Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)
Marton Klára: Egy Csökölyből származó polgári szűr restaurálása
EGY CSÖKÖLVBÖL SZÁRMAZÓ POLGÁRI SZŰR RESTAURÁLÁSA 143 A sávolykötés arról ismerhető fel, hogy a kötés átlós mintát mutat. A mintaelemben az egyik fonalrendszer minden fonala a másik fonalrendszer egy fonalával csak egyszer kereszteződik és ezek a találkozások egymáshoz viszonyítva egy-egy fonallal eltolódnak. A posztószegély kötése: vászonkötés Láncsűrűség: 14/cm piros. Vetüléksűrűség: 14/cm piros. A vászonkötés a legegyszerűbb kötésfajta. A vászomkötés a fonalak olyan találkozása, kereszteződése, ahol a páratlan és páros láncfonalak minden vetülékfonal után egymást váltva kereszteződnek. 16 Hímzéstechnikák : A koszorú hímzése: Egyszerű fonatöltés: keresztöltések sorozata, melyek majdnem egymásba tolódnak és fonatszerű felületet adnak. A keresztöltés-sort pontosan egymás mellé, egy-egy milliméter távolságban egymásra öltjük, s így csupán csak a fele látható mindegyiknek. Középen árokszerű mélyedés képződik. Levélminta: levelei egyszerű laposöltések, a közöttük futó erezet pedig száröltéssel készült. Laposöltés: egymás mellé párhuzamosan fektetett szálak fedik be a díszítendő teret. Hajlított minta esetében az öltések a minta körvonalát követve, hegyes szögben hajlanak. Száröltés: egyenes irányban balról-jobbra haladva előre öltünk, úgy, hogy a szövet alatti visszaöltés pontosan az előbbi öltés közepénél bukkan élő. Az öltések hossza egyforma. 17 Varrástechnikák : A piros posztószegély levarrása: a szűr színoldalán a szélére piros posztócsíkot helyeztek, mélyet a szűrhöz visszaöltéssel levarrtak. Ezután visszahajtották a posztócsíkot, s a szűr belső oldalán szegőöltéssel rögzítették. A piros farkasfog (cigula) és a zsinórdíszítés varrása: a piros farkasfogat 3 cm-es férceiő öltéssel letűzték és azután ennek közepére piros-fehér szálból sodrott zsinórt kisebb előöltésekkel felvarrták. A betétek bevarró sa az elejénél és az ujjánál: az aszaj rész összevarrása az oldal- és a pálharésszel úgy történt, hogy a két posztószél közé fogták a piros farkasfogas szövetet és a zsinórt. Ezt előbb viszszaöltéssel, majd jobbról balra csavarodó öltésekkel erősítették meg. A galambfészek („csücskő")"- ez úgy készült, hogy hosszú, keskeny, félbehajtott piros posztócsíkot bevagdostak, majd csigavonalban koronggá sodortak. Alul pedig sűrűn összevarrták. 16. BOCK S.: Kötéstan I. Bp. 1975. 21., 24. 17. UNDI M.:Magyar hímvarró művészet. Bp. 79., 80., 89. 89. A SZŰR RESTAURÁLÁS ELŐTTI ÁLLAPOTA: A szűr igen rossz állapotú. Anyagának felülete erősen kopott, sűrűn molyrágta és az alapszövet sok helyen hiányzik. Bal oldal: az elején a hajtóka alatt 20x2 cm-es, az ujja elülső részén 18x3—4 cm-es területen hiányzik az alapszövet (6. fotó). Az oldalrészen, az aszaj hímzése alatt a szövet ferdén felszakadt és a cigula csipkézete is sok helyen hiányzik (8. fotó). A hát és az oldal összevarrása mentén az aszaj posztójából 14x6 cm-es darab teljesen hiányzik. A hátoldalon pedig kéttenyérnyi nagyságban nincs alapszövet (7. fotó). Jobb oldalon: az ujj alatt a pálharész szakadt, molyrágta. Az aszaj rész a bal oldalhoz hasonlóan a piros posztóból készült ciguladíszítés szakadt és a zsinórdíszítés piros szála is restaurálásra szorul. A jobb oldali befenekelt ujj az összevarrás mentén hosszan elszakadt (13. fotó). A gallér bal oldali sarokvirágjánál a díszítés alatt az alapszövet hiányzik (23—24. fotó). A szűr alját körbe szegélyező koszorúdíszítés hímzőszála több helyen szakadt, felfeslett és az alapposztó is molyrágta (20. fotó). A szűr szélét végig szegélyező piros posztócsíkon számtalan molyrágás van és több helyen hiányos. TISZTÍTÁS, KONZERVÁLÁS A műtárgy nagy méretét és állapotát figyelembe véve először próbatisztítást végeztem arra nézve, hogy melyik módszer lenne a legmegfelelőbb. Elsőként az emulziós tisztítást próbáltam ki. Ennek összetétele 250 ml perklóretilén, 150 ml Prewocell és víz volt. Ennél a tisztításnál nem tapasztaltam meg felelően eredményes tisztulást, sőt a színezék is erősen levérzett. A másik kísérletet perklóretilénnel végeztem (klórozott szénhidrogén: CI2C = CCI2). Ezt a szerves oldószert a tisztítandó tárgy hátoldalára tamponálással vittem fel és a színoldal alá szívópapírt helyeztem. Ez utóbbi arra szolgált, hogy a feloldódott szennyeződést magába szívja. Az emulziós tisztítási próbához hasonlóan ez sem vezetett eredményhez. Ezért megoldásnak a vizes tisztítást választottam, miután meggyőződtem arról, hogy a tárgy nem vetemedik, nem károsul és elég erős ahhoz, hogy a vizes tisztítással járó igénybevételt kibírja. Prewocell nem-ionos mosószert használtam (alkilpoliglikol-éter). Szivaccsal kemény habot készítettem és ezzel a tisztítandó felületet bedörzsöltem. A színes díszítőrészeket a tisztítás előtt 10%-os ecetsavoldattal leöblítettem, így sikerült a színezék levérzését meggátolni.
