Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)
Nemes Takách László: Kelet-ázsiai lakkművek kémiai, technikai jellemzői és rastaurálásuk problémái
KELET-ÁZSIAI LAKKMÜVEK KÉMIAI, TECHNIKAI JELLEMZŐI ÉS RESTAURÁLÁSUK PROBLÉMÁI Nyilvánvaló, hogy önmagában a technikák vizsgálata, az alkalmazott módszerek, anyagok ismerete nem elégséges nézőpont egy adott korban keletkezett konkrét tárgy megközelítéséhez. Hiszen az elmúlt idők tárgyait nem pusztán önmagukért, hanem a tárgyakat egykor előállító és használó ember minél jobb megismeréséért őrizzük és mutatjuk be. E cikk tárgya csak adalék lehet művészettörténeti és kortörténeti leírások melllett. A műtárgyak restaurálása, konzerválása során azonban a készítés módjának, a tárgy anyagainak ismerete különösen hangsúlyt kap; elengedhetetlenné válik. Mintegy háromezer évvel ezelőtt kezdték el Kínában bizonyos fafajták csapolt nedvét bevonó anyagként használni. A levegőn megszilárduló anyag az időjárásnak eWenálló bevonatot képez, mely rovarkártevők, gombásodás ellen is kiváló védelmet nyújt. Több mint kétezer éves lelőhelyekről szinte teljesen ép lakktárgyak kerültek elő. A changshai ásatások leletetí (i. e. 4-3. század) már művészi színvonalú lakkművesség létezéséről tanúskodnak. 14 A világ más részein hasonló értelemben vett lakkművesipar ismeretlen. Kialaku'ása kiváló tulajdonságokkal rendelkező, növényi eredetű alapanyagának, elterjedése találékony eljárásokkal előállított sokféle szépségű, nagy funkcionális értékű, igen tartós produktumainak köszönhető. Más területek lakkozott vagy lakkművű tárgyaival szemben a kelet-ázsiai, elsősorban a kínai és japán laikkművek nem pusztán esztétikai igények kielégítésének felelnek meg. A sokrétegű lakkművek nemcsak szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak. Viharállóságuk lehetőséget adott épületek külső-belső fafelületeinek védelmére, hidak, gyaloghintók felületeinek időálló, pompás kialakítására. Rugalmas, kemény anyagukból számtalan célnak megfelelő igen sokfajta tárgy készülít. Kisbútorok, ládák, dobozok, inrók vagy éppen fegyvertokok, fésűk, hangszerek, írószertartók stb. De kitűnő vegyszerálló tulajdonságaikat kihasználva lakkművű tányérok, teakészletek, ételhordók, szakés palackok is készültek. A lakkművesség Kínából, illetve a befollyása alá tartozó Koreából terjedt el részben belső-ázsiai területekre, részben Indo-Kína területére, valamint Japánba. Bár jóval később, de kínai mesterektől vették át a lakkművesség egyes fogásait az indiai, kasmír és perzsa mesterek is. A funkcionális tárgyakat előáMító díszítőművészeti ipar további elterjedésének gyakorlatilag a lakk-készítés alapanyagát szolgáltató fafajták tenyésztem léte szabott határt. Az ilyen térhálósodé nedvet adó fafajták közül a legjobb minőségű nedvet az ún. lakkfa, Rhus vernicifera D. C. csapolásávol nyerik. Őshonos Kínában, Koreában, Indo-Kína észak-keleti részén, Japánban a 36. szélességi foktól északra. Nedvét feldolgozás nélkül is használták bevonó anyagként. A nedvből készített lakk magas polimerizációs fokú, térhálósodé, kemény, rugalmas, fényesen csillogó réteg képzésére allkalmas. Rétege oldhatatlan és olvaszthatatlan. Hő hatására kis mértékben lágyul. Hideg cc. salétromsavnak is ellenáll. Kevésbé jó minőségű nedvet adnak az Angia sinensis, Rhus succedanea, Dryandra cordata, Rhus semialata fajok. Lakkrétegük vegyszerállósága kevésbé jó. A Rhus vernicifera lakkjánál nagyságrenddel kisebb po'limerizáoiós láncaik átlagos molekulasúlya. Előbbitől kémiai és szerkezeti szempontból is különböznek. Számítani kell alifás, aromás oldószerekben, zsírsavakban való oldhatóságukra. A leggyengébb minőségű lakk alapanyagot az Agathis alba (Hátsó-India), illetve különféle Aloe-fajok nedveiből (India, Perzsia) készítették. Ugyanakkor az ezekből készült lakkművek feltűnően rosszabb minősége nyilvánvalóan következik technológiai okokból is. Számítani kell alkoholban, ketonokban valló oldhatóságukra és gyenge vízállóságukra is. (I. ábra.) A lakk-készítés alapanyagául szolgáló fanedv minősége, összetétele nemcsak fafaj ta szerint, hanem földrajzi hely, egyed és a nedv begyűjtésének évszaka szerint is változó. Mivel ez az eltérés az egyidőben nagyobb területről begyűjtött nedvből készített lakk összetételében már értékelhető lehet, kísérletek folynak pl. meghatározatlan és datált laikkművek fémnyomelemtartaímainak mennyiségii és minőségi összehasonlítása alapján a lakkmű készítésének helye és időpontja meghatározására. A legjobb minőségű lakk alapanyag, a Rhus vernicifera nedve olajban vízrendszerű latex. Az anyagban szétszóródott vízcseppekben vízben oldható poliszaharidok oldatai találhatók. Fő alkotója, az „urushi-ol" 3 szubsztituált katekol és 15 szénatomú telített és telítetlen olefines láncok monomerjeinek és oíigomerjeinek keveréke. Meghatározóan fontos a nedvek egyfajta növényi enzim, a „Rhus laccase-" tartalma. A feldolgozás során a mechanikai szennyeződésektől megszűrt, tisztított nedvet lapos tálakba öntötték és fapálcikákkal néhány