Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)
Laczkó András: Zichy Antal az országgyűléseken.
206 LACZKÓ ANDRÁS túlságosan hangosan beszélők ellen, s úgy kívánta orientálni olvasóit, hogy választóként ne hallgassanak azokra. 14 Hamar kiderült, hogy azért, mert a Deák-féle irányzathoz tartozóknak szerettek volna segíteni. A megyei jelöltek névsora a következő volt: Kaposvár: Somssich Pál, Lengyeltóti: Jankovich László (a gazdasági egyesület elnöke), Csurgó: Inkey József, Hegedűs József (ügyvéd Kanizsáról), Marcali: gr. Széchenyi Gyula, Csorba Eduárd, Noszlopy Antal, Nagyatád: gr. Somssich Imre, Szigetvár: Bittó István, Jakab István, Hegyessy Antal, Tab: Zichy Antal, Tallián Lajos, Dömény József, Szil: Fekete Lajos, Kacskovics Sándor, Zichy István. 15 Tudjuk, hogy 1861. október 19-én volt Tabon az értekezlet a kerület követjelöltjének meghatározása ügyében. Ezen többen úgy nyilatkoztak, hogy Zichy Antal megválasztása biztosnak tekinthető, mert oly nagy a népszerűsége, hogy azzal egyetlen ellenfele sem vetélkedhet. Zichy egyébként élénk publicisztikai tevékenységbe kezdett ekkor, annak érdekében, hogy a deáki elképzeléseket minél szélesebb körben megismerjék. A Közlöny november 10-i számában Somogyró/ címmel két és félhasábos vezércikk olvasható Timon aláírással. 10 A szerző madártávlatból tekint át a megyén, de árulkodik, hogy emlegeti az 1861-es országgyűlési beszédét. Azaz Zichy Antal írta a cikket (a Timon egyébként a Tónim anagrammja). A megyéről azért beszélt, hogy bírálja egyik-másik negatív vonását. Azt viszont feltétlenül dicséri, hogy a nemzeti önálláshoz és az alkotmányossághoz mindig ragaszkodtak itt. őrizték a megyei szuverenitást. Különösen dicsérte — nomen pro anime alapról — Somssich Pált, aki konzervatívból (pecsovicsból) lett a forradalom után a jog védője! A somogyi vasút, a gazdasági egyesület, a Berzsenyi emlékmű, a kaposvári gimnázium, a megyei tisztújítás és még sok egyéb dolog miatt hajtja meg előtte az elismerés zászlaját. Pár évvel később egy fogalmazványban azt sem hallgatja el, hogy azért vita is volt közte (,,a szerény tanítvány") és Somssich Pál (,,a mester") között. Zichy inkább a centralisták, míg Somssich a municipalísták irányzatát tartotta mérvadónak. Zichy persze olykor teátrális fogásokhoz is folyamodott, hogy emelkedjék népszerűsége. Telkiben például 1861. október 29-én tartottak ünnepséget, amelyen egy ezüst kelyhet adományozott az öszödi templomnak. Az erről való nyilvános megemlékezés nagyon jól jött a tabi kerület leendő követének. S folytatja a Timon aláírású cikkeinek sorozatát is. Di14. Zala—Somogyi Közlöny (a továbbiakban: Közlöny), 1861. ölet. 10. 15. Közilöny, 1861. nov. 1. csérte Jankovich Lászlót (mint egyedül lehetséges főispánt), Paiss Boldizsárt, Kozma Sándort, Bittó Istvánt, Fekete Lajost. Érdekes, amit magáról írt: „Hát Z. A.-t hová tegyük? Naplói, vezércikkei alá, mik jók voltak, miért nem írta ki egész nevét? Kezdőbetűi után Tallérossy Zebulont gondolták sokan, ki hozzá, úgy hallom, némi rokonságot is tart. Az a fomózus országgyűlési beszéde, olvasva most is jó; vagyis, hogy igazat mondjak, most jó, akkor rossz volt. Mert hát a jó kakas reggel kukorékol, nem pedig éjfélkor, mikor az emberek még alunni akarnak. Ami Stuart Máriát illeti, és ezt a Straffordot kit érdeme szerint lenyakaztatott, — no már magam is írok, ha hozzá fogok, sőt ha akarja kölünbet is. Ö, édes barátom, igen inpractikus ember. Lássa én, ha már olyan jambusokba foglalt históriát írnék, legelőször is honi, sőt megyei tárgyat választanék. (. . .) Ugyan mondja meg, miért szeret annyira főjegyző lenni? Hiszen már 17 év előtt főügyész volt, annyi idő alatt bizony már többre is vihette volna. (. . .) Jó ember ez a Z. A., hanem nagyon puha. Nincs elég célja, bár — eleget verték. Nézeteinek roppant önállósága is inkább kárára van; mint előnyére, mert elszigeteli a pártoktól. Nem tartja meg, amit Straffordjában maga tanácsol: »Menj a tömeggel!«" 17 A választásra Tabon 1861. november 29-én került sor. Ekkorra már csak két érdemes jelölt maradt, Zichy Antal és Tallián Lajos. Híveiket a választás helyszínén csendőrök választották el egymástól, noha a Tallián-párt csak töredéke volt ellenfelének. A megtartott szavazás eredménye: Zichy Antal 1307 szavazattal 215 ellenében követnek megválasztatott. A korabeli beszámolók szerint a nép lelkesedése és az értelmiség ragaszkodása juttatta győzelemhez. Az újabb országgyűlés — mint ismeretes — már nem a felirat vagy határozat alternatíváját tartotta fontosnak, hanem a változott deáki koncepciónak megfelelően a „magyar kérdés" megoldásának kutatását. Zichy ismét terjedelmes memorandumban fejtette ki az elképzeléseit. Abból indult ki, hogy az ellentétek a formai dolgok hangsúlyozásából következtek, s ugyanakkor a „közös ügyek" mivoltát senki nem határozta meg szabatosan (az október 20-i pátens inkább idegeníteti, mint hódított). Ebből folyt az erőteljes ragaszkodás a szentesített 48-as törvényekhez, ami az uralkodó számára a szakadáshoz készített híd. A nemzet viszont a közös ügyekből az egybeolvasztás és elnyomás új formációjára gondolt. Emlékeztetni kell arra, hogy Zichy 1861. május 28-án kifejtette: ő, mint magyar ember az osztrák birodalom bomlását egyáltalán nem kívánja. Egy év múltán is alapelvként kezelte, hogy Ausztria fennállása európai szükségesség. A korábbi kelet-nyugati közvetítéshez most már a veszélytudatot is felerősíti (ti. a felbomló európai államrendszer 16. Közlöny, 1861. nov. 10. 17. Közlöny, 1861. nov. 20.
