Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)
Takács Éva: Tábori levelek az első világháborúból.
TÁBORI LEVELEK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBÓL Az első világháború története napjainkban egyre inkább végérvényesen visszaszorul a történelemkönyvek lapjaira. A szeretteiket elveszített családok fájdalmát, az addigi időkig elképzelihetetlenül nagy számú emberéletet követelő, az országok egész lakosságára szegénységet, szenvedést zúdító világméretű háború félelmetes emlékét egy még pusztítóbb és rettegettebb katasztrófa halványította el, a második világháború. Az 1914-ben katonakorú generáció mellett azóta három nemzedék nőtt fel. A frontokat megjárt apák hamarosan újra fegyvert fogták, s tapasztalhatták, hogy a bekövetkező második nagy háborúban sem önmagukat, sem fiaikat nem menthetik meg a pusztulástól az első világháborús tapasztalataik alapján. Az unokák már megmosolyogták nagyapáik elavult katonai felszerelését, s a rakéták világában, az atomkorban élő dédunokák számára már csak az anekdoták, a mesévé kerekített történetek maradtak. A valóságos események sorrendjét az idő rendezte át, jelentéktelenné váltak olyan részletek, amelyek akkor az életet jelentették, az egykori gondolatok, érzéseik helyét pedig újak, frissebbek foglalták el. Az első világháborús nemzedék lassan eltávozik az élők sorából, s ma már csak nagyon kevesen tudnak fiatal koruk nagy eseményéről a kortanú hitelességével beszélni. Az élő elbeszélés atmoszféráját, о kor hangulatát, egy átlagos magyar közkatona első világháborús élményeit adja vissza az a közel háromszáz darabból álló levelezés, amely a múzeumunk történeti gyűjteményében található. A levelek mindegyike Poth Károly, volt felsőmocsoládi laikos személyéhez kapcsolódik. Az első lapokat az 1914-ben már bevonultatott barátaitól, rokonaitól kapta, majd őt magát is hadiszolgálatba szólították, s ettől kezdődően rendszeres levélváltást kezdett mindenek előtt az édesanyjával, de barátaival, rokonaival, új ismerőseivel és katona bajtársaival is. Szerves részét alkotják természetesen a levélgyűjteménynek azok a levelezőlapok is, amelyeket az édesanya, Poth Ádámné kapott fia katonatársaitól, vagy volt falubeli barátaitól. Poth Károly 1894. augusztus 27-én 1 Felsőimocsoládon 2 született. Apja Poth Ádám, anyja Poth Ádámné, Poth Károly a Magyar Királyi 9. Honvéd gyalogezred katonája -H * Születési évét részben a felsőmocsoládi jegyző által 1919. október 29-én kiállított „Bizonyítvány"-ból — Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága (a továbbiakban: SMMI) T. 82.439.1. szám -íí, részben pedig egy szokatlan, de a háborúba belefáradt katona minden szomorúságát és elkeseredését is tükröző levélből ismerjük: „1917. VIH/27 Kedves jó anyám és jó testvéreim! Fogadjátok forró üdvözletemet és a legjob szerencse kivonataimat a Román harcztéről Észt kivonom a 23 diík év születésem napján maradok szerető jó fia, Károly isten velük és velem ölelem és csolkolom őket számtalanszor a távoliból." Születésének helyét Virág Károly (Poth Károly unokaöccse) közléséből ismerjük.
