Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Természettudomány - Keve András: A Balaton déli partjának madárvilága

A BALATON DÉLI PARTJÁNAK MADÁRVILÁGA 477 köztünk réti cankóval. HERMANN és BERG 1962.VIII. 10-én láttak 4-t, STERBETZ 3-t 1963.IX.13-án, GYŐRY 3-4-t 1968.IX.15-én a szentgyörgyi öbölben. 1950-69 között 18 alkalommal találkoztam réti can­kóval Balatonberény és Balatonszentgyörgy térségé­ben: |V:1; V:3; VIII:7; IX:7 alkalommal. Legkorábban 1951.IV.18-án (5), legkésőbben 1968.IX.8-án (3 db), legnagyobb számban (70-80 db) 1960.V.16-án, de vol­tak népes csapatok még 1968.VIII.11. (30-40); VIII.12. (40-50); IX.2. (30-40) stb. Balatonberénynél 1968.IX. 2-án még a zátonyra is kiszállt három. 95. Billegető cankó (Tringa hypoleucos): SZIKLA szerint 1886-ban a fonyódi parton igen gyakori volt. GAAL és BESSENYEY is jelzik, hogy Balatonbogláron, illetve Enyingen előfordult. PÁTKAI Zamárdinál még 194l.lX.25-én is látta (1). Számos adatot kaptam elő­fordulásáról, melyek közül kettőt emelhetek ki: HER­MANN és BERG 1962.VII 1.10-én 82 egyedből álló csa­patát látták Balatonberénynél; KIRÁLY pedig megta­lálta a Sós-tónál is (1964.IX.4., 1 db). 1948-69 között Balatonszabaditól Balatonszentgyör­gyig mindenfelé találkoztam billegető cankóval a Ba­laton déli partján, összesen 93 esetben a következő havi megoszlásban: 111:1; IV:28; V:10; VII:4; VIII :12; IX:36; X:2 esetben. Legkorábban: Balatonszentgyörgy­part, 1951.111.16. (1), legkésőbben Bélatelep, 1966.X.4. (este szól). Legnagyobb számban én is Balatonberény­nél láttam (15-20) 1962.IX.8-án. 5-6-os csapatoknál nagyobbak azonban ritkán mutatkoznak. A Balaton körül nem költ a billegető cankó, de IV—IX közt min­dig számíthatunk előfordulására a kikövezett és a fö­venyes parton egyaránt. Még éjjel is hallani, pl. Bala­tonszabadi, 1961. VIII.9. A kövek között, akár a berényi kemény agyaglapok között keresgélve gyakran a hul­lámverés el is borítja őket, de kikap valamit az usza­dékból és gyorsan kifut a vízből (VERTSE). 96. Tereírcanícó (Terekia cinerea): Zamárdi, 1941. IX. 11. és 12. (1). 97. Kőforgató (Arenaria interpres): A somogyi part­ról csak CHERNÉL említi, GAAL-ra hivatkozva. Ez azonban felcserélése nevének a fenyérfutó régebbi tu­dományos nevével (Calidris arenaria). GYÖRY Bala­tonberénynél 1968. IX. 15-én látott egyet. Magam Balatonberénynél 1949.IX.20. (5); IX.21. (1); 1950.V.30. (1); IX. 16. (2); 1953.V.13. (2) és 16. (1); 1955.V.14. (1); 1957.IX.22. (1); 1961.IX.4. (3); 1962.IX. 8. (2); Balatonszentgyörgy partján 1962.IX.8-án (2) fi­gyeltem meg. 98. Nagy sárszalonka (Gellinago media): Somogy­szentpálnál 1890. III.29-én lőttte HERMAN (FRIVALD­SZKY). GAAL Balatonlelléről 1896.IV.25-27. közti na­pokról említi, BESSENYEY Enyingről 1921.X.15-ről. A szentgyörgyi öbölben 1948.XI.13-án láttam egyet. 99. Közép sárszalonka (Gallinago gallinago): So­mogyszentpálra I890.lll.8-án érkezett (HERMAN), fész­két is megtalálta később. GAAL a lel lei berekben lel­te meg fészkeit (1894.IV.30.; 1896.IV.27.), ahol HO­MONNAY is 1938.V.5-én két 4 tojásos fészkére buk­kant. Itt 1936/37 szigorú telén az áttelelő sárszalon­kák éppenúgy a hó által lenyomott nádereszek védel­mébe húzódtak, mint a guvatok (HÓMON NAY). Ta­vaszi érkezési adatai: Balatonlelle, 1896.III.8. (GAAL); Enying, 1908.III.9.; 1921. Ш.9.; 1923.111.23.; illetve 1921. X.28.; 1922.XI.8. (BESSENYEY). CHERNÉL a boglári be­rekben 1917.IX.19. és X.1. közt néhányat figyelt meg. Zamárdinál 1941.X.20-án 7-et, a szántódi berekben 4-t láttunk, de 1942.!X-ben is mutatkozott a parton. SZIJJ a Nagyberekben 1951 .VIII.18-án 8-at számlált, GYÖRY a szentgyörgyi öbölben 1958.IX.27-én 25-30-at. HER­MANN és BERG Balatonberénynél 1962.VII 1.10-én né­hányat észleltek, TAMÁS Balatonmáriánál 1968.X.8-án sokat, 1969.IV.7-én pedig az elsőket. BÉCSY a szent­györgyi vasútállomás melletti mocsárból 1971.IV.14-én egyet riasztott fel. 1949-72 között 66 alkalommal találkoztam sársza­lonkával a következő havi megoszlásban: 111:1; Vl:1; VIII :6; IX:22; X:22; Xl:13 esetben. Legkorábban Bala­tonberénynél 1960.III.9., legkésőbben ugyanitt 1960.XI. 26. (30-35-ös csapat), ami egyúttal a legnépesebb csapat is volt. Költési időben csak Ordacsehinél lát­tam (1962. VI.29.) hármat. 100. Erdei szalonka (Scolopax rusticola): Tavaszi ér­kezéséről számos adatot találtunk az irodalomban (Enying, Baíatonkiliti, Szántód, Kőröshegy, Marcali, Balatonújlak, Balatonkeresztúr, Balatonmária, Bala­tonszentgyörgy, Sávoly), főleg lll-ból; a legkorábbi: Balatonszentgyörgy, 1920.111.2. Kőröshegyről fészkelé­sét is jelezték (1912). Akadnák téli adatok is, pl. Vörs, 1923.XII.12.; 1924.XII.27.; 1925.XII.1.; 1926.XII.2. Bala­tonberény feletti erdőkben WILCSEK 1950.XI. 12-én so­kat látott. TAMÁS a vörsi erdőben 1970.XII.23-án ket­tőt riasztott fel. Szántódon 1931. II.15-én a hómentes rét felett húzott kettő. További lll-i adatokat kaptam HAJEK ANTAL-tól, DR. TAMÁS JANOS-tól, WILCSEK JÓZSEF-től és DR. ZSÓÉR KÁLMÁN-tól. 101. Kis sárszalonka (Lymnocryptes minumus): So­mogyszentpálon HERMAN 1890.111.9-én lőtt egyet (FRI­VALDSZKY). GAAL Balatonlellén 1896.111.9-én és IV.9­én gyűjtötte őket. Balatonszentgyörgyről 1921. III.12-én jelezték. 102. Fenyérfutó (Crocethia alba): A fenyérfutót a Balatonnál sokáig csak GAAL figyelte meg: Balaton­lelle, 1896.IX.7-15. közt (12-15 db, melyből 7-t be­gyűjtött); Balatonboglár, 1903.IX.7-26. közt (1). Za­márdi előtt 1941.IX.17-én, valamint 1942.IX-ben figyel­tük meg. 1949-63 között Balatonberény és Balatonszent­györgy térségében 21 alkalommal találkoztam fenyér­futóval, sokszor a vegyes partimadár-csapatokban. Ezek közül a megfigyelések közül 15 esik IX-re. Leg­korábbi: 1952.VIII.28. (1). X-ben 4 esetben és végül 1951.XII.28-án is láttam egyet. Rendszerint 1-2 pél­dányról volt szó, de 1949.IX.16-án 14-t, IX.20-án 9-t, 1950. IX. 18-án 7-t számláltam. 103. Sarki partfutó (Calidris canutus): GAAL Bala­tonlellén 1895.IX.14-én kettőt gyűjtött. Zamárdinál 1942.IX.15. és 17-én láttuk, majd begyűjtöttük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom