Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Természettudomány - Keve András: A Balaton déli partjának madárvilága

A BALATON DÉLI PARTJÁNAK MADÁRVILÁGA 489 Az ordacsehi réten többször megfigyeltem költési időben (1966, 1970, 1971). Egyetlen tavaszi adatom: Ordacsehi, 1972.IV.18. (1), a többi őszi, amikor szívesen tartózkodik a kukoricások szélében, pl. Balatonszentgyörgy 1968 és 1969.VIII. További adataim Viliből 3, IX-ből 5 eset, a legkésőbbi: Balatonberény, 1949.IX.21. (1). Lásd halastavak. 190. Kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus): Somogyszentpál, 1890.111.26. (HERMAN), a többi érkezési adat (8) IV-i, kivéve: Enying, 1922.111.25. HOMONNAY (1940) Rádpuszta körüli erdőkben, Balatonszemes és Balatonföldvár parkjaiban és sétányain fészkelve találta. PETHÖ LAJOS Sávolyról 1894.V.10-én gyűjtött. WINDIRSCH 1966.VI-VII-ban Fonyódligeten és Balatonberényben találkozott vele. Nekem csak tavaszi megfigyeléseim vannak: Balatonszentgyörgy, vá., 1951.IV.16. (1); Balatonberény, 1960.IV.3. (d

1

?); Balatonújlak, temető, 1960.IV.3. (cf); Ba laton mária, 1972. V.31. (1). 191. Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros): SZIKLA Balatonszemesen 1886-ban fészkelve találta. GRÖSSLER a balatonföldvári állományt 1961-ben 3 párra becsülte. WINDIRSCH 1966.VI-VII-ban a Csillagváron találkozott vele. IV-ban láttak Ecsipusztán, Enyingen, Balatonszentgyörgyön és Vörsön; Vll-ban Zamárdin. Adataim havi megoszlása: IV:3; V:1 ; VI :1 ; IX:1 ; X:2 eset. V-VI-ban a siófoki víztornyon láttam (1947) és Fonyódon (1962). 192. Fülemüle (Luscinia megarhyncha): 1886-ban SZIKLA szerint költött Fonyódon. HOMEYER kiemeli nagy számát 1892-ben a holládi erdőben. HOMONNAY véleménye alapján is elég gyakori az erdőkben és parkokban egyaránt. GRÖSSLER sokfelé szép számban találta 1961-ben, de főleg tölgyesekben. 25 érkezési adata közül a legkorábbi: Marcali, 1906.IV.5. 1947—75 között 84 esetben hallottam vagy láttam fülemülét a következő havi megoszlásban: IV:22; V:42; Vl:17; VII :3 esetben. Legkorábban: Balatonföldvár, 1953.IV.16. Bokros erdőszélek és parkok is kedvezők számára. 193. Kékbegy (Luscinia svecica): SZIKLA és HERMAN is csak egy-egy fészkét találták 1886-ban, illetve 1890-ben a Nagyberekben, utóbbit Drenyavárnál. 1890.IV.12-én érkezett ide. SZIJJ Balatonboglárnál 1947.VII. első felében észlelte. Én főleg Ordacsehinél láttam (1959, 1962, 1966, 1968), legkorábban 1966.IV. 16. (2хсГ). Találkoztam kékbeggyel a szentgyörgyi öbölben (1964.V.14.), őszi vonuláson láttam Balatonberényné! (1952.

IX. 17., 4-5 db). 194. Vörösbegy (Erithacus rubecula): HERMAN, GAAL és BESSENYEY lll-i adatokat közöltek a fent többször emlegetett pontokról. GRÖSSLER a földvári löszfal alatti tölgyesben kettőt hallott énekelni (1961. V.), WINDIRSCH ugyancsak kettőt 1966.VII.6-án a Csillagvár körül, RÉKÁSI is kettőt Szárszón 1972.VII. végén. Megfigyeléseim havi megoszlása: lll:6; IV:5; V:2; VI :1; IX:1; X:9; XI :9; XII :1 eset. 1960.IV.3-án Balatonberényben 4-et; az újlaki erdőben 3-at, a Csillagvár körül 6-8-at észleltem vagy énekelni hallottam, a keresztúri erdőben 1972.V.30-án 5-öt. Gyakran még őszszel is megszólal, s ilyenkor a nádasban is énekel (Balatonberény, 1961.XI.16.; XII.9.; 1969.XI.14.). 195. Réti tücsökmadár (Locustella naevia): SZIKLA szerint 1886-ban a Nagyberekben gyakori költő faj volt. BESSENYEY szerint Enyingre 1922.IV.30-án érkezett. PÁTKAI 1942.VI.21-én Balatonmáriánál hallotta. GRÖSSLER is hallott egy éneket Balatonföldvárnál 1961.V.19-én, én Ordacsehinél 1965.VI.23-án. 196. Berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis): Somogyszentpál, 1884.V.16. (SZIKLA). 197. Nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides): A Nagyberekben l884.IV.1-én SZIKLA, 1890.IV.5-én HERMAN gyűjtötte (FRIVALDSZKY). CSÖRGEY Balatonboglárnál 1911.IV.25-én. Enyingre 1922.IV.17-én érkezett (BESSENYEY). FARKAS és SZIJJ a szentgyörgyi öbölben 1949.VI

II.27-én néhányat fogtak és gyűrűztek. GRÖSSLER Balatonföldvárnál 1961.V.29-én kettőt hallott. Én 1957-73 között IV-V-ban Balatonberény és Balatonszentgyörgy partján 11 esetben hallottam, legkorábban 1964.

IV. 11-én. Ordacsehinél 7, Balatonmárián 1, Battyánpusztánál 1 esetben szólt. 198. Fü/emü/es/ííce (Lusciniola melanopogon): 1887. V.7-én CHERNÉL és SZIKLA gyűjtötték a Nagyberekben, a Sós-tónál l888.IV.11-én KUNSZT (FRIVALDSZKY). HERMAN szerint Somogyszentpálra 1890.111.19én érkezett, később fészkét is megtalálta, HOMEYER pedig 1892.V.25-én. CSÖRGEY Balatonbogláron 1911. IV.22-én lőtte. CHERNÉL a boglári berekben 1917.IX. 19-én még két éneket hallott. Enyingen is megfigyelte BESSENYEY (1922.IV.14.). Zamárdinál 1941.X.20-án kettő mozgott a parton. A szentgyörgyi öbölben FARKAS és SZIJJ fogták 1949.VIII.27-én. Balatonföldváron 1961. V.19-én egy nádas melletti bokorban hallotta GRÖSSLER énekelni. 1953—71 között 38 esetben találkoztam fülemülesitkével III—VII hónapokban a Balatonszentgyörgy és Balatonberény közti térségben, Ordacsehinél, Balatonlellénél, Balatonszemesnél, Balatonföldvárnál és a szántódi berekben. Legkorábbi adatom: Balatonszentgyörgy, vá. melletti mocsár, 1961.111.20. (1). 199. Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus): A nádirigó a Balaton-parti nádasok legjellemzőbb madara, de költ a Nagyberekben is (1886, SZIKLA; 1890, HERMAN; 1892, HOMEYER). 1890.IV.22-én érkezett jde. 1888-ban SZIKLA Fonyódnál egy albinisztikus példányt gyűjtött (FRIVALDSZKY). GRÖSSLER 1961-ben Balatonföldvár és Szántód közti parton 14-et számlált meg stb. 1952-75 között 65 ízben találkoztam nádirigóval mindenfelé, ahol a partot nád szegélyezi, de megtaláltam a Sós-tavon is (1960, 1961, 1963) és a szántódj berekben, ahonnan HOMONNAY is ismertette már (1940). A Sós-tónál 1963.VI.28-án különösen erős volt a mozgása (8-10), még a fákra is felszálltak, VII.5-én kisebb csapatokba tömörültek ezek. Balatonberenynel a legkorábbi megfigyelésem 1967.IV.17. (1), a legké-