Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Uherkovich Á. 1981: A zselici tájvédelmi körzet nagylepkefaunája

1В UHERKOVICH ÁKOS Apatele alni L. 1978. V. 17. (2), VII. 31. (2), 1979. V. 15. (2, fa rakodó), V. 21. (3) UÁ., 1979. VII. 27. (2), VIII. 9., VIII. 19., 1980. VI. 2. fcs. - Az utóbbi két évtizedben meglehetősen elterjedt és gyakori fajjá vált, elsősorban a Dél-Dunántúlon. A Nyugat-Dunántúlon, de az ország északi részein is sokfelé megjelent, arrafelé ritkább. Xanthia croceago D. et Schiff. 1980. V. 4. fcs. Szórványosan előforduló, a Dél-Dunántúlon igen ritka faj. Mythimna unipuncta Haw. 1979. X. 30. fcs. — Egyik legritkább vándorlepkénk. Trópusi-szubtrópusi vidékeken él, itt jelentős mezőgazdasági károkat okoz. A fenti napon különlegesen kedvező helyzetben több példánya is berepülhetett a Dél-Dunántúlra, ugyanis ugyanekkor egy másik fénycsapdám, a paléi is fogta. Ez innét mintegy 25 kilométerre van, a Zselic keleti peremén. Orthosia opima Hbn. 1978. IV. 29., IV. 30. (4), fcs. — A Dél-Dunántúlon szórványosan elterjedt és ritka, valamivel gyakoribb a Nyugat-Dunántúlon (5.5. ábra). Anaplectoides prasina L. 1979. VI. 21. (2), VI. 23. (2), VII. 16. fcs. — Első hazai példányát 1955-ben fogták Sopron mellett (Issekutz 1956, Kovács 1958). Azóta több helyen előkerült az Északi-Középhegységben, később másutt is. Varga (1962, 1963) szerint silvicolmontán faj, „a Kárpát-medencében a magasabb hegyvidékek lepkéje". Éppen ezek a fajok azok, amelyek az utóbbi időben erőteljes terjeszkedést mutatnak. Fenti példányain kívül ismerünk Almamellékről is néhányat, valamint egyszer Tolnán is fogták (fénycsapda). Egyéb, alacsony fekvésű területről is előkerült. Legújabban, 1982. VI. 10-én Darányban 2 példányt gyűjtöttem. Diarsia brunnea D. et Schiff. 1979. VI. 22., VI. 25. fcs. — Ez a faj is csak a legutóbbi években került elő a Dél-Dunántúlról. Eddig ismert itteni lelőhelyei: Darány, Bőszénfa—Ropoly-puszta (Uherkovich 1981c) Püspökszentlászló (Fazekas 1979), Mánfa-Kőlyuk, Pálé (leg. Uherkovich Á., coll. Janus Pannonius Múzeum, Pécs), Szentpéterfölde (Uherkovich 1982b). Cerura erminea Esp. 1979. V. 21. UÁ. - Ezt az egyetlen példányt egy elnyíresedett erdőrészlet mellett, a Dugás kút közelében fogtam. Bár a Dél-Dunántúlon elterjedt, az utóbbi időben kevesebb példánya került elő. Az ország más részein is ritka. Pheosia gnoma F. 1978. V. 26., VI. 11., VII. 28., 1979. VIII. 17., fcs. — Korábban ritka, nyíresekben élő fajnak tartották. Ez a faj is előfordul a Dél-Dunántúl tiszta égereseiben. Adatainak száma az utóbbi időben meg növekedett. Po/yp/oca flavicornis L. 1979. III. 15., 111. 20., 1980. III. 30. fcs. — A Dél-Dunántúlon számos új helyről került elő az utóbbi években (Darány, Barcs—Középrigóc, Szulok, Mike, Bőszénfa-Ropoly-puszta, Szentpéterfölde, Komló), ugyancsak elterjedt a Nyugat-Dunántúlon. Eriogaster catax L. 1979. X. 12. fcs. - Szórványosan előforduló, ritka faj. Endromis vers/co/ora L. 1977. III. 16. (2), III. 22. (3), 1978. Ili. 16. (2), III. 29. (2) UÁ., 1978-1980: 34 példány a fénycsapdából. - Az utóbbi időben gyakorivá vált. Minden olyan erdőben él, ahol sok éger vagy nyír tenyészik (5-6. ábra). Rajzása a Dél-Dunántúlon március közepe táján indul meg és április közepénél tovább nem szokott tartani. A zselici tájvédelmi körzetben csak az igen hűvös 1980-as évben tolódott későbbre rajzási ideje (6. ábra). Hepialus humuli L. 1978. VII. 31. UÁ., 1978-1980 folyamán a fénycsapdából 17 példány. - Alkonyatkor rajzó lepke, amely lámpázások alkalmával közvetlenül lámpagyújtás után megy fényre. Újabban a DélDunántúlon is számos helyen került elő (Komlósd, Kisdobsza, Barcs-Középrigóc, Mike, Vásárosbéc, Bőszénfa-Ropoly-puszta, Almamellék-Sasrét, BakócaNagymáté-puszta, Korpád, Gorica, Pálé, Komló, Mánfa-Kőlyuk). 6. ábra. Az Endromis versicolora L. rajzásdiagramja lámpázások (a), fénycsapda-adatok (b) és nappali gyűjtések (c) alapján. A DOMINÁNS FAJOK Egy adott területre nemcsak a ritka fajok, hanem a leggyakoribbak is jellemzők lehetnek. Éppen ezért a következő táblázatban (3. táblázat), illetve két ábrán (7-8. ábra) ezeknek a fajoknak néhány jellemző, konkrét adatát ismertetem. Ezekhez az adatokhoz ezúttal nem kívánok külön elemzést fűzni, csak utalok arra, hogy néhány korábbi dolgozatomban g tömegfajok relatív dominancia-viszonyaival már fog.alkoztam (Uherkovich 1977b, 1981a, 1981b, 1982a, 1982b).