Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)
Nemes Takách László: Kelet-ázsiai lakkművek kémiai, technikai jellemzői és rastaurálásuk problémái
KELET-ÁZSIAI LAKKMŰVEK KÉMIAI, TECHNIKAI JELLEMZŐI ÉS RESTAURÁLÁSUK PROBLÉMÁI 163 degen merevnek lennie. Ez a mag későbbi mozgásakor a lakkmű törését vagy további eredeti felületek leválását okozza. Az alkalmazott ragasztórétegeknek lehetővé kell tenni vagy ki kell egyenlíteni a mag és a lakkmű eiltérő értékű mozgásait. Vékonyabb, finomabb szerkezetű lakkművek visszaragasztása kolettával vagy más viaszos keverékkel, melegen történő vasalással eredményesen elvégezhető. Az eljárás a lakkmű szempontjából kíméletes, könnyen ismételhető, vagy ha ez szükséges, a restaurálás előtti állapot visszaállítható. Vastagabb, erősebb lakkmű szélei többszöri vasalás után is felpenderednek. A vizes bázisú polivinilacetát vagy polivinilalkohol diszperziók hidegen kötő ragasztók. Bár nagy erejű, rugalmas kötést biztosítanak, jelentős hátrányuk testességük és az a tény, hogy a lakkréteget nem lágyítják. Nehezen injektálhatok és viszonylag hosszú a kötésidejük, ez szükségessé teszi a kezelt felület tartós ideig való gyenge ,,préselését". Melegen történő vasalással a kötésidő reálisan lerövidíthető. A vasaló melege, illetve a vízgőz a lakkrétegeket köllő mértékben lágyítja. Célszerű a felületet vasalás után rögtön (pl. ráhelyezett márványlappal) hűteni. Megbízható, erős, de rugalmas kötés jön létre. Az eljárás ismételhető. Igen nagy hátrányai, hogy a forró vízgőz a lakk túlhevülését eredményezheti; hogy a lezáródó felület aló'! a gőz gyors eltávozásának lehetőségét biztosítani kell — erre nem mindig van mód —, valamint a létrehozott kötés csak igen nehezen lehetséges oldása. Főleg ez utóbbi ok miatt az eljárás csak szélsőséges esetekben (nagyon kemény, vastag lakkmű) alkailmazható. Tapasztalataim szerint megfelelő erős, de rugalmas köíés hozható létre polivinilalkohol alkoholos oldatával. A mézsűrűségű anyag jól terülve szűk repedésekbe is eljut. Az eljárás ismételhető. Szükség esetén a ragasztás viszonylag könnyen, kíméletesen oldható alkoholban. Hat éve nagy felületeken alkoholos polivinila'lkoholla! visszavasalt, egyoldalon lakkművel ellátott tárgy felülete igen rossz tárolási körülményei ellenére sem mutatott elváltozást. A lakkművű tárgyak ideális táro'lási hőmérséklete 50—60 százalékos relatív páratartalom mellett 20 C°. Viszonylag ritkábban fordul elő, hogy a lakkmű jelentős károsodását készítésekor elkövetett „gyártási hiba" okozza. A zalai Zichy Mihály Emlékmúzeumban látható faragott, vörös lakkművű szekrényke (tsuishu) különösen érdekes példa erre. A lakkmű egyes rétegeit a készítés során túlságosan simára csiszolhatták, amihez feltehetően a csiszolt felület szennyezettsége is hozzájárult. Emiatt a következő rétegek nem tapadnak kellőképpen. Ez a mag nem túl erős szétszóródása után a vastag lakk-kéreg korlátozott területről történő kihullásához vezetett. A ke'letkezett hiányok egyike egy magasabban elhelyezkedő vörös íakkréteg szintjéig ér le, a másik pedig az alap legfelső rétegéig. Ezáltal láthatóvá vált, hogy a vörös, faragott lakkmű alapjának színe fekete. (9. sz. kép.) Másfajta károsodási formájuk a lakkműveknek az öregedés. A lakkanyag lassú oxidációja, a pol'imer„Tsui-shu" szekrényke részlete. A baloldali hiánynál látható az alap fekete felülete láncok, a térháló széttöredezése során keletkező feszültségkülönbségek nyomán a lakkmű felszínén jellegzetes repedéshálózat alakul ki. A többrétegű papírmagra, néhány rétegnyi alapra, 1-2 rétegben polikróm festett lakk táblán (könyvborító, perzsa; Zichy Mihály Emlékmúzeum, Zala) a repedéshálózat mély, szabad szemmel jól látható. A repedések mérete, lefutásának irányai az olajfestésű táblaképekhez hasonlóak. (10. kép.) Perzsa festett lakk repedés hálózata Egy urushi lakkból - feltehetően a 19. században — készült japán festett lakkmű (hiramakie) felületéről készített mikrof elvétel en egy más típusú, finom repedéshálózat látható. (11. sz. kép. - A felvétel 200 szoJapán „hirakamie" lakkmű repedéshálózata 20'P x-os nagyítás