Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)
Irodalom - Szíjártó István: Adalékok Sipos Gyula költői pályájának jobb megismeréséhez.
424 SZÍJÁRTÓ ISTVÁN ros (közgazdász professzor), Horváth János később a parasztpárti képviselőcsoport vezetője (ma a szikszói Mesterséges Megtermékenyítő Állomás igazgatója). Több somogyi fiatal számított kültagnak (Szálai Béla, Puiai István és mások). 47 A Györffy-kollégisták tablóját Sipos Gyula közölte Nők Lapja-beli cikksorozatában (1969. december), s közlik a nemrég kiadott NÉKOSZ-dokumentumgyűjtemenyek is. 48 A kollégisták az Állatorvosi Egyetem Turul szervezetének tagjaii voltak. Az ekkor már párttisztséget viselő Fehér Lajostól kapták az utasításokat, összekötőjük volt az illegális pártfeladatok kijelölésében Béki Ernő is. 1942 nyarán a szárszói tábor már érzékelteti a népi mozgalom balratolódását. A balszárny: Erdei, Darvas, Veres Péter és a Györffy kollégium fiataljai a helyzetet a marxizmus osztályálláspontjáról értékelték. Sürgették a Szovjetunió mellé állást, a következetes antifasizmust, s az új társadalmi rendszer megteremtését. A szárszói tanácskozáson mintegy 600 paraszt, munkás és értelmiségi ifjú, köztük a Parasztszövetség, a szervezett munkásság és a Györffy kollégium képviselői jelentek meg. „Mindenki tudta, aki Szárszón megjelent, hogy a németek elvesztették a háborút. A legtöbben azt is tudták, hogy a háború után a baloldali pártok kezébe kerül az ország vezetése. Sejtették sokan azt is, hogy az újrarendezésben a Szovjetunió és a Kommunista Párt szerepe lesz a döntő. Nemcsak a baloldal érezte a megnövekedett fontosságát, világosan kimondta például a Magyar Út szerkesztője, Gombos Gyula is. Ugyanakkor a baloldalhoz tartozni még veszélyes volt, kommumistónak lenni pedig életveszélyes." 49 A konferencián Kodolányi a szóinflációról beszélt. Németh László pedig figyelmeztette a várható nagy politikai-társadalmi átalakulás hazai és még emigrációs vezetőit: ügyeljenek a sajátos magyar társadalmi fejlődésre. A majdami új értelmiségnek nem szabad másodrendűnek tekintenie magát, hiszen éppen a gépesítés, a tudományo'S-technülkai fejlődés igényli, hogy mielőbb milliók valljon aik tanult emberré. Erdei Ferenc kristálytiszta történeti analízis után óvatosan, de roppant határozottan fejtette ki, hogy a magyar nép egyetlen lehetősége - esetleg egy rövid polgári demokratikus átmenet után - a szocialista társadalom megteremtése. Egyetlen lehetősége, hiszen a külső történelmi erők s a belső társadalmi fejlődés egyaránt ezt követeli. A magyar jövőről Sipos Gyula is ekként vélekeáert, s ezzel a programmal igyekezett a gyakorlatban is azonosulni. „Meddig merészkedik a baloldal?" - kérdezi az Egyedül vagyunk cikkírója, amikor beszámol az egyhetes konferenciáról. A 230 oldalas, gyorsírással készült jegyzőkönyv (Szárszó, Bp. 1943. Magyar 47. Sipos Gyula: Regény és valóság. Útközben. 1971. V. évf. 1. Kaposvár. 48. Sej, a mi lobogónkat... 108-124. o. I. m. Élet kiadás) olvastán a jobboldali kritikus felháborodottan konstatálta: „nyoma sincs a jegyzőkönyvekben a bolsevista világveszélynek, a fegyveres honvédelemnek, az egymilliós magyar zsidóság elleni harcnak (ezt a felszólalók 90%-a a középosztály elfogult magán problémája na к tekintette)." Sipos Gyula a Valóság számára készített kis tanulmányában résziebesen ír a konferenciáról. A Györffy kollégisták nevében itt Kardos László titkár szólalt fel, határozottan bírálva az Egységszervezetet, melynek titkára Fitos Vilmos, a Magyar Diákifjúság Nagybizottságának elnöke volt. Kardos — utalva a Lillafüreden tartott találkozóra - elhatárolta a Györffysek álláspontját az Egységszervezetétől : „ezek az ifjak, mikor azt kellett volna mondani: föld, azt mondták: nevelés; mikor bér, kenyér: akkor meg lélek; mikor jog, szabadság: akkor történelem; de amikor felmerültek a polgári közvélemény általános szólamai, akkor ez az ifjúság fáradhatatlan volt. Jelesen: a kiirtandó zsidóság, az elnyomandó nemzetiség, a megrendszabályozandó nép és közerkölcs stb. felemelésében". A Györffysek elképzelése a magyar jövőről s a jelen tennivalóiról — határozott program. Mint értelmiségi munkások, életük egyetlen célját abban látták, hogy fenntartás és mellékgond ólat nélkül odaálljanak a munkásság és parasztság ügye mellé. „Minden tudásukkal és erejükkel reál politikailag is, azaz tettekkel . . ." 50 Sipos cikke szerint Fitos sima, gunyoros modorban válaszolt a Szárszón kisebbségben levő Györffyseknek, akik büszkén fogalmazták a kollégium hitvallásaként: ,nem 50 ember nevében beszélünk. Petőfiék húszan voltak, s mégis ők képviselték az ifjúságot, a nemzetet. Az 50 ember most röpcédulót gyárt és szakmát tanul. Urakkal tárgyal és munkásoknak, parasztoknak tart előadást. Sétáló szemináriumon vesz részt és újságcikkeket ír. Partizándalt énekel a kirándulásokon, és kávéházakba, vallásos egyesületekbe jár vitázni, magyarázni. Az 50 ember koplal, hivatalba jár a mindennapi kenyérért, és tanul, szervez, tanít. Nem 50 emberért kell szólni, a jövőért, a holnapért!" Este, lefekvés után az Egységszervezet vezetői megbeszélésre hívták a Balaton-partra a Györffys vezetőket. Egyezség azonban nem született. Sipos és barátai számára a harc nem korlátozódott az olvasótáborokra. Az erők felmérése és számbavétele már korábban megtörtént. Az egyetemi ifjúság egyik vezetőjeként az illegális munkában 1940 óta részt vesz, egyre több tapasztalatra tesz szert. Ugyaní'qy a politikai rendőrség is egyre több adatot gyűjtögetett róla. Ilyen az a jelentés Is, amelyet a budapesti rendőrfőkapitányság politikai osztálya készített a belügyminiszter számára az 1941. november elsejei koszorúzásról: a rendőrség értesült, hogy a Szociáldemokrata Párt Stromfeld, Somogyi, Bacsó és Garami sírját vörös szegfűkké 1 ! készül koszorúzni. A behivatott 49. Vekerdi: i. m. 220. o. 50. Valóság. 1947/2.
