Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Irodalom - Szíjártó István: Adalékok Sipos Gyula költői pályájának jobb megismeréséhez.

ADALÉKOK SIPOS GYULA KÖLTŐI PÁLYÁJÁNAK JOBB MEGISMERÉSÉHEZ 415 ezt követő társadalmi, kulturális fellendülés (a magyar városok közül csak Budapest növekedése volt gyorsabb ütemű, mint Kaposváré) megtorpant. A város és a megye elvesztette a horvát—olasz élelmiszerpiacot, a termény-, állat- és cukorkivitel lehetőségei összezsugorodtak. Megszűnt a Budapest—Fiume vasútvonal adta kereskedési lehetőség, a tengeri kivitellel biztosítható olcsóság. Somogyban az óriási nagybirtokok nem bírták volna, hogy a kedvező iparosítási politika elszívja előlük az olcsó mezőgazdasági munikásokat. Törvényszerűen torpant meg a fejlődés. ,,Az első világháború után bekövetkezett válság, majd a rövid néhány esztendős szanálás időszaka után a harmincas évek elején az üzemek jelentős része megszűnt. A tőkés vállalkozó koncepció mindig lelohasztotta."

10 Csak az élelmiszeripari és könnyűipari vállalkozások vészelték át helyi nyersanyaggal és munkaerővel ezeket az éveket. A város ipari foglalkoztatottságára nem a nagyipar, hanem 82 iparágban az 1—5 segéddel dolgoztató kisiparos a jellemző. 1930-ban a kaposvári ipari foglalkoztatottak létszáma 4927 fő.

11 Ipari tőke hiányában a kereskedelmi tőke határozta meg a várospolitikát. A legfőbb részvényesek vagyonuk alapján bekerültek a város képviselőtestületébe. 1930-ban 130 felett volt a vegyeskereskedések száma, 1691 foglalkoztatottal (termény-, bőr-, állat-, fa- és tüzelőanyag-, vas- stb. kereskedések), s 1937-re ez a szám háromszorosára — 388 önálló kereskedelmi cégre — növekszik.

12 A gazdasági válság után különösen ügyeltek arra, hogy kisebb hasznot hozó, de biztosabb beruházásokba fektessék be pénzüket. (Nem ipari vállalkozásokba, hanem bérházakba és földbe.) Az erdőkben élő szabad pásztorősökről szóló legendák, s a pusztai cselédek valóságosan megismert életének világából érkező Sipos Gyula ebben a városban tekint körül eszmélkedve. „Ott volt a város szélén a gyár is, nagy gépeivel, füstöt gomolyogtató kéményeivel. Szigorúságával is; hiszen kifelé jövet megmotozták az ebédvivő gyerekeket, romantikájával is: micsoda játékpálya és búvórengeteg a kimustrált kazánok, gépköpenyek sokasága! ...Gyermekkoromban megismerhettem a történelmi kincskeresés izgalmát, amikor kötéllel ereszkedtünk le az évezredes monostorrom »alagútjába«, cseréptöredékeket próbáltunk edénnyé összerakni, hallgattuk a meséket a Szigetvárig vezető alagútról . . ,"

13 A felnőtteket persze az érdekli jobban, hogy a 15 ezer keresőre 17 ezer eltartott jut, az egész Dunántúlon Somogy vezetett a csecsemőhalandóságban, 28 ezernél több a somogyi analfabéta (Kaposvárra is jut 10. Andrássy Antal tanulmánya a Kaposvár című várostörténet tanulmánykötetből. (Szerk.: Kanyar József.) Kaposvár. 1976. 857. o. 11. Kaposvár. I. m.'358. o. 12. Kaposvár. I. m. 358. o. 13. Sipos Gyula: i. m. 7. o. 14. Kanyar József tanulmánya. Kaposvár. I. m. 532. o. kétezer, hiszen a 62 tanerő 48 teremben így is 2500 gyerekei tanít). Az 1936-os polgármesteri felmérés szerint a város 1797 főiskolai végzettséggel, érettségivel és tanítói oklevéllel rendelkező értelmiségije közül 407 (23%) volt állás nélküli. A tanítók 60%-a.

14 A város 3 középiskolájából a legrégibb az 1806ban alapított főgimnázium, amelynek Sipos Gyula is nyolc éven át növendéke volt. Félezer fölött volt a tanulólétszám, de a gimnáziumba csak elvétve kerültek be agrárproletár vagy kisbirtokos parasztgyerekek. Felkészült, de igen szigorú tanári kara volt a Somssich Pál reálgimnáziumnak (a vizsgákon 15-20%-os bukásról tanúskodnak az évkönyvek). „Megismerhettem a latin kultúra élő hagyományait is, nemcsak a pannon katholicizmus és az iskolai nyelvtanítás keretében, hanem a kisváros könyvszerető humanistái útján is."

15 A gimnáziumi védettség, egy „elitiskola" üvegharangja, csak ideig-óráig leplezheti a tényt, hogy akad jócskán tennivaló. Csökken az iparban, mezőgazdaságban, nő a közszolgálatban, kereskedelemben, véderőnél foglalkoztatottak száma. A korábban ipari-kisipari arculatú Kaposvár ezekben az években válik kereskedelmi, köztisztviselői, kispolgári várossá. A rendezett, gazdag zöld-területű Kaposvár - virágos Kaposvárnak emilegetté'k országszerte — század eleji dinamikus fejlődése ez időre meglassult, nyugodt, csendes hivatalnokváros lett. Derékszögű utcákkal, eklektikus, szecessziós lakóházakkal, tisztviselőteleppel század végi hangulatodat konzerválva. A kétszobás polgári otthonok lakói a megyeháza uraitól igyekeznek életsémákat lopni. A dzsentri vezetés pedig boldog, hogy a nagybirtokos arisztokrácia idegenben utazgató tagjai megbíznak bennük. Reformmentes irányításra törekednek, melybe lassan a várost irányító polgári elemek is beletörődtek a rebelliótól való félelmükben.

16 A közszellemet terrorizálta — elsősorban a gyenge és félénk polgárságot — az egységes magyar állameszme ázsiai virtuskodása. így aztán ők is a nagybirtokos-feudális akarat végrehajtóivá váltak. A dzsentri, akinek kicsúszott a lába alól hatalmának gazdasági alapja: a föld, kénytelen a hazafiságot privilegizálni, mert szellemi fölénye nincs. „Magyar szellemiségük" silány festészetet, szimpla nótaszerzőket véd. Az arisztokráciától idegen ez a magyarkodás, hiiszen életük nagy részét bécsi, párizsi, londoni, római palotáikban töltötték, s ott is csak az az arisztokratákkal és nagy pénzemberekkel érintkeztek. Nekik a haza csak hátvéd, ahol a dzsentri közigazgatás biztosítja az uralmukat garantáló mozdulatlanságot. Az arisztokrácia örökletes hatalmának biztosítására kialakított hitbizományi rendszer (a csa-15. Sipos: i. m. 6. o. 16. Szíjártó István: Adalékok Kaposvár közművelődéséhez és irodalmi életéhez a századfordulón. Acta Gymnasii. 1973. Kaposvár. 145-157. o. Szíjártó István: A kaposvári képzőművészet helyzete a századfordulótól a második világháborúig. Somogyi Honismereti Híradó 1974. Kaposvár. 61-70. o.