Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.

386 HONFI ISTVÁN Az egyéb intézkedésekkel együtt mindez fokozta a parasztság korábban megcsappant termelési kedvét, az emberek föllélegzését. De a hibák kijavításának módjában keletkezett huzavona további zavarokat okozott. Nagy Imre a kormány programjáról szóló parlamenti beszédében jobboldali értelmezést adott a júniusi határozatnak. Ennek hatására sok tsz feloszlott Somogyban is. Rákosi szemben állt Nagy Imre hibás koncepciójával, mégis elvtelen kompromisszum jött létre az általuk képviselt két hatalmi csoportosulás között. Emiatt ésszerűtlenül csökkentették az ipari beruházásokat. A munka termelékenysége 1954-ben 4%-kal csökkent, az önköltség 3%-kal nőtt, az ipari termelés 2,4%-kal csökkent. Az ipar így is jelentősen túlteljesítette az eredeti (s nem a fölemelt) ötéves tervet. A mezőgazdaság fejlődése azonban elmaradt az eredeti (mérsékeltebb) előirányzathoz képest is. A parasztság életszínvonala stagnált, az ipari dolgozóké és az alkalmazottaké nőtt (1949-hez viszonyítva). Az M DP Központi Vezetőségének 1955 márciusi határozata nyílt küzdelmet hirdetett a revizionizmus ellen, de semmit se tett a szektás hibák megszüntetése érdekében. Nemegyszer jobboldalinak bélyegeztek helyes, a tényleges hibákat ostorozó álláspontokat is. Istmét megerősödött a szektás vonal. A pártvezetés - megrémülve a paraszti kisárutermelés 1953-ban és 1954-ben elért eredményeitől - túlbecsülte a kapitalista tendenciák veszélyét, s emiatt fokozta a parasztság korábban leszállított adó- és beszolgáltatási terheit. Az állami életben ismét erősödött a túlzó centralizálás, a tsz-szervezésben újból előfordultak az erőszakoskodások. Rákosi és csoportjának ellenállása az SZKP XX. kongresszusán meghirdetett elvek magyarországi alkalmazásával szemben súlyos helyzetet teremtett. Lehetővé vált, hogy Nagy Imre és hívei úgy léphessenek föl, mint a XX. kongresszus eszméinek élharcosai. A Központi Vezetőség 1956 júliusi ülése helyesen tárta föl a problémákat, de a személyi változások nem bizonyultak elegendőnek a kétfrontos harc végigviteléhez. A „tiszta lap" koncepciója meg bocsátottnak tekintette az addigi szektás hibákat és a jobboldali, pártellenes nézeteket egyaránt. így a helyes határozat végrehajtása hamar megtorpant, amely aztán teret adott a revizionizmus előretörésének. Nagy Imre revizionista nézetei az értelmiség és a kispolgárság körében terjedtek leginkább. A művészetben, irodalomban korábban uralkodó sematizmust az ellenkező véglet váltotta föl, amely mindent rossznak mutatott, semmibe vette a nagy jelentőségű szocialista vívmányokat. A figyelem egyoldalúan újból a parasztság felé fordult, és háttérbe szorult a munkásosztály ábrázolása, történelmi küldetésének elemzése. A jobboldali, revizionista nézetek fölélénkítették a nacionalizmust, az egységes nemzeti kultúráról vallott antileninista álláspont a haladó és a reakciós kulturális örökség összemosását jelentette. Mindez Somogyban is éreztette kedvezőtlen hatását. A revizionista beütések azonban keveredtek a szektarianizmussal. Az embereket bizakodás, bizonyos fokú felszabadultság töltötte el az 1953 júniusi KV határozat és a kormányhatározat után. Nőtt az értelmiség tevékenységi kedve, s ez termékenyítőleg hatott a népművelési munkára. Ebben a folyamatban azonban felszínre törtek burzsoá, kispolgári kísérletek is, amelyek ellen ismét csak adminisztratív intézkedésekkel léptek föl. A tenni akarókkal szemben csakhamar ismét bizalmatlanság uralkodott el, ha azok származása osztályszempontból nem volt tökéletes. így az ütések jószándékú kezdeményezéseket, kisebb tévedéseket is értek, olyano'kat, amelyekből elvi kritikai segítséggel később hasznos művelődési teret lehetett formálni. Az iskolán kívüli művelődés föllendül Kaposváron is. „Sokan szeretnének elmélyültebben foglalkozni a tudományokkal, neves tudósok előadását hallani a fizika, a társadalomtudományoik, a művészet kérdéseiről" — olvashatjuk a Somogyi Néplap 1953. december 2-i számában. A TTIT ezért tudományos esteket szervezett Kaposváron. Másfél évi hallgatás után újból tevékenykedni kezdett a Somogy megyei írócsoport. Ennek eredményéképpen a korábbinál jóval élénkebb irodalmi élet bontakozott ki. Az írásos irodalmi ismeretterjesztés gyűjtőhelye, fóruma a Somogyi Néplap lett. Az 1953-as év rendkívül szegényes irodalmi publikációját szokatlanul bő és sokágú irodalmi-történelmi propaganda váltotta föl. A magyar irodalom és történelem nagyjai, kiemelkedő eseményei (Balassi, Apáczai Csere János, Csokonai, Batsányi, Berzsenyi, Vörösmarty, Katona József, Petőfi, Arany, Jókai, Bajza József, Noszlopy Gáspár, Xántus János, Nagyváthy János, Zichy Mihály, Liszt Ferenc, Mikszáth, Szigligeti Ede, Székely Bertalan, Paál László, Csi'ky Gergely, Toldy Ferenc, Ady, Móricz, Móra, Fényes Adolf, Bartók, József Attila, Radnóti stb.) mellett számos nemzetközi gondolkodó, író, költő egyetemes kultúrát gazdagító munkásságának méltatására sor került (Darwin, Lermontov, Csernyisevszkij, Dobroljubov, Verne, Schiller, Shelley, Adam Miczkiewicz, Anatole France, Henry Barbusse, A. Tolsztoj, Majakovszkij, G. В. Shaw, Solohov, Pablo Neruda stb.). A magyar nemzeti múlt fölei even ítése megélénkült. II. Rákóczi Ferenc harcáról, történelmi érdemeiről Esze Tamás tartott ünnepi előadást telt ház előtt a színházban (az ünnepséget a megyei tanács elnöke nyitotta meg, Béres Ferenc vendégszereplésével a kaposvári zeneiskola és a Somogy megyei Népi Együttes adott műsort). A megye történelmi múltjának föltárása is előtérbe került. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc somogyi történései mellett 1919 is a kutatás tárgya lett. Szabó Gyula a Somogyi Néplapban emlékezett meg Latinca Sándorról, az 1919-es Tanácsköztársaság Somogy megyei vezetőjéről, majd munkája Latinca Sándor, a szegény proletárság igaz védője címmel brosúrában is megjelent. Latinca és mártírtársai emlékére 1955 tavaszán obeliszket állíttatott a megye a Kaposvár melletti Nádasdi erdő szélén. Vörös Károly történész feldolgozása alapján emlékezett meg Mesztegnyő község az 1840-as zendülésről. Megyei mozgalom indult „községi monográfiák" írására. A békül-