Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Szíjártó István: A szülőföld képe Gyergyai Albert munkásságában.

A SZÜLŐFÖLD KÉPE GYEROYAI ALBERT MUNKÁSSÁGÁBAN A nagytudású író, irodalomtörténész, az Eötvös Collegium diákja, később tanára, 1950-től nyugalombavonulásáig a budapesti egyetemen a francia irodalom professzora, a szakmabeliek és korunk művelt olvasói számára a legutóbbi évtizedig elsősorban La Fontaine, Montaigne, Villon, Balzac, Flaubert, Proust fordításairól és kitűnő esszéiről, irodalomtörténeti dolgozatairól volt ismert. Három ízben kapott Baumgarten-díjat, 1937-ben Francia Becsületrendet, 1970-ben Állami Díjat. 1971-ben megkapta az egyetem Gyémántdiplomáját, s 80. születésnapján a Szocialista Magyarországért érdemrendet. Nyugalombavonulása után kezdte írni életrajzi regénytrilógiáját (Anyám meg a falum — 1971; A falutól a városig - 1979; s szinte haláláig dolgozott a jelenleg még kéziratban levő 3. köteten, melynek címe: A várostól a világig). Nagysikerű esszé és tanulmánykötetei (Klasszikusok — 1962; a Kortársak — 1965; A Nyugat árnyékában — 1968; Késői tallózás 1975) után vers és műfordításgyűjteményt (Ösz és tél között — 1974) jelentetett meg és írt gyermekverseket (Dorottya Visegrádon - Bp. 1975.). Szerkesztette, bevezető tanulmánnyal látta el és részben fordította az Ima az Akropoliszon c. kitűnő francia eszszégyűjteményt. (1977.) Ifjúkorától tervezte egy Racine monográfia írását, s bár több évtizeden át az utolsó hetekig hatalmas filológiai apparátussal írta Flaubert-ről szóló könyvét, nem tudta teljesen befejezni. Elkészült viszont kórházi betegágyán Proust nagy művének az Eltűnt idő nyomában-nak 3. kötetével a Cuermentes-zel (1937-ben fordította a Swann; 1939-ben a Bimbózó lányok árnyékában című köteteket). Az esszé műfajának, s a magyar fordításirodalomnak XX. századi nagy öregje, kortársunk maradt. Dolgozószobájában