Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)
Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.
SOMOGY KÖZMŰVELŐDÉSE 1948 ÉS 1956 KÖZÖTT 383 len könyvkiadással összefüggésben - számos, érdektelenséget kiváltó sematikus könyvvel vagy a tömegek általános politikai műveltségét meghaladó művekkel is elárasztotta a könyvtárakat. Ugyanakkor jelentős szocialista művek nem kerültek nyilvánosság élé, s indokolatlanul kevés nyugat-európai és amerikai mű jelent meg. Talán ez is hozzájárult a könyvkölcsönzés ún. árukapcsolásához. Magyarul: a klasszikusok kölcsönzésekor a nagyrészt gyermekolvasókat olyan könyvek hazavitelére is ,.rábeszélték", amelyek sem őket, sem szüleiket nem érdekelték, értelmi képességüket, műveltségüket meghaladták. Ezek egy része olvasatlanul került vissza a könyvtárakba. Noha a könyvtáriak sok könyvkiállítást rendeztek, többször kapcsolódtak ilyennel az ismeretterjesztő előadásokhoz, műsoros bemutatókhoz, a közvélemény önképzésre való orientálása mégsem volt eléggé céltudatos. Nem kedvezett ennék a kialakult általános népművelési gyakorlat sem, mely — a műkedvelés öntevékenységen alapuló mozgalma ellenére — a kínált kulturális szolgáltatás passzív fogyasztására, elfogadására ösztönzött. Ezt tapasztalhattuk a különböző alkalmak kapcsán kifejtett (s többször idézett) szóbeli és írásbeli vélemények jellegében, természetében is. Ezek szorgalmazása ugyanis arra irányult, hogy a me gn yilatkozások azt fejezzék ki, amit a hivatalos politika hallani szeretne. A gondolkodás így kevésbé fejlődhetett, a tömegek tudata ezért nem belsőleg átgondolt, érlelt meggyőződés útján alakult, hanem túlnyomórészt külső ráhatások szűkre szabott kényszerpályáján haladt. A paraszti hallgatóság magában azért továbbra is élénken gondolkodott. Óvatosságból „fegyelmezetten" visszatartotta kikívánkozó ellenvéleményét, de ez nem használt sem az ügynek, sem önmaga fejlődésének. Az urak ellen évszázadok során kialakult bizalmatlan, kételkedő természete tovább élt, s néha még a jót is ellenérzéssel fogadta. Mindez nem véletlen. A pártsajtó az agitációt úgy magyarázta, hogy az a napi feladatok mozgósítására törekszik, a propaganda pedig a távlati fejlődést, a jövőt tárja az emberek e!é. A két fogalom ilyetén értelmezése hibás. Lenin a Mi a teendő?-ben világosan kifejtette, hogy az agitáció és a propaganda között nem a célban van különbség, hanem a módszerben, elsősorban az adott téma kifejtésének mélységében, szélességében. Mindkettőnek mozgósítania és törekednie kell arra, hogy a tömegek elfogadják az általa ismertetett igazságot, eszmét. A „propagandistának, ha például a munkanélküliségről beszél, meg kell magyaráznia a válságok kapitalista jellegét, rá kell mutatnia azokra az okokra, amelyek kikerül h eteti en né teszik a válságokat. . . vázolnia kell, hogy ezt a társadalmat szükségszerűen fel kell váltania a szocialista társadalomnak stb. Egyszóval sok eszmét kel'l adnia . .. ezeket. . . (viszonylag) kevesen fogják azonnal elsajátítani. Az agitátor viszont, amikor erről a kérdésről beszél, olyan 104. Lenin művei 5. kötet. Szikra, 1953. 424-425. old. példát fog felhozni, melyet a hallgatói jól ismernek. . . és minden igyekezelével arra fog törekedni, hogy ebből a közismert tényből kiindulva egy eszmét adjon... azt az eszmét, hogy a gazdagság növekedése és a nyomor növekedése között esztelen ellentmondás van, arra fog törekedni, hogy elégedetlenséget és felháborodást keltsen a tömegben ezzel a kiáltó igazságtalansággal szemben" 104 A népművelési propaganda és agitáció Somogyban is ellentmondásos volt. Az ismeretterjesztő előadások jövőt propagáló része sokszor deklaratív kinyilatkoztatások pufogtatásából állt, más része eleve az álmok ködében lebegett, s ezeket a mező természeti törvényeit jól ismerő parasztság a kezdeti „ámuldozás" után elutasítóan fogadta. A „micsurini növénynemesítés" módszereit az előadásos propaganda úgy próbálta ismertetni, hogy „meggyőzően" kimutassa: a közeljövőben a „magyar föld" általános gyümölcsévé válik a citrom, a narancs, mindenütt tenyészik majd a gyapot és a gumipitypang, üresjáratú erőfeszítés volt továbbá a napnál világosabb mezőgazdasági feladatok előadásos szajkózása, nevezetesen: „Mikor vessünk?", „Mikor arassunk?" stb. „Falusi kultúrmunkásaink feladata, hogy a dolgozó parasztokat meggyőzzék az őszi mélyszántás, a konai vetés fontosságáról, valamint az ősziek pontos begyűjtésének jelentőségéről." 105 Ettől nem jött meg a paraszt termelési kedve, nem nőtt igyekezete, mert ha teljesítette beadási kötelezettségét, akkor is követeltek tőle, amely gyakorlat kenyér és hízósertés nélkül maradt parasztok tömegéhez vezetett. így az agitáció és a propaganda viszájára fordult. Nemcsak a „dolgok helyett" kellett hadakoznia (a gazdasági ösztönzőket erkölcsi ösztönzőkkel helyettesítenie), hanem a valósággal is szembekerült. Csoda-e, ha a népművelési munka nevelési funkciója igen nagy csorbát szenvedett? A megye irányító testületei több hiányosságot idejében fölismertek, de az általuk hozott határozatok nem voJta к elegendőek a problémák megszüntetésére. Az intézkedések ugyanis nagyrészt szervezeti jellegűek voltak.annak érdekében, hogy a sok tekintetben hibás politikai gyakorlatot ellensúlyozó népművelési munka élénkebbé, kiterjedtebbé váljék. „Megyei pártbizottságunk ön bírálattal megállapítja, hogy a kultúrfonradalom jelentőségét fölismerte ugyan, de a kellő intézkedéseket sokszor nem tette meg. így a kultúrházak kihasználtsága 22 százalék. A múzeum látogatói között még mindig csak 15 százalék a munkás, és csak valamivel több a paraszt... A Szabad Népnek megyénkben 14 735 előfizetője van. Emellett naponta még kb. 3000 példányt adnak el . . . A Somogyi Néplap előfizetői és napi elárusítása kb. 7000. A Tartós Békéért című lapé 1400. Mindez azt mutatja, hogy a pártsajtó rendkívül gyengén terjedt el a megyében . .. Nagy hibának tekintjük, hogy a kaposvári színház kihasználatlanul áll" — írta pártbizottsági ülésre hivatkozva a megyei első titkár a Somogyi Néplap 1951. 105. Somogyi Néplap, 1953. szeptember 18. .,,. _ э ....
