Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)
Irodalom - Szíjártó István: Adalékok Sipos Gyula költői pályájának jobb megismeréséhez.
430 SZÍJÁRTÓ ISTVÁN sóheténypusztán a kaposvári diákbarát és kollégistatárs, Horváth János szüleinek cselédlakásában (Hetényben ött nagy cselédház volt, se villany, se kövesút, a rádió és újság is ismeretlen) talált menedéket Gyenes Antal, a későbbi kommunista miniszter és Szűcs Ferenc, ma néphadseregünk vezérőrnagya. Horváth Kati néni csak azt tudta róluk, hogy kispapok, és a hitleristák üldözik őket. A két „kispap" itt élt egy darabig, miként Somogyacsán Németh János későbbi parasztpárti képviselőnknél Hegedűs András, a későbbi miniszterelnök húzta meg magát. (Sipos néni, a Kaposvár-széli Tavasz utcai kis házban ma is emlegeti legendás jó étvágyukat.) A bujdosókra egyre rosszabb idők jöttek, de otthonukká vált az egész ország, rokonságukká a magyar szegénység. 1944 augusztusában a politikai rendőrség letartóztatja Balyó Mária, Hegedűs András és Sipos Gyula kollégistákat, az ellenállási mozgalom résztvevőit 03 — közlik szűkszavúan a lapok (az illegális Szabad Nép szeptember 10-i száma cikket közöl erről). Sipos Gyulát tizenegy hétig verték az Andrássy laktanyában, a Margit körúti fegyházban és a csendőrnyomozó telepen, Csillaghegyen. Megrendítő versciklus született ezekből az élményekből. (Búcsúzás, 1944.) ü/ * „Mint titkos rádióhullámok, másnak néma morze-jelek, úgy kötsz össze a külvilággal ezerszálú emlékezet! Nincs fal, nincs fegyver őrzésedre. Repülj! Élnek az emberek!" (5) Az értelmes életbe vetett hit mellett - mely a legnagyobb lágerversek jellemzője - a megaláztatás, a fizikai kínzásoktól való félelem is megjelenik. (Mindenki félelemben él ott, / Ahol embereket kínoznak . . . / Nincs szabad szava senkinek, / amíg a szó gyötrelmet hozhat / Ahol embereket kínoznak, / nincs mértéke a jónak és a rossznak) (8) A fiatal költő tudja mindazt, amit könyvtárnyi börtönirodalom javából leszűrhetünk. „Itt a nyomozótelepen / nem ad rangot a tudomány /a múlt se, még a szakma se. / Emberséged adhat csupán / rangot. És az, hogy rád mi vár: / öt év? tíz év? vagy taián halál?" (9) Konvencionálisnak tűnhetnek ezek a sorok, de mert valóságtartalmuk vitathatatlan, helyesléssel bólintunk igazságukra. Afféle „üzenet az élőknek" a vers, mely Radnótit s az érett Babitsot, József Attilát idézi meg. A pátosz, egy 23 éves fiatalember halálra is számító életrekészülése: „Látod, kedves / most mégis elmegyek, / hogy élni tudjanak / a gyermekek, kik a mi fiaink lesznek, / nem szüleiké. Szerettem volna elmondani még / amit talán már soha nem le63. A valóság pedagógiája. Közösségi nevelés a népi kollégiumokban. Bp. 1974. Tankönyvkiadó. 453. o. 64. Szomjúság. (Válogatott versek 1939-1969.) Bp. 1975. Szépirod. 33-41. o. het. / Te tudod, koldus voltam, céltalan / s gazdaggá tettek szegény emberek. / A halált vártam, hívtam én magam / és most szeretnék még egy életet. Tetézve visszaadni, amit kaptam. / Mert nézz szemembe: látod bennrekedt / sok kép, amit jó volna megmutatni. / Agyam kimért új, tiszta terveket. / Jó volna mindent, mindent visszaadni: / maradni, várni, megbújni veled. Látod, kedves, / most mégis elmegyek, / mert meghalni is / érdemes azért, / amiért ma még élni nem lehet." A „maradni", „megbújni" vágya a leghatározottabban ötvöződik az indulás, az új tiszta tervek megvalósítása, a jövő építésének programjával. Szimbolisztikus vershangulat és zeneiség érződik, de már ezeket a verseket jellemzi, hogy szerzőjük komolyan veszi az életet, komolyan a költészetet. Sipas Gyula költészetéből kezdettől hiányzik a dekadencia hanghordozása; még érzelmi árnyalatokban sem találjuk ennek nyomát. A történelmi szituáció, a véres-komolyan megért emberi sors is sokat segített Síposnak, hogy ez a már diákkorában megélt józan realizmus megmaradjon költészete alapmotívumának. Szinte átmenet nélkül fordul a sorsa. Terhelő bizonyítékok híján elengedek a politikai rendőrségről. A már korábban kapott tanácsot (adtak egy bölcs tanácsot: „politika helyett nőkhöz, italhoz szokjon, mert akinek a neve ide bekerül, azé itt marad örökre"), megismételték - talán, hogy az elkerülhetetlenül változó világ jövendő vezetői szemében szerezzenek érdemeket, a mindenképpen bekövetkező elszámolás során önmaguknak enyhítő körülményeket.*' 5 Eddigre már megszületett és terjedt országszerte a Szabad Diákfront kiáltványa, melyet a Nemzeti Ellenállás Diákmozgalma adott ki, mottóul József Attila idézetet választva: „Adj emberséget az embernek, adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat." „Március 19-én, néhány nappal a magyar szabadság ünnepe után, a német hadsereg a magyar hazaárulók segítségével megszállta hazánkat. Függetlenségünket és szabadságunkat elvesztettük. Alkotmányos törvényeinket félredobták, és elhurcolták azokat a becsületes magyar munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, egyetemi hallgatókat és egyetemi tanárokat, akik ragaszkodtak függetlenségünkhöz és nemrég ünnepeit szabadságunkhoz. Hazaárulóink egymást túllicitálva, gondolkodás nélkül dobják városainkat, népünk százezreit, hazánk jövőjét a tragikus pusztulásba ..." A kétoldalas kiáltvány már harci riadó, „Készüljünk a fegyveres ellenállásra, mint a francia, norvég, szerb diákok." 66 Amirő'l a Györffy-ikollég'ísták kapcsolatokat keresve, konspirálva, óvatosan maguk között beszéltek csak, máskor nyílt kiállással mutatták meg a hatalomnak, hogy más erők is munkálkodnak a magyar jövőért, most egyszerre harci riadóvá 65. Századunk. TV-műsor. (1976. november.) Sipos Gyula tévényilatkozata (posztumusz). 66. NÉKOSZ-bibliográfia 1976. (Kardos László fogalmazása.)
