Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Szíjártó István: A szülőföld képe Gyergyai Albert munkásságában.

Í80 SZÍJÁRTÓ ISTVÁN ra vonatkozó emlékezéseket. 1978-ban mikor a falu vezetői nála jártak, beszéltek egy Gyergyai szoba létrehozásáról. Bakó László, a nagyközségi pártszervezet titkára elmondta, hogy ebben a szobában szeretnék elhelyezni az író dolgozószobájának bútorait, könyveit, kéziratait és kitüntetéseit. Mindehhez megszerezték a Professzor hozzájárulását. Már-már valószínűtlen a harmónia, mely a szülőfalu és írófia között teremtődött. Gyergyai viszonya falujához azonban nem pusztán kritikátlan lelkendezés. Az ő faluszeretete faluféltés is egyben. Erről tanúskodik az a levele, amelyet 1973. május 1-én írt a falu tanácselnökének: ,,Egy bajomi nálam járt és keservesen panaszkodott, hogy a zsidó temető összeomlik és hogy a sírokat feltörik és a köveket egy orgazdának eladják, igaz ez? Mert itt Nagybajom és a bajomiak jó híréről és becsületéről van szó! Azt merném tanácsolni, hogy bontassátok le a kőfalat és adjátok el a téglákat, a temetőből meg csak annyi területet tartsatok meg, amennyit a halottak sírjai elfoglalnak, a többi földet adjátok bérbe, vagy adjátok el (ha van jogotok hozzá). A sírokkal megtelt részt pedig az öszszegyűlt pénzből kerítsétek be sodronykerítéssel, az messzire láthatóvá teszi a temetőt és így talán kevesebb bátorsága lesz a sírrablóknak és sírgyalázóknak nemes foglalkozásuk gyakorlására, például, ha ti, értem a nagyközséget némelykor utánanéztek és a rajtakapott bűnöst vagy ti büntetitek szigorúan vagy átadjátok az illetékes hatóságoknak. Mert különben országos botrány lesz, ha a lapok is felfedezik, mi történik egyes temetőkkel és én se szeretném, ha a mi falunk szégyenben maradna." Végakarata szerint a farkasréti temetőben tartott búcsúztató után, 1981. aug. 5-én, az általa kiválasztott helyen a nagybajomi katholikus temetőben helyezték örök nyugalomra a katholikus egyház szertartásai szerint. A regényes önéletírás első és második kötetéből a századelő megyeszékhelyét is megismertük. Kaposvárhoz jóval lazább szálak kötötték. A gimnazista évek során írt novellák egyike a Páhokiék című, megjelent az Új Idők с hetilap 1910. évi egyik számában. Még Nagybajomban, édesanyjával sétálva, hallotta egy parasztasszonytól a történetet börtönbe hurcolt, soha vissza nem tért férjéről. Az elbeszélésben alig változtatott a történeten, s igencsak megszeppent, amikor a kaposvári főgimnázium tekintélyes-szigorú igazgatója megrótta, hogy mer ő egyáltalán diák létére szülésről írni novellát. Két év sem telt el, s olvashatjuk az intézet 100 éves jubileumi évkönyvében Májunké József tanár írásában: „Mit hoz az iskola második százada? Nem tudom, de a reményem, a hitem szép képet fest róla . . . 1910-ben egy kis novella jelent meg az „Új Idők" hasábjain Szegő Albert VII. osztályos tanulónk tollából ... Hogy állja meg helyét az élet öldöklő küzdelmeiben nem tudom. De a nyilvánosság előtt való első szárnypróbálgatás jogosítson fel a reményre, hogy az ifjú Magyarország is becsületére fog válni száz esztendő viharaiban megizmosodott intézetünknek ..." Szegő Albertnek azonban már inába szállt a bátorsága, a falusi fiú félénksége és a bontakozó művészi öntudat párharcából átmenetileg az utóbbi került ki vesztesen, s a fővárosi fölényes szerkesztők és magabiztos írójelölt társak sem segítették önbizalma visszaszerzésében.