Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Régészet - Bárdos Edith: Előzetes jelentés a pusztaberényi avar temető és Árpád-kori telep feltárásáról

ELŐZETES JELENTÉS A PUSZTABERÉNYI AVAR TEMETŐ ÉS ÁRPÁD-KORI TELEP FELTÁRÁSÁRÓL A Fonyódtól D-re, Lengyeltóti közelében fekvő Pusztaberény

1 nevű település ÉNy-i szélén 1978 őszén avar temető sírjai kerültek elő (1. sz. rajz). A Balaton-Nagybereki Állami Gazdaság sertéshizlaldájának csatornázási munkálatai során az épületsorok között 1 — 1 K— Ny-i irányú, s 1-1 É-D-i irányú, 2 m mély, 2 m széles, kb. 80 m hosszú árkot ástak gépi erővel (2. sz. rajz). Az 1. sz. árkot a helyszínre érkezéskor már teljes hoszszában kitermelték, így csak az árok falában mutatkozó sírmetszeteket figyelhettük meg, a horizontális metszeteket nem. A leletmentés folyamán 37 sírt tártunk fel: az 1. sz. árokban 16 sírt, a vele párhuzamos 3. sz. árokban 21 sírt. Az 1. sz. árok a domb gerincét és egyben a temető központi részét metszette keresztül. A 16 sír közül 12 lovastemetkezés volt. A 4. és 8. sz. sírok kivételével valamennyi sír bolygatott. A 3. sz. árok sírjai a temető D-i széléhez tartoztak, a 28. és 32. sz. sírok kivételével itt is feldúltak voltak a sírok. Temetkezési szokások tekintetében egységes képet mutat a temető. Az eddig feltárt sírok tájolása Ny—K-i, a vázak arccal K-felé feküdtek. A sírgödör alakja 1—2 sír kivételével fejnél és lábnál lemélyített volt; a sírok a 3. sz. lovassír kivételével koporsó nélküliek. Általános szokásnak tűnik az edény sírbahelyezése. A halott fejénél vagy lábánál találtuk a meglehetősen rossz minőségű kerámiákat. Kézzel formált, vízszintes bekarcolású, bevagdalt peremű és korongolt, hullámos vonallal díszített, vörösre égetett típusúak egyaránt előfordulnak.

2 Ugyancsak gyakori melléklet a 3. sz. árok sírjában a juh- és marhacsont. Két esetben figyelhettünk meg részlegesen zsugorított helyzetben való eltemetést.

3 A 4. sz. sírban a váz mellkasra helyezett karokkal feküdt, a temetéskor a lábakat erősen visszahajlították, így a lábszárcsontok a combcsontokkal csaknem párhuzamosan feküdtek. Feltehető az összekötözés is. A 28. sz. sír csontvázánál az alkarcsontok a mellkason, kezek az állkapocsnál, lábcsontok térdben kicsit behajlított és enyhén felhúzott állapotban voltak (3., 4. rajzok). A férfi sírokban általános a veretes öv: ezüstözött bronz, vagy ezüst lemezből kivágott, préselt véretekkel. 1. Pusztaberény ma puszta Lengyeltótitól ÉNy-ra. Csonki Dezső Nagyberényként (Nagti-Beren) említi. (1499. Hazai okmt. IV. 351., M. Töri. Tár. VI. 40., 41.) 1599-ben enyingi Török Bálint részbirtoka volt, 1689-től a XIX. század közepéig a Lengyel család birtoka, 1860-ban a Zichyek, majd Wodianer, később a Freund családé lesz. A Freund-örökösök 1942-ben eladták hg. Eszterházy Antalnak. 1951-ben a Földm. Min. tulajdonába ment át. Jelenleg a Balaton-Nagybereki Állami Gazdaság tulajdonában van. Az avar temető területén álló épületeket 1963-ban építették. Pusztaberény területéről már 1936-ban kerültek elő leletek — római edények és karperec (RRM A. 11/17/42., 43. és 11/17/13.) A helyi hagyomány szerint a pusztától DNy-ra álló dombon valaha templom állott, 1922-ben még falmaradványok látszottak, s emberi csontok is előkerültek. A közelben levő Rice pusztán 1961-ben sertésistálló építése közben ugyancsak emberi csontvázakat bolygattak meg. Ezeket is, s a kórházgondnok házának építésekor előkerült csontokat is „avarkorúnak" tartják. A postától ÉNy-ra, a vasútvonal közelében két elpusztult középkori település helye van: Ludas és Kémlőd. Gaál István lengyeltóti iskolaigazgató szerint itt még 1922-ben egy római út maradványát lehetett megfigyelni, 1950 után azonban a dűlőutakkal együtt (?) ezek a nyomok (lapos kövek) is eltűntek. Ettől É-ra Fehérbézseny mellett római sáncmaradvány, római téglák figyelhetők meg. Ezúton mondok köszönetet Gaál Istvánnak, aki nagy segítségemre volt az adatok összegyűjtésében, s aki évek óta foglalkozik Lengyeltóti és környékének történetével. 2. Az ürbőpusztai avar temetőben korai és kései sírokban egyaránt fordultak elő benyomkodott peremű edények. (Arch. Ért. 1957. 161. old., XLI. t. 11-18.) Bóna István részletesen foglalkozik az ún. „nomád" kerámia, szürke korongolt kerámia, s a korongolt, hullámvonalas edények kérdésével. (BÓNA I.: VII. századi avar települések és Árpád-kori magyar falu Dunaújvárosban. Bp. 78. old.) A pusztaberényi avar temetőben szórványként a 2. sz. É—D-i irányú árokból kis méretű, szürke korongolt korsó került elő. A sírokból származó, kézzel formált edények között van egy, peremén három bütyökkel ellátott edény. A korongolt kerámiák peremén gyakori a bevagdalt díszítés. 3. A zsugorítva eltemetés nem nevezhető az avar kor jellegzetes ritusjelenségének, egy-egy temetőn belül szórványosan, de a lelőhelyeket tekintve elég gyakran fordul elő. Kovrig Ilona 18 temetőt sorol fel példaként. (KOVRIG I.: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Alatytyán. AH, 40. (Budapest, 1963), 78-81. old.) Az eddig feltárt avar temetőkben előforduló zsugorított temetkezésekre jellemző, hogy nagy százalékukban a vázak enyhén zsugorítottak, s általában melléklet nélküliek. A Kaposvár 40-es őrházi avar temetőben 3 zsugorított temetkezés fordult elő (30., 41., 39. sz. sírok). LÁSZLÓ GY.: az 1976-os felgyői feltárás beszámolójában írja: „egyiket felhúzott lábakkal, összeszorított karokkal fektették arcra, bizonyára megkötözve". (Rég. Füz. I. Ser. 1. No. 30. 1977. 39. old.) A Kaposvár 40-es őrháznál a 30. sz. sírnál figyelhetjük meg a megkötözöttséget, a pusztaberényi temető 4. sz. sírjánál a lábszárcsontok helyzetéből következtethetünk erre.