Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.

SOMOGY KÖZMŰVELŐDÉSE 1948 ÉS 1956 KÖZÖTT 371 ni."

78 A tiszta szándékú okfejtésben már benne volt a később mind erőteljesebben uralkodóvá váló téves szemlélet: a tömegek műveltségében, tudati fejlődésében gyors eredményt várás illuzórikus hite. 2. A művelődéspolitikai koncepcióban világosabbá vált, hogy a „demokratikus" jelző hangsúlyozása a követelménytámasztásban a szocialista kultúra kialakítására, terjesztésére irányul. De a szocialista kultúra fogalma még nem kellően tisztázódott a megyei irányító szerveknél sem. Az ,,Űj kultúra, a tiszta szocialista kultúra van kialakulóban" kijelentés teljesen mellőzi a haladó hagyományok szerepét, a „demokratikus munkásindulók" szóhasználat pedig azt jelzi, hogy kissé fetisizálódott a „demokratikus" jelző, s olyankor is alkalmazták, amikor az fölösleges volt. A „demokratikus" és a „szocialista" kifejezések máskor is összemosódtak. A szabadművelődési felügyelőség könyvtárából azért selejtezték a könyveket, mert azok „a demokratikus irányzatra káros sajtótermékek". Többször még mindig „demokratikus kultúrpolitikáról" beszéltek, noha egy kiállításon már „képekkel, rajzokkal illusztrálva mutatták be", hogy a szabadművelődési felügyelőség „mit végzett a szocialista kultúra terjesztése terén". A fogalmak összekeverése, a „demokratikus kultúra" és a „szocialista kultúra" szerepének helytelen értelmezése több gyakorlati problémát szült. A „demokratikus kultúrpolitika" nevében nem engedélyezték a Földindulás, a Falurossza, a Piros bugyelláris, a Mágnás Miska bemutatását, mint „a reakció malmára vizet hajtó színdarabokat".

79 Kaposvárról sok értékes könyv került zúzdába, jobbik esetben más város könyvtárába, amely könyvekre pedig nagy szükség lenne napjainkban is a megyei könyvtárban. (Az utóbbira csak a múlandó emlékezet gondol vissza keserűen, mert sem a kiselejtezésről, sem a művek további sorsáról nincs írásos dokumentum.) 3. A haladó kulturális örökség teljesebb felhasználása, a magyar és a szovjet szocialista alkotások nagyobb arányú bekapcsolása a népművelés folyamatába önmagában is hatékonyabbá tette volna az iskolán kívüli művelődést. A szervezettebb és valóban társadalmi méretűvé nőtt kulturális tevékenység progresszív tartalma szinte az egész felnőtt lakossághoz eljutott. A Szabad Föld Téli Esték rendszere átfogta a megye egészét, s ahol műsorral egybekötött előadásokat tartottak, ott a hallgatóság száma előadásonként elérte a kétszázat is. „Az SzFTE-k eddigi előadásai nagyon helyesen alkalmat adtak a falu dolgozóinak arra, hogy... tisztázzanak sok olyan problémát, amik felől addig kétségeik voltak, vagy azokat a reakció igyekezett helytelenül magyarázni" - írja az egyik korabeli jelentés. Az előadások tehát politikai vitafórumokká váltak. „Harminc évet töltöttem a veszprémi püspöknél és Kéri-pusztán, de nem tartottak előadást nekünk . . . csak az ispán meg az intéző biztatott minket, ne beszélgessünk о többi cselédtársammal, »eredjetek az ökrökhöz, és ne politizáljatok«" — idézte a múltat Fiadon egy újgazda. A mezőgazdasági szakismeretek terjesztésében fontos szerepet töltöttek be még ez évben is az ezüstkalászos tanfolyamok, valamint a gazdatanfolyamok. Számuk, hatásuk megegyezett az 1948. évivel. Hasonló volt a helyzet az iskolai felnőttoktatással is (1 dolgozók gimnáziuma és 13 általános iskolai tagozat működött). Tehát a mezőgazdasági tanfolyamok a múlt örökségeként - megváltozott tartalommal — tovább éltek, az egyéni gazdálkodás túlsúlya miatt elengedhetetlenül szükség is volt rájuk. Az iskolai felnőttoktatással fordított volt a helyzet. A középiskolai magántanulói rendszert kivéve, ennek a tanulási formának nem volt hagyománya, most eresztett gyökeret. Az előző évhez képest csak kettővel nőtt az általános iskolai tagozat, a középiskolai nem változott. Az írniolvasni tudás megszerzése iránt nagyobb volt az érdeklődés továbbra is. Analfabéta tanfolyamot 58 községben szerveztek (450-500 hallgatóval), alapismeretit 45 helyen.

80 A megyei sajtó - a Szabad Néphez hasonlóan szép- és értekező prózát most is nagyobb számban és nagyobb igényességgel közölt, mint verset. A próza a következő rangos képviselőkkel szerepel: Csehov (A borbélynál, A hivatalnok halála, A kegyelmes úr naplót ír); Gell éri Andor Endre (Villám és esti tűz); Gogol (Tanyai esték); Goncsdrov (részlet az Oblomovból); Gorkij (Ö, a miénk — a Leninről szóló kötetből); llf-Petrov (Trikártov gyógymódja); Illés Béla (Tavasz a Don partján); Illyés Gyula (Petőfi); Jack London (A vadon szava); Móricz Zsigmond (Ezt láttam Somogyban); Osztrovszkij (részlet az Acélt megedzikből); Táncsics Mihály (Mit akarnak a vörös republikánusok?); Turgenyev (részlet az Apák és fiukból); Tyihonov (A párbaj). A versek közül közlésre méltó színvonalat Sztyepan Scsipacsov Eljött a nap, Hamburger Jenő Latinca ballada és Szimonov Haza című verse képviselt. Igaz, ezen kívül mindössze két vers jelent meg, minden bizonnyal a szocializmust dicsérő jellege miatt. Mindkettő tele van jószándékú naivitással, az egyik hemzseg a felületes, leegyszerűsített érveléstől: „Nyomor? két vállra nyekkentve! örökre elment a kedve! s a papíron leolvasod útlevelét és tudod: van terepe még a nyugaton."

81 78. Somogyi Napló, 1949. szeptember 28. 79. Somogyi Hírek, 1949. január 6., 9. — Somogyi Napló, 1949. augusztus 12. - Megyei Pártarchívum. 33. fond. II. 108. бе. 1949. 80. Somogyi Hírek, 1949. január 30. — SmL — Uo. 81. Somogyi Hírek, 1949. január 19., 20. - Somogyi Napló, 1949. július 8., 12., 17., 25., szeptember 4., 26., október 23., 30., november 6., 20., 30., december 11.