Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.

380 HONFI ISTVÁN mai, módszertani segítése, szakreferensek beállítása; az iskolai oktatás és a népművelés kapcsolatának erősítése, a népművelési ügyvezetők képzése stb.). A bizalmatlansági légkör, a mindenáron való ellenségkeresés azonban csökkentette a jelzett intézkedések hatását, mert több jó szakembert távol tartott az előadások vállalásától, a csoportok vezetésétől, a könyvtárosságtól, a népművelési ügyvezetői (művelődési otthon igazgatói) tisztség elfogadásától. Mindez mérsékelte az ekkor már széleskörűen kibontakozott kulturális tömegmozgalom színvonalát, hatékonyságát. Az ismeretterjesztő előadásokon, a kulturális versenyek bemutatóin (döntőin), a filmmatinékon, az íróolvasó találkozókon (könyvankétokon) meghonosított vitaszellem lassan-lassan eltorzult, rossz irányba fordult, egyhangúvá, egyformává vált. A már másutt idézett megnyilatkozások folytatódtak. Az Üj barázdát szánt az eke című regény hencsei ankétján például a hozzászólók „az élesedő osztályharcot" hangsúlyozták, ezért a könyv fontos tanulságaként „fokozott éberségre" hívták föl a „dolgozók" figyelmét. Úgy vélték: a Szovjetunió kitaposott utat teremtett számunkra, tehát mi az „előttünk járó" példa alapján ki tudjuk számítani „az osztályellenség, a kulákok támadását", csak ébernek kell lennünk. A hozzászólók sokszor kritika mentesen, mindent jónak, dicséretesnek tartva magasztalták a szóban forgó művet, produkciót, nem feledkezve meg a rendszer szólamszerű dicsőítéséről sem. Ez a konformista hozzáállás nagymértékben lerontotta a véleménynyilvánítások hitelét. De a jó előadások, filmek iránt nem szűnt meg az érdeklődés. Még mindig volt olyan ismeretterjesztő előadás, amelyen szinte záporoztak a kérdések. Kálmáncsán egy idős parasztember minden természettudományi témát „kivesézett" a kérdéseivel, nevezetesen: „Mi a lélek?"; „Mi az én?"; „Miért öregszik meg az ember?"; „Miért szűnik meg az élet?"; „Miért nem esik le a Föld?"; „Miért nem ütköznek össze az égitestek?"; „Mi lesz, ha kihűl a Nap?"; „Mi a fényév?" stb. Az érdeklődés elsősorban a természettudomány iránt volt ilyen nagy. A későbbi (1951-52-es) időszakban a „szájbarágó" előadások során a falusi emberek kérdései, hozzászólásai megszűntek (kivéve a bizonyos rendeletek iránti érdeklődést). Egy 1953-as megyei jelentés ezt írja: „Nagy általánosságban nem szólnak hozzá az előadásokhoz, meghallgatják és hazafelé beszélgetnek róla. De több helyen munkafelajánlások, versenykihívások születnek az előadások hatására".

98 A megyei újságban teljesen megszűnt a vita, kulturális kérdésekről csak „ex chatedra" kijelentések, megfellebbezhetetlen bírálatok hangzottak el. Mintha soha nem hallották volna Révai József kongresszusi felszólalásából a következőket: „Nyílt, elvi viták, szabad elvi bírálat és kulturális, nemzeti egység: ezt a hármas és mégis egységes feladatot kell szem előtt tartanunk".

99 Sajnos, még a korábban közölt műsor98. Somogyi Napló, 1950. január 31. - Somogyi Néplap, 1952. február 29. - Megyei Pártarchívum. 33. fond. I. 21. őe. 1953. választási tanácsok is elmaradtak a lapban. Egy kaposvári író—olvasó találkozó fogyatékosságairól szóló cikk olyan maximalista igényt támasztott a saját regényéről előadást tartó íróval szemben, amely az adott esetben nagyrészt kielégíthetetlen volt, másrészt nem is volt mindenben feladata az előadó írónak (Hunyady Józsefről és Elsüllyedt ország című regényéről van szó). A cikkíró azt kifogásolta, miért nem beszélt az előadó az íróknak a dolgozókhoz való viszonyáról és arról, hogy ankétokat tartanak országszerte; miért hallgatott a pártos irodalomról és a szovjet irodalomról. A legfurcsább az a megállapítás, hogy a „dolgozók" az említett hiányosságok miatt nem szóltak hozzá (a főok pedig: nem olvasták a könyvet, bár ezt a cikk is egyik hibaként megemlíti). A legnagyobb torzulást a népművelési munka beszűkítése, mind egyoldalúbb értelmezése okozta. Mivel az öncélúság jogos elvetése, a kulturális szolgáltatás célirányosságának hangsúlyozása a közvetlen hatás föltételezésével párosult, az így bekövetkezett gyakorlat a műkedvelő mozgalmat is szürkévé silányította. A termelés fokozása, a terménybegyűjtés, az adófizetés serkentése, a tsz-szervezés elősegítése érdekében alkalmazott „kultúragitáció" kezdeti kedvező fogadtatása megszűnt. Elsősorban azért, mert a „padlássöprések", az elkövetett törvénysértések, a „nadrágszíjak összébbhúzása" következtében egyre kiáltóbb lett az ellentét a valóság és a „boldog jelenről, a „napsugaras jövőről" kántáló rigmusbrigádok műsora között. Pedig rigmusból („csasztuskából") akadt bőven: Rózsaszínű a békekölcsön kötvényem, Ezért élek rózsaszínű reményben. Békekölcsönből épült falunkban az óvoda és a falunk kultúrotthona. Azon jöttek falunkba az új aratógépek, így szolgálja a békekölcsön a népet. Vidd be hamar a búzádat, Kívánja a béke, Cséplőgéptől menj kocsiddal A raktár elébe. Képes Jóska gépkezelő, Ö az, aki mindig első. Kétszázhúsz a százaléka, Öt dicséri ez a nóta. * Boranyában szól a nóta, Vígan vannak pár nap óta; A két megye versenyébe' Most Baranya tört az élre. Nem sokáig lesz az élen, Elkerüljük még a héten. Somogyban zeng majd a nóta, S Baranyának lóg az orra. 99. Az MDP II. kongresszusán mondott beszéd. Kulturális forradalmunk kérdései. Szikra, 1952. 30. old.