Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Szíjártó István: A szülőföld képe Gyergyai Albert munkásságában.

A SZÜLŐFÖLD KÉPE GYERGYAI ALBERT MUNKÁSSÁGÁBAN 179 nyűgözve olvassuk a prousti emlékfolyamot, az ,,eltűnt idő" nyomába eredt író önéletírását; — azt is látjuk, hogy ma már alig érvényesek a 30 év előtti szociográfiai megfigyelések, leírások. Az író — aki régebben arról álmodozott, hogy visszavonulva Nagybajomba költözik (Szabóék kertes házát szerette volna megvásárolni) — érzékelte a nagy változásokat; ezek bemutatása azonban korántsem sikerült úgy, mint a századfordulós Bajomé. Természetesen egy naplótól helytelen lenne számonkérni mindazt, amit a szociográfiától remélünk. Az 1944 őszén, 45 tavaszán Bajom környékén megmerevedett front következményeként a falu nagyrésze romokban hevert, templomtornyait felrobbantották. A falu újonnan épült faluképbe illeszkedő, a népi építészet hagyományait őrző pártszékházért a tervező Egyed Tibor Ybl-díjat kapott. Két általános iskola, bölcsőde, 270 férőhelyes óvoda bizonyítja Bajom nem pusztán anyagi világában gazdagodik. Gyergyait 1968. febr. 15-én ünnepi tanácsülésen választották a falu díszpolgárává. Az elismerést a bevezetőben közölt szavakkal köszönte meg. Hogy ez mennyire nem pusztán udvarias gesztus volt, azt a Séta az emlékek helyén (1968. február 15.) Az író szülőháza előtt beszélget a ház mostani lakójával, Czeibeli Jámosnéviail és az áfész elnökével, Kánya si 'Kálim ánnaíl falu vezetőihez írt levelei bizonyítják. Kányási Kálmánnak a pártbizottság akkori titkárának írta: „Hálásan köszönöm Néked is, mindnyájatoknak, egész szülőfalumnak, hogy ilyen szép és felejthetetlen napot szereztetek egy földiteknek, aki jól tudja, hogy felét sem érdemli meg a sok elhangzott dicséretnek, de aki szeretne addig élni, amíg ezt meg is hálálhatja." Dómján Lászlónak, a községi tanács elnökének: „Igen tisztelt Elnök Úr, kedves Barátom! Addig amíg köztetek, bajomiak között voltam, egy csöpp fáradságot nem éreztem és maradtam is volna még szívesen, dehát a másnapra is kellett gondolni. Minden olyan szép volt, mint egy álom és úgy éreztem magamat, mint a bibliai tékozlófiú, aki sok vándorlás meg nyomorúság után végre hazatalál a szülői házba. Szívemből köszönöm mindnyájatoknak ezt a napot, ezt a díszpolgári oklevelet, ezt a szerető fogadtatást — és szeretnék még száz évig élni, hogy hálámat és szeretetemet szülőhelyem iránt tettekkel is ki tudjam fejezni." Többször segítette könyvadományokkal a községi könyvtárat; az iskolának évente pénzt küldött a szegényebb irodalomszerető diákok támogatására. 1973ban 10 ezer forintos alapítványt létesített erre a célra, „fogadjátok szeretettel cserébe azért a sírhelyért a katholikus temető legszélén, közel az országúthoz és a volt zsidótemetőhöz." (1973. szept. 8.) A felső tagozatosoknak minden tanévben pályázatot hirdetnek az alapítvány elnyerésére. A jelentkezőknek irodalmi művet (prózát vagy verset) kell készíteniük, amely kapcsolatban van az anya vagy a falu témájával. A szülőföld, a szülőfalu, az édesanya szeretetének mindenkiben meglevő érzését a gyerekek kis írásokban fogalmazzák kerek egésszé. Tanévzáró ünnepélyen a nyertesek felolvassák műveiket, majd átveszik az érte járó pénz- és könyvjutalmat. (Stefka István 1974-ben rádióriportot készített az alapítványról.) Az iskola honismereti szakkörének diákjai gondozták Gyergyai szüleinek sírját, gyűjtötték a Professzor-