Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)
Néprajz - Együd Árpád-Sudár János: Köszöntjük a 75 éves Bálint Sándort
312 EGYÜD ÁRPÁD-SUDÁR JÁNOS rása -Rajnára, 1936; a Népünk imádságai, 1937 (ez utóbbi különösen Erdélyi Zsuzsanna (kutatásai nyomán vált önállló kutatási területté és műfajjá); Húsvéti vallásos 'népszokások, 1937; a Karácsonyi vallásos népszokások, 1937; Népünk ünnepei című összegező műve 1938-ban jelent meg, amit követett az 1943-ban megjelent hézagpótló munkája, a Sacra Hungária. Nyugdíjba vonulása után szinte azt mondhatjuk, hogy még termékenyebb alkotó évei következtek, aminek terméséből az alábbiakat emeljük ki: Karácsony, húsvét, pünkösd, 1973; ezt követte - több mint négy évtizedes munka gyümölcseként — az ünnepi Kalendárium I—II. kötet 1977-ben, amely a magyar szakrális népéletkutatás alapvető f orraim unkája a néprajzirodalomban. Nyugodtan mondhatjuk, munkája nemcsak miagyar, de nemzetközi vonatkozásban js niagyra értékelt mű, melyről e téma elismert tekintélye, Erdélyi Zsuzsa így emlékezik meg: ,,A vallásos népbagyománybain végzett Bálint Sándor-i kutatás — cikkek, tanulmányok, könyvek sora kilóm éterkövezik — jelentőségét ismételten bizonyító összegezés mind a magyar, mind a nemzetközi folklorisztika kiemelkedő értéke: európai művelődéstörténetbe ágyazott nagy szintézise..."; majd így folytatja: ,,Miközben a múítat-múltunkat hozza közelünkbe, a jelenben népünk jobb megismerését segíti, elkövetkező tudós nemzedékek munkáját teszi könnyebbé. A jövő tudományát segíti nagyon tárgyilagosan . . ."* Bálint Sándor nemcsak a szakrális hagyomány területén mozog teljes biztonsággá'!, hanem az egész szegedi (és nem szegedi) népélet és nyelv feltárásában is elévül betétiéin érdemei vannak. 1957-ben jelent meg pótolhatatlan értékű műve, a Szegedi Szótár I —II. kötete (az Akadémiai Kiadó gondozásában), amely irodalmi-nyelvészeti és kultúrtörténeti szempontból egyaránt hasznosítható forrás. Az éles szemű kutató rájött arra, hogy nem elég a szorosabb értekeimben vett Szeged—Alsóváros néprajzi életének (kutatása. így terjed ki kutatása a Szegedi Nagytáj területére, ahová az egykor kirajzott szegedi nép magával vitte az évszázadok alatt magába szívott hagyományértékéket, s amelyeket ott is tovább éltetett. E témát érintő nagy összegező mű előtanulmányaként foghatjuk föl A szegedi népélet, 1958; a Szeged város, 1959; a Szegedi paprika, 1962 (ebből írt kandidátusi értekezést is); a Szegedi nép, 1962; a Szegedi példabeszédek és jeles mondások, 1972 stb. E tanulmányok a minden részletre figyelő tudós aktivitását jelzik. Bálint Sándor nem áll meg, nem merül ki csupán csak a népélet kutatásában, minden érdekli, ami a magyar és elsősorban a szegedi élet kulturhistóriaíi értékeit illeti. A Szeged reneszánsz kori műveltsége című felbecsülhetetlen értékű munkáját az Akadémiai Kiadó vette pártfogásba (In: Humanizmus és reformáció sorozatban, 1975-ben). Ebből a műből elénk tárulkozik a középkori Szeged társadalmi és gazdasági fejlődé1. ERDÉLYI ZSUZSANNA: Vallásos néphagyományaínk nagy összegezője: Bólint Sándor. (Vigília, 1978. szept., 597., 602, old.) se, az egyetemi és iiterátusi műveltség, a reformáció, a hódoltság korának szinte minden vonatkozása. Feltétlen kiemelendő Bálint Sándor mesegyűjtő tevékenysége is. A Szeged környéki mesehagyomány gazdagságát mutatja be Tombácz János közlései nyomán (1975). Ez a mesekönyv a magyar népmesesorozat egyik leggazdagabb és legegyénibb darabja. A kiváló tudós nagy összegező művéről, a három kötetre tervezett Szögedi Nemzetről kell még említést tennünk, ami — dicséretére legyen mondva és követendő példa országos viszonylatban is - a szegedi Móra Ferenc Múzeum gondozásában jelenik meg, illetőleg az I—II. kötete már meg is jelent; a harmadik kötet is rövidesen elkészül. Ez a páratlan értékű anyag nemcsak rendkívüli sokrétűségével vívta ki a magyar tudomány elismerését, de szinte egyedül álló jelenségként könyvelhető el, mint oílyan életmű, amely egy tájegység teljes részletességű összegezését adja, jellen esetben a Szegedi Nagytájét. Ha belepillantunk a Szögedi Nemzet két kiadványába (1974/75-2, és 1976/77-2), mára tartalomjegyzék felsorolása is elképesztő részletesség ről és anyagmennyiségről tanúskodik. Megismerjük belőle a szegedi kutatás múltját, a társadalom és településszerkezet minden részletét, a kirajzás falvainak néprajzát, a tanyai élet és vízióiét minden aprólékosságát, a híres pásztoréletet, a különböző termelési módokat, továbbá a különböző kismesterségeket, az egykori közlekedési viszonyok jelentős szerepét Szeged és környékének fejlődése érdekében, a vásározás, a piaci élet fontosságát, a népi táplálkozás sajátosságait, a jószágnevelés jelentőségét, a kézműipar és egyéb tevékenység életformálló szerepét, a jellegzetes egykori népviseletet stb. Szinte elképzelhetetlennek látszik, hogy ezt a hatalmas mennyiségű és nagy értékű munkát egy ember végezte; egy ember, aki a szegedi „nagyok" — Kálmány, Tömörkény, Móra, Juhász Gyula — nyomdokait követve olyan felbecsülhetetlen művet hagyott már eddig is reánk, aminek méltatására kevésnek bizonyul e rövid mege m Iékezés. Mi, somogyiak, nem hagyhatjuk szó nélkül azt a dicséretre méltó segítséget, amit személyesen is kaptunk mindnyájunk Sándor bácsijától. Készséggel vállalt mindig előadásokat; tudományos tanácskozásaink elnöklésével biztosította annak sikerét, emelte színvonalát. Mindig készen állt, hogy tanácsaival, lektori tevékenységével jobbá tegye kutató-feldollgozó munkánkat. Saját tudományos munkálkodása során is gyakran végzett kutatásaikat megyénkben. Mindezekért is külön köszönetünket és hálánkat fejezzük ki neki. Kívánjuk, hogy az örök fiatal Bálint Sándor még sok éven át gazdagíthassa műveivel a magyar és a nemzetközi tudományt, és mutassa mély emberszeretetének, közismert humanitásának ránk ható erejét, s nevelje ügyszeretetre, munkabírásra a tudásra szomjas néprajzos nemzedéket és az érdeklődő olvasókat. 2 Együd Árpád-Sudár János 2. PÉTER LÁSZLÓ: Bálint Sándor munkássága. Bibliográfia. Szeged, 1974.
