Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Természettudomány - Keve András: A Balaton déli partjának madárvilága

462 KÉVE ANDRÁS A szántókat régebben berkek szakították meg, ahol a sédek a dombok völgyein át a Balatonba igyekeznek. Ilyen volt Széplak és Zamárdi között a Töreki-láp, a Balatonszemes és Balatonlelle közötti berek, a Balatonboglár és Fonyód közötti berek - a Nagyberek nyúlványa - s'tb., melyeket halastavakká alakítottak át, amiről részletesen írtam. A berkek közül még megemlíthetem a Siófoktól délkelétre egykor elterült mocsarat, melyből eredetileg a Sió eredt, már régen felszámolták. Hasonló sors vár a Zamárdi és Szántód között elterülő széles területre, mely berket még virágzása korában sikerült HOMONNAY-nak 1936-40 között kutatnia. Ma már csatornázva van és csak magas vízállás idején tér vissza a berki jelleg, különben kaszálókká, kisebb részben konyhakertekké alakult át. Tárgyunkhoz tartozik a Nagyberek is, mely Balatonboglártól indult ki, majd a fonyódi hegy alatt összeszűkülve igazi területe kiszélesedik Buzsák, Somogyszentpál, Kéthely és Balatonkeresztúr községek határai között. Lecsapolása már 1890-ben megindult, de még a széles fonyódi és keresztúri csatornák megépítése után sem tudta az ember teljesen meghódítani ma sem a természettől. A XIX. században a Nagyberket kutatta a legtöbb ornitológus. A terület érdekes kis tava Balatonszabadi határában a Sós-tó. A Balatontól néhány száz méterre, emelkedettebb lapályon. A Balaton felőli oldala nyitott, délnyugati partja homokfalba ütközik. Az északkeleti oldala nádas, a délkeleti csúcsán elágazó sziget égeressel, a műút felé mocsárba megy át. A szigeten már 1950 körül házat építettek, majd az egész tavat úttörőtábornak kerítették be. Eredeti jellege megszűnt. A terület jellemző elemei a magas löszfalak, melyek közül az Aliga és Gamásza közötti a vasútépítés folytán elvesztette ezen jellegét, de jól láthatók Földvár és Szárszó, valamint Fonyód és Bélatelep között — parttól távolabb egyes völgyekben is. A falak alatti fák igen sudár növésre kényszerülnek, főleg akácok, gyér aljnövényzettel (bodza stb.). A löszfalakba számos madár (partifecske, csóka stb.) fúr üregeket, melyeket másodlagosan új lakók népesítenek be (vörös vércse, verebek stb.). Olykor gyurgyalagok is ide települnek. Az erdők, szemben a veszprémi parttal, csak itt-ott ugranak ki a Balatonig. Először Zamárdinál, majd a földvári, a boglári hegy, és elsősorban a fonyódi bazaltkúp, melyet a Balaton és a Nagyberek teljesen körül kerít. A legnagyobb összefüggő erdőség, főleg tölgyes és akácos csak helyenként bükk-állománnyal, Balatonkeresztúrtól Balatonszentgyörgyig, illetve délnek messze le Somogyba elhúzódik. Hollód, Tikos és Főnyed között a Kis-Balaton berkei messze benyomulnak az erdők közé, viszont az erdőség tagjának tekinthető a már síksági jellegű vörsi erdő. A fenti körülmények azonban arra mutatnak, hogy ezek az erdők inkább a somogyi dombvidékét, mint a Balaton-környéket jellemzik. A főnyedi öreg tölgyes, a szalakóta, csóka stb. fészkelőhelye. — Alte Eichen-Au bei Főnyed, die Brutstelle der Blauracke, Dohlen, usw. Főnyed, 1976.VIII. (Photo: Papp Sándor.) Mivel a terület erősen mezőgazdasági jellegű — a szántókon kívül pl. a kiterjedt boglári szőlő- és gyümölcsgazdaság — ezért van az, hogy ma már a legtöbb madár a nagy forgalom és zavartság ellenére is a szépen fásított üdülőtelkek közé húzódik be, és az ember közelségében fészkel. A dísznövények változatos bogyó- és magtermése a téli vendégmadaraknak is gazdag táplálékforrása. Erre már HOMONNAY (1940) is utalt. Tehát a kertek és parkok madárvilága jellemzi legjobban a Balaton déli partját. Kutatásának története elég messzi időkre húzódik vissza. Az 1790-es években már GROSSINGER is szerzett tapasztalatokat a vidékről. 1840-ben LANDBECK keresi fel a Nagyberket, melynek behatóbb kutatásával indul meg a somogyi part vizsgálata. SZIKLA 1883-1889 között járt és gyűjtött a Nagyberekben és Balatonszemesen. Ide hívja meg MADARÁSZ-t és REISER-t is (1886). Az 1890-es, ún. „minta megfigyelés" alkalmából HERMAN OTTÓ is Somogyszentpált - az akkori Tótszentpált - választja őrhelyének. 1892-ben HOMEYER fordul meg a Nagyberekben és Holládon. A lecsapolás miatt ezután a kutatás súlypontja a KisBalatonra tevődik át. 1895-ben LOVASSY a Tudományos Akadémia támogatásával rövid ideig a Sós-tavat tanulmányozza. G AAL GASZTON 1895-1915 között gyűjt és közöl adatokat Balatonboglár körüli berkekben és parton, melynek szomorú jövőt jósol (1903), és meghívja CHERNEL-t és CSORGEY-t is. 1896-tól kezdve SZALAY LAJOS ELEMÉR mint körorvos - előtte a Madártani Intézet gyakornoka - 1960ban bekövetkezett haláláig küld adatokat és anyagot Fonyódról. 1917-ben a Nyírségből kerül Enyingre, illetve Ecsipusztára BESSENYEY ISTVÁN, aki 1823-ig gyűjti a madárvonulási adatokat, melyéken azonban néha érződik, hogy előző otthona reminiszcenciáit nem küzdheti le.