Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)
Takács Éva: Tábori levelek az első világháborúból.
TÁBORI LEVELEK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBÓL 245 visza jöt a levelem . . ." 19 A kényszerű hallgatás legjobban a magára maradt anyát gyötörte. Ezekben a nehéz hónapokban a fiú — aki a háború viszontagságai miatt maga is sokat szenvedett - igyekezett a biztos támasz, a családfő szerepét is betöltő férfi lelki erejével vigasztalni. 1918. szeptember 6-i levelében nagy örömmel tudósította családiját: „Tegnap olvastam hogy Amerikába egy küldötség járt Vilsonál megköszönték azon jóságát hogy az oda kivándorolt magyarokat nem sorozták be a hadseregbe és nagyon szívesen fogadta Vilson a magyar küldötséget ászt mondta hogy nem sokára megnyílik a posta forgalom Amerika és Magyarország koszt nyugotan legyen kedves jó anyám egyszer csak megjöm a drága jó apámtol a levél .. ." 20 Érdekes, hogy az egyébként gondosan megőrzött levelezés-gyűjteményben Poth Ádámnak egyetlen levelét sem találjuk meg. Valószínűsíteni lehet, hogy fia két utolsó, az olasz fogolytáborban írt lapját sem kapta meg, mert a neki írtak közül ezek (és csak ezek!) megőrződtek, pedig az egyik lapon utólagos feljegyzés található Poth Károly kézírásával: „15 kaptam 16 irtam". 21 Fontos adalékot tartalmazhat a család és az apa helyzetét illetően az a levél is, melyben Poth Ádámné válaszolt fia alábbi levelére Kedves jó anyám egy pár kérdésem van a jövő holnapban 4 éve lesz hogy a drága jó apám elment Amerikába ászt szeretném tudni hogy őszesen menyi pénzt küldőt haza irja meg kedves anyám mert arrvig nem tudom adig mindig ászt számítom . . ." 22 A válaszlevél sajnos hiányzik, nem tudhatjuk tehát, hogy mennyit segített a család anyagi helyzetén az apa Amerikában eltöltött néhány éve, de az adott háborús viszonyok közepette bizonyára fontosabb volt a hozzátartozók számára, hogy az egyébként hadköteles korú családfő így legalább az életét megóvhatta, s 1919-ben ő is véglegesen hazatért. levele csak egy szabad kártya ..." — írta 1917. január 23-án Poth Ádámné. SMMI. T. 82.426.14. Anyja közvetítésével a következő tudósítás csak 1917. február 24-én érkezeit: „...kedves fiaim én is meg örvendeztetlek téged édes apádtol egy holnapos levelet 'kaptam az az mult ho 23ki irja hogy két levelet kapót az őszei a mire október tizedi'kén ajánlót levélbe meg is válaszolt de az nem ért ide ezböl a mi most jöt nem sokait lehet érteni csak egy szabad kártya, irja hogy kérjelek téged vigyáz magadra vaioszinü hogy aróil nem tud hogy te ho'l vagy fényképet kér egyes képeket mind a hárman külön külön ászt hiszem a mit most egy éve elkütünk a tiédet meg kapta azér akarja hogy minyániknak egyes fény képe legyen . . ." SMMI. T. 82.426.20. Aztán az Egyesült Államok háborúba lépésével teljesen megszűnt a levelezés lehetősége: „...kedves jó anyám rma nagyon el gondolkotam azon hogy a kedves apámal még csak levél általi sem tudok beszélni ő talán nem is gondolja hogy én hol vagyok hol töltöm a fiatal napjaimat..." Poth Károly levele Poth Ádámnénak, 1917. március 4. SMMI. T. 82.425.54. „... édes apáddal nem lehet levelezni ez is nagybaj..." Poth Ádámné levele Poth Károlynak. 1917. május 17. SMMI. T. 82.426.33. A leánytestvérek közül Lídia az idősebb, már férjhez menés előtt álló nagylány. Csupán néhány levelet váltottak a bátyjával, de ezekből is látszik, hogy egymásért aggódó, gondjaikban és örömeikben kölcsönösen osztozó testvérek voltak. Kapcsolatuk bizalmas, baráti. Lidi, bátyja társaságában találta meg az első komo!y udvarlóját. Bizonyára a fiú is támogatta ezt a kapcsolatot, hiszen később édesanyja hívta fel diszkréten a figyelmét az egyik levele utóiratában, hogy többször ne írjon a jó barátjáról a húgának, mert ,,. . . ugy veszem észre a jány halani sem aikar róla . . ." 23 S erre Lidinek komoly oka lehetett, amire bátyjának az 1917. június 19-én írt leveléből követközitethetünk: „. . . amint értem soraidból a dolgok elég jól készünek.. ." 24 Amikor pedig Károly 1918 nyarán az otthon töltött szabadsága alatt megismerkedett azzal a kislánnyal, akit ,,. . .azóta nem tud elfelejteni . . .", 25 Lidi segített a közvetítésben. 26 Fiatalságuk, életerejük a komor idők félelmeit is száműzte, levelezésük könnyed, sokszor vidám hangulatú. Egyszer nótát cseréltek, máskor pedig valami tréfát eszeltek ki egymás számára. „Drága jó Lidikém! Ugyan csak jó kiviczeltél a csomagba tet újság papira! a mire rá irtad hogy vigyázat a kibontásnál ojan óvatosan kesztem bontani és nem találtam sémit,., maradok jó testvéred Károly, ölelek és csolkoldk beneteket sokszor de nagyon sokszor." 27 A kis Eszterről is minden alkalommal megemlékeztek a levelezésben, 28 de ő — gyerek lévén — nem osztozott a családi gondokban. A történeti irodalomból közismert az az általános lelkesedós, amivel Európa népei a háború kitörését fogadták. Félreértett nemzeti érzéstől fűtötten, felvirágozva, dalolva, nemzeti jelszavaikat hangoztatva a Monarchiában a császári és királyi felséget éltetve — ment a harctérre a kisember, a munkás, a paraszt egyaránt. Általános vo'It a háborús akarat és a győ19. Poth Ádámné levele Poth Károlynak. 1917. május 5. SMMI. T. 82.426.311., T. 82.426.44. 20. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. 19118. szeptember 6. SMMI. T. 82.425.140. 21. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. 1919. március 2. SMMI. T. 82.425.106. 22. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. 1917. április 3. SMMI. T. 82.425.53. 23. Poth Ádámné levele Poth Károlynak. 1917. február 24. SMMI. T. 82.426.20. 24. Poth Károly levele Poth Lídiának. 1917. május 19. SMMI. T. 82.425.84. 25. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. 1918. szeptember 6. SMMI. T. 82.425.140. 26. Poth Károly levele Poth Lídiának. 1918. október 13. SMMI. T. 82.425.148., T. 82.425.153. 27. Poth Károly levele Poth Lídiának. 1917. november 24. SMMI. T. 82.425.116. 28. Az üdvözlő sorokban az ő neve is minden levélen szerepel, s Poth Ádámné az 1916. február 3-án a fiának írt levélben tréfás-komoilyan figyelimezteti: „...az Eszti sértve érzi magát nem kapót képes kártyát..." SMMI. T. 82.426.5.
