Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)
Régészet - Bárdos Edith: Avar temető kaposvár határában
42 BÁRDOS EDITH is került e'ő. A sírt nem tudtuk teljes mértékben feltárni, feltételezhető, hogy az alsóbb rétegekben is vannak még leletek. Az eddig feltárt csontok helyzete alapján is látható, hogy a csontváz K-Ny-i tájolású volt. A rablás ellenére nagy mennyiségű bronz lószerszámdíszt tartalmazott a sír. A préselt farhámdíszek egy szakaszon folyamatos sort alkotva maradtak meg, ahogy a bőrszíjon voltak (58. sz. sír, 2—10. sz. mellékletek), összesen 21 darab préselt téglalapalakú farhámdísz volt a sírban. Ugyancsak 21 darab félgömbalakú bronz lószerszámdísz, s 4 darab bronz csörgődísz került elő. A lószerszámdíszek legszebb darabja a legalsó rétegben (326 cm mélyen) előkerült ezüstözött bronz phaiera, a rászegecselt félgömbalakú részén indás-palmettás, középen rosettás díszítéssel 61 (17. sz. ábra). A sírgödör Ny-i végében 1 darab nagyméretű vas lándzsahegy került elő. 17. sz. ábra. Phaiera az 57. sz. sírból. 1:1. - Abbildung 17. Phaiera aus dem Grab №. 57. 1 :1. A TEMETŐ RENDJE ÉS IDEJE A feltárt temetőrész egy több száz sírós nagy temető kis egysége, az 1968—70-ben Eugénia Szimonova által kiásott sírok szerves folytatása. A kaposvári 33. sz. lelőhely temetőjének mélyreható elemzése, vagy a temetőt, temetőrészt használó népesség társadalmi szerkezetét illetően messzemenő következtetés levonása nem lehetséges, egyrészt a feltárás befejezetlen volta, másrészt a nagy, több száz éves temető feltárt kis egysége miatt. A leletek alapján megállapíthatjuk, hogy a feltárt részt a középső avar kor végén kezdték el használni, s használata a VIII. század folyamán tartott, egészen a IX. század elejéig. A VIII. század második félére és a IX. század elejére jellemző avar ékszer, az ovális fül'karika nyújtott gyöngyfüggőkkel, valamint a sárga domborcsíkozású fekete hengeres gyöngyök, az előforduló szegmentált gyöngyök, s az öntött griffes-indás díszítésű bronzveretek a je'zett korszakra datálják a temetőt. A temetőben nem találtunk cserépedényeket, s úgy tűnik, nem volt szokás a halottaknak a másvilágra ételt he'yezni a sírba. A 28. sz. sír juhcsontváza is inkább egyéb vallási szokással magyarázható, mint az ételellátással. A cserépedények hiánya ellenére nem mondhatjuk azt, hogy a népesség nem letelepedett életmódot folytatott, hiszen egy több száz sírós, több generáció által használt temetőről van szó. Az általunk feltárt 55 sír feltehetően a temető leguto'só használati szakaszát, s egyben területileg is a szélét jelzi. Bizonyítják ezt a IX. századra jellemző tárgyak, valamint a feltárt temetőrész szélét jelző gyermeksírok. A temetőtérképen a szaggatott vonallal körülhatárolt sírok az úttest területén kerültek elő. A szelvények és az É-i rész sírjai között jelentkező üres, sírfoJt nélküli rész nem gondatlan feltárás következménye. Ezeken, a térképen hiátusként jelentkező területeken nem voltak sírfoltok. A sírok elhelyezkedését tekintve három jól elkülönülő csoport figyelhető meg. A sírsorok viszonylag követhetők az egyes csoportokon belül. Az É-i csoport sírjai között három övgarnitúráva! eltemetett volt (1., 10., 20. sz. sírok). Mindhárom sír rablóknak esett áldozatul. Az 1. és 10. sz. sírok megmaradt övveretei öntött, áttört, ezüstözött bronzveretek. A 20, sz. sírból 1 darab préselt lemezes övveret töredékei kerültek elő. A 14. sz. övgarnitúrás lovassír mintegy a temetőrész közepén, az É-i és D-i csoportok között magányosan helyezkedik el. Közvetlen közelébe nem temetkeztek, a legközelebbi 30. sz. sír zsugorítotton eltemetett férfi csontvázát tartalmazza. Az É-i csoport Ny-i peremén a gyermeksírok külön csoportot alkotnak, feltehetően a temető szélét jelzik. Az övgarnitúrák vereteit, díszítőmotívumait tekintve, s a sírok elhelyezkedése szerint is külön csoportot alkotnak a temetőrész D-i felének sírjai. A csoportokon belül itt is sorokat alkotnak a sírok. A D-i oldal két sírcsoportja között ugyancsak feltűnően nagy hiátus van. Sírfoltok ezen a területen sem jelentkeztek. A 32. és 58. sz. sír öveit indás-palmettás veretek díszítik. A 47. sz. sír övgarnitúrája mindössze három griffes véreiből, egy lemezes övcsatból és egy bújtatóból áll. A sírok leletei alapján a feltárt temetőrész későavar kori népesség temetkezőhelye. A temetőt a VIII. században használták, de a IX. századi használatra utal, hogy csak egy griffes veretes övgarnitúra fordul elő. 62 61. FETTICH N.: öntött phalerák a lovasnomádok magyarországi régészeti hagytékában. AÉ 1928. 114-127., 317— 321. 62. GARAM É.: Avar temető Andocson. FA XXIII. (Budapest, 1972), 175. old.
