Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Képzőművészet - Síj Béla: Gulácsy Lajos művei a Somogyi Képtár gyűjteményében I. (Az álomkép című ceruzarajz)

454 SZÍJ BÉLA Botticelli: Királyok imádása. Firenze. Uffizi. - Botticelli: Die Anbetung der Könige. Florenz, Uffizi. gondolataitól áthatott, szemlélődő nyugalmú embertípust állítják elénk. Az „előképet", amely Gulácsyt megragadta, Botticellinek a firenzei Uffiziben őrzött Háromkirályok című kompozícióján véljük megtalálni. Szembenézve a jobb oldalon a Giuliano de Medici mögött megjelenő és a jelenet főalakjaira áhítatosan felnéző figura emlékeztet legjobban a Gulácsy művén látottakra. Az ,,előkép", vagyis Botticelli művének figurája a szakirodalom - elsősorban Boskovits Miklós — szerint azt az embertípust kívánta megformálni, amely legjobban megfelelt a quattrocento utolsó negyedében Firenzében kialakult szellemi élet kívánalmainak. Botticelli figurája jelképes értelmű volt: a Medici-ház körül kialakult udvari élet külsőséges gesztusainak és egyúttal mélységes emberi érzelmeknek a kivetítését találjuk meg benne. Az adott korszak műértői és megrendelői embereszményükben a szellemi erejének fokozására, érzelem- és gondolatvilágának ápolására törekvő embertípust kedvelték, nem pedig a mindennapi élet gyakorlatias (anyagias) oldalain tevékenykedő és ott magát ügyesen feltaláló típust. Ez az embereszmény jobban megfelelt a késő középkori lovagi szellemnek, mint az itáliai városállamok szorgalmasan tevékenykedő polgárainak. A Botticelli figurájában képviselt embereszmény az akkor népszerű filozófiai irányzatnak, a neoplatonizmusnak a hatása alatt élő költőkben, tudósokban és humanistákban, a Villa Careggi filozófusaiban, különösen M. Ficinóban élt nagyon elevenen. Ez az embertípus úgy érzi, a világegyetem középpontjában áll, s hisz abban, hogy sorsának irányítója lehet, szabad akarata szerint. A platonista bölcselő azonban azt is tudja, hogy az életben nem érhető el a tökéletes boldogság, következésképpen kialakul benne az igazságot állhatatosan kereső ember jellegzetes tulajdonsága, a melankólia, magatartásformává válva. Ennek nyomait sok korabeli műalkotáson megtalálhatjuk. Annak a szellemi vezetőkörnek a szemében, amelynek Botticelli dolgozott, a vallás és a mitológia egyetlen hatalmas jelképgyűjtemény volt, s minden motívuma így vagy úgy értelmezve gondolatmenetük bizonyítására szolgált. „Ezek az