poth Károly levele Poth Ádámnénaik. SMMI. T. 82.425.60. 79. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. SMMI. T. 82.425.65. 80. Poth Károly levele Poth Ádámnénok. SMMI. T. 82.425.73. 81. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. SMMI. T, 82.425.79. 82. Poth Károly levele Poth Ádámnénaik. SMMI. T. 82. 425. 82. ,,. . . Kedves jó anyám különös újságot nem írhatók hogy haljuk hogy dalolnak a muszkák . . ." 83. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. SMMI. T. 82.425.119.
