Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)
Természettudomány - Keve András: A Balaton déli partjának madárvilága
464 KÉVE ANDRÁS ran a vörös gém, mindössze 44 esetben találkoztam vele. A Nagyberekben SZIKLA találta telepét 1883ban, amikor kanalasgémmel vegyesen ezres telepet alkotott (vigyázzunk SZIKLA eltúlzott számadataira). HERMAN 1890-ben szintén megtalálta telepét, ahová IV.3-án érkezett. HOMEYER 1892.V.25-én a Nagyberek leggyakoribb gémfajtájának tartotta. További telepeire bukkant HOMONNAY 1938 körül a leilei és a szántódi berkekben, az utóbbiban 1954-ben láttam utoljára, STERBETZ még 1961-ben is. GAAL észlelte legkorábbi érkezését Balatonbogláron 1898. III.26-án, a legkésőbbi távozását CHERNÉL 1917.X.1-én. VASVÁRI egy Fonyódon elejtett példány gyomrában (1897. VIII.) Cybister- és Hydrous-álcákat, Notonecta-t és Naucoris-t talált, ugyanebben még KOLOSVÁRY Argonetta aquatica nevezetű pókot. Én a déli parton leggyakrabban V—Vl-ban találkoztam vörös gémmel (15, 14 eset), legkorábban Balatonberénynél 1953.IV.19-én (2), legkésőbben a szentgyörgyi öbölben 1951.IX.11. (1 db). A vörös gém is néha kiül a zátonyra (Balatonberény, 1951.VIII.15., 1 db). 10. üstökös gém (Ardeola ralloides): SZIKLA szerint 1883-ban telepedett meg a Nagyberekben és 1886-ban már több százas telepe alakult ki. 1887-ben CHERNÉL is látta, HERMAN pedig 1890.IV.25-én tojásokat talált fészkében. A leilei berekben GAAL csak 1896-ban találkozott üstökös gémmel, magam is mindössze 17 esetben Balatonberénynél és Balatonszentgyörgynél, főleg V-ban. Legkorábbi adatom: Balatonberény, 1963.V.7. (1), a legkésőbbi 1959.IX.27. (2). Négynél több példányt egy csapatban sohasem láttam. Még további híreket kaptam, hogy TAMÁS 1969. V-ban Balatonmáriánál, STERBETZ pedig 1961.VII.89-én Zamárdinál észlelte. 11. Nagy kócsag (Egretta alba): A XIX. századból a Nagyberek költő állományáról szóló adatok ellentmondóak. SCHENK-nek volt egy adata, hogy 1835-ben 10 pár költött. SZIKLA 1883-ban állapította meg fészkelését, sőt szerinte 1886-ban 100 pár is volt, ezzel szemben REISER csak 10 párról beszél. 1890-ben a kései nádégetés ellenére HERMAN 5 párt talált, 1892ben HOMEYER szerint 11 pár költött. Nagyberki fészkelését megállapították még CHERNÉL 1898-ban és LOVASSY 1903-ban, valamint 1914-ben (2 pár). Utána a Nagyberket az ornitológusok elhanyagolják, részben azért, mert az akkor már gazdagabb Kis-Balaton könynyebben megközelíthető, másrészt pedig, mivel a Nagyberek nagy része szárazra került a csatornázás folytán, és bármilyen magas is időnként a vízállása (1895, 1940), a Somogyszentpállal határos részeket kivéve a csatornák segítségével hetek alatt le tudják a vizét szivattyúzni, amint ezt magam is tapasztalhattam 1966.X.5-én. Az 1940-es magas vízállás mellett KADA szerint valószínűleg ismét fészkelt a nagy kócsag a Nagyberekben. Hasonló híreket hozott 1975-ben GYÖRY, de ez a jövő kutatási feladata. A szántódi berekben HOMONNAY 1938.IV.27-én 6 darabot figyelt meg. Kis kócsag a siófoki strandon. - Seidenreiher am Strande von Siófok, Siófok, 1961. VIII. (Photo: Dr. Tapfer Deizső.)
