Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)
Együd Árpád: Népi sportszerű játékok Somogyban
100 EGYÜD ÁRPÁD ennek részletezését mellőznünk kell jelen sorainkban. I. NYERŐ JÁTÉKOK 1. Csúcs-e vagy berta? Az egyik játékos egy szem diót vagy mogyorót úgy helyez el a markába zárva, hogy vagy a csúcsos vége vagy a tompa (berta) fele álljon felfelé, s ezt letakarta hüvelykujjával. Utána tette fel a kérdést társának: ,,Csúcs-e vagy berta?" A kérdezett ráütve a zárt tenyérre, mondta pl.: „csúcs". Ha eltalálta, övé lett a gyümölcs, ha nem, akkor neki kellett adnia egy szemet. A játék így folytatódott addig, amíg a kérdezett el nem találta a helyes választ, s akkor cseréltek. Gyakran játszották kicsik, felnőttekkel vegyesen is. Változatai közül néhány: a) A közismert eldugós játék szerint a test mögött keresztbe tett kéz egyik markában gyümölcs vagy gomb (ritkábban pénz) van; közben valósan vagy csak imitálva, cserélgeti a kis tárgyat rövid ideig, s utána előre tartja keresztbe téve karjait. Ellenfele kézráütéssel jelzi, hogy melyik marokban véli az eldugott apróságot. Ha eltalálta, övé lett, s ha nem, akkor adnia kellett egy szemet. b) Ennek van olyan változata is, hogy a találat esetén nem cseréltek azonnal, hanem pl. 3 vagy 4 eltalálása után. c) A fentiek kombinációs változatát is játszották néha: az előre hozott kézre nemcsak ráütéssel volt érvényes a találat, hanem mondani is kellett, hogy „Csúcs-e vagy berta", s csak így volt végérvényes a találat és természetesen a szerepcsere is a két játékos között. Azt szigorúan vették, hogy a már élőre hozott kezeket (markot) nem volt szabad megmozdítani, mereven, mozdulatlanul kellett tartani a duqónak; viszont a kérdezőnek nem volt szabad sem hátulról, sem elől leselkednie. 2. Pöckölés-gurítás (gombozásos játékok). Kisebb gyermekek játéka volt, amit asztalon, padon játszottak, s amely kicsinyben hasonlít a máshol „guccozás, koccozás"-nak nevezett szabadtéri játék formájához, illetve azok variánsaihoz. Minden változata jól hasznosítható a kisgyermek ügyességfejlesztésére, célzó-találó készségük fokozására. A sokféle változat közül leírunk néhányat. Az egyikhez párban álltak hozzá. Szükség volt egy almára és egy dióra (ritkábban más kisebb gyümölcsre, gombra, esetleg pénzre). E játék is — mint az előbbi — a nyerő játékok csoportjába tartozik, ahol is az volt a cél, hogy ki nyer a másiktól több diót, gombot stb. Az asztalra vagy padra tett almát a hüvelykujj pöckölésével el kellett találni. Ha sikerült — a kisebb tárggyal — eltalálni az almát, abban az esetben a pöckölőé lett a „közös bankból" kivett, illetve pöckölt dió, tárgy, pénz. Ha nem volt sikeres a pöckölés, az ellenfél folytatta a pöckölést. Addig folytatták, míg ütközés-találat nem történt. a) változat szerint a játék ugyanúgy folytatódik, mint az előbb, csupán a pöckölés helyett lazán, enyhén kellett gurítani a diót vagy a játékban alkalmazott kis tárgyat. b) változat szerint öten, hatan is szokták játszani olyan formában, hogy a közös bankból vették ki a pöckölendő, gurítandó gyümölcsöt, tárgyat, de találtunk olyan változatot is, ahol mindenkinek meg volt a maga adag diója, gombja stb. c) variáns szerint lehetett a fentiek bármelyikét játszani azzal a kikötéssel, hogy ha az almát nem találták el, akkor a bankba be kellett tenni egy diót, illetve a játékban szereplő tárgyat. A fenti egyszerű kis játékok ma is élményt nyújthatnak akár az óvodásoknak, akár a nagyobbacska gyermekeknek is (termi asztalon, padon, padlón stb.). A játék (és változatainak) jelentőségét Gönczi is észre vette Gombozások 13 című fejezetében, ahol a gombbal történő játék 8 formáját írja le. A népi gyakorlatban szerepelt narancs vagy egyéb gyümölcs; később pedig egy nagyobb tárgy is helyettesíthette a gyümölcsöt. Minden változatnál egy könyvet, lapickát vagy bármi olyan tárgyat tettek az alma, narancs mögé, amely a kisebb játékszer félregurulását, leesését megakadályozta (mellé pöckölés, gurítás esetén). A fenti variánsok mellett használhatjuk azt a módosított, korszerűsített változatot, amit jobb híján ,,mini kosárlabdának" nevezhetnénk. Ennél a játéknál sem 13, GÖNCZI: i. m. 94-95. p.
