Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Néprajz - Knézy Judit: XVIII-XIX. századi viseletadatok Somogyból

250 KNÉZY JUDIT rokra fogták és a kontyra hátra megkötötték. Elöl a kendőt színesfejű gombostűkkel a fejkötőhöz erősítették. Utoljára tették fel a homlok fölé a hajszorítót (gyolcscsipkére világoskék, rózsaszín, lila szalagrüssöt varrtak, gyöngydíszt). Mikor mindennel készen voltak, a kendő két szárnyát jobbról és balról a fül fölött gombostűvel kikötötték (feltűzték, hogy szebben álljon)."

41 A lábodi katolikusok fejrevalója kereken kiképzett, nagyméretű, a hátrakötött kendőt hozzávarrták a belső merevítéshez. Babócsán, Vízváron a fejbúb alatt hátul volt a hajkoszorún egy karika alakú keménypapír rögzítésű, ún. „sámi". A keménypapír karikát fekete klottal vonják be, a fejen kötötték fel az 55x55 cm-es tükörselyem vagy más anyagból levő kendőt felibe hajtva. Vízváron pergamennel kibélelték, hogy jobban tartson, a végeket feltűzték, hogy szebben álljon. Berzencén háromszögletű hasáblalakú a sámi, Nagyatádon egybe szerkesztették a kontytartót a ,,bekötővel" és együtt tették fel, a dolgozó napi piros bécsi, az ünnepi fekete selyem volt. Papír rögzítésű a somogybükkösdi „hátrakötő" vagy ,,kikötő", de ez a fejbúbra került úgy, hogy elölről szépen látszott a sifonsapka csipkés széle a hátrakötő fejtetőn levő szögletes része és a nyak mellett a kendő elálló végei. Fiatalok pirosat, idősebbek kéket, feketét viseltek. Ehhez teljesen hasonló volt az iharosiak és iharosberényiek 'kendőkontya/'

2 Az ún. kurtafalvakban (Törökkoppány, Kánya, Bedeg, Somogyegres, Döbrököz, Kurd, Szakály, Gyulaj, Nagykónyi, Kocsola, Nak, Szakcs, Várong) egyszerűen ,,pillésen" hátrakötött kendője volt az asszonyoknak. Hogy ez szilárdabban álljon, a csúcsoson feltűzött hajkontyra rózsaágból tettek sárkányidomszerű koszorút, vagy papír-,/skatulát".

43 Községenként sokféle eltérés lehetett a megkötés módját, a szárnyak rögzítését, a kendő színét, díszítését illetően. Sok községben elterjedt a kikötött keszkenő másik fajtája. Hatalmas méretű, többnyire fekete selyemkendőt úgy kötöttek meg és tűzdeltek meg tűkkel, hogy szélesen elterült a fej mögött, s a háton; a fül felett szarvszerűen kiállt a két sarok. (11/11. t.) A hajkontyra itt is vagy fejkötő került, vagy necc (pl. Magyaregres), a keszkenőnek a fejtetőre eső végét újságpapírral keményítették. E kontyféle főképp Kaposvár környékén terjedt el: Kaposújlak, Kaposmérő, Kaposszentbenedek, Kazsok, Gölte, Somogyaszaló községekben (11/1. t.).

44 Idővel elkezdtek takarékoskodni a kendő méretével, mert a homlokrész két sarkára varrt pertlivel is nagyszerűen össze lehetett hátul kötni a fejrevalót úgy, hogy a két oldalsó ága kiállt. A buzsáki, tótszentpáli, varjaskéri, táskái asszonyok régi, ún. ,,tótkontyához" a háromszögletűen félbehajtott kendő középrészét egészen a homlok fölé helyezték, a homlok két szélére pertlit varrtak, azt kötötték meg hátul, ezáltal a kendő két oldalsó, kikeményített szára szélesen, „kányásan" szétterült. Ilyen módon tették fel a somogyacsai, karádi, andocsi, igali asszonyok is a ,,kánya keszkenyőt" (II/IV. tábla). Hogy minél szebben, szélesebben álljon a kendő két oldalsó szára, nem egészen felibe hajtották, hanem úgy, hogy a belső kisebbik rész széle kb. 6 cm-rel volt beljebb. A középhajtásnál még egy ujjnyi darabot behajtottak, és így a négyszeresen vett anyagra varrták a kötőt. Karódon a fiatalabbak piros kasmír vagy bécsi anyagból valót hordtak hétköznap is. Ha mulatni mentek, fehér masnit kötöttek hátul a pertli fölé (3/1—4. kép). Hátrakötője volt a Balatonszentgyörgy és környéki községeknek is.

45 A megye asszonyainak 2 másfajta kontyában is szerephez jutott a hátrakötött kendő. A nagybajomi konty sokban hasonló az előbb ismertetett asszonyfejdíszekkel, különösképpen a csö'kölyi katolikusokéval. Csakhogy ennek kontymerevítője, az ún. kapli, két szarvszerű nyúlványban végződött. A káplira tűzték a két fűzőt, mely masniszerűen volt egymásra hajtva, ,,két bokra" volt és középen pántlika kötötte össze. A káplira színes kásmir „burittás" és tüll, azaz ,,ritka" került.

46 Ezt borították le aztán a hátrakötő kendővel. Ennek a színes anyaggal és tüllel bevont káplis fejfedőnek szalaggal és kendővel való beborítása megegyezik J. B. Vitali leírásával. A belső-somogyi községek jelentős részében, főképp a reformátusoknál, a káplira tüll- vagy csipkefodros fejkötő került, s a hátrakötő kendővel nem takarták el, hanem gyűrűszerűén összehajtott ,,hátrakötő"-vé vagy ,,fejszorító"-vá alakult a homlok felett, melyet ugyancsak a káplira rögzítettek. Ez a homlok fölé kerülő homlokszorító megnyújtotta az arcot, és festői szép fejdísszé alakította az egykori kontyot. A kápliról hátul lelógó ,,füző" vagy „fizó" (keményített, fehér színű, masniszerűen megkötött szalagok) tetejére színes virágos szalagokat lógattak (Csököly, Kisbajom, Kutas (•IIl/l, tábla), Beteg, Somogyszob, Kónyi, Segesd, Vese, Somogyudvarhely (HI/lll. tábla)). A kontyot borító csipkefodros fejkötőrész miatt a kápli legtöbb községben 2-3 ujjnyira kisebbedett. így Somogyszobon (reformátusok) a fodros, csipkés ,,fejkötő" közepébe dugták a keménypapír „tutukát", illetve ,,púpkontyot". Ebbe tűzték hátul gombostűvel a fűzőt, mely itt 4 bokrú . volt, ünnepen 6-8 bokrú is (azaz 2-2 szalaghajtású) a fiataloké, az időseké két bokrú, és a két szár végének is le kellett lógnia. A fűzőre színes szalagok kerültek, hétköznap egyszínű (piros, kék), ünnepen ró41. GAAL. NAGY G.-né., SHH 1972/1. 24-30. 42. Saját gyűjtés 1964. A nagyatádi adat RRMA: 15. Nagyatád monográfiája 1954. 43. NOVAK J.-né, SHH 1971/1. 69-75. 44. Az RRM Fotótára: 5126 Kaposújlak; 5237 Kaposmérő; 5118 Kaposszentbenedek; 6411 Karád; 6668, 9851 Somogyacsa; 7449 Somogyszentpál; 9857 Somodor; 9834 Igaî. 45. HOSS J., RRM A: 970. A varjaskéri és tótszentpah adatok - SIMON J., Néprajzi összefüggések községünkben és környezetében, Balatonszentgyörgyön. RRM A : 3524. 46. GÖNYEY S., ËA 5234. 119.