Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.

366 HONFI ISTVÁN hamis vágányra tért, illetőleg azon maradt. ,,Amíg azelőtt a dzsentri-világ díszletvilága, az árvalányhajas, cigányzenés magyar élet hazug romantikája rikoltozott felénk a színpadról, addig ma Ady Endre, József Attila meleg, emberi hangja, Móricz Zsigmond, Tamási Áron csengő, folyó párbeszédei szólnak hozzánk, s Bartók Béla, Kodály Zoltán csodálatosan magyar dallamvilága cseng-bong a fülünkben. Magyarok szólnak a színpadról magyarokhoz . . . Most végre ráléptünk arra az útra, mely valóban a népi műveltséghez vezet. Népdal, népzene, néptánc a kupié és tangó helyett. . . a 48-as kultúrversenyek . . . alkalmat adnak . . . hogy a barázdák szántóvető dolgozói megismerhessék az üllő és kalapács robotosait... s mindkét társadalmi réteg bizalmába fogadhatja azt a haladó értelmiséget, mely nagyobb tudását és magasabb képzettségét nem a nép ellen, hanem . . . érdekében kívánja felhasználni . . . nemzeti kultúránk megteremtésének és tudatosításának."

57 Attól a pontatlanságtól eltekintve, hogy nem rétegekről, hanem osztályokról van szó, egyértelmű az okfejtés: nem szocialista, hanem osztálytartalomtól független „nemzeti" kultúra megteremtésére van szükség. A megye 312 ügyvezetője közül 1948 november végéig 267 küldött munkatervet Somogy megye szabadművelődési felügyelőjéhez. Ennek alapján 1949-re 64 analfabéta, 73 alapismereti tanfolyamot és 208 községben Szabad Föld Téli Esték előadássorozatot terveztek. A tervekben megfelelő számban szerepeltek ideológiai és társadalmi ismereteket magukba foglaló témák.

58 Az igazgatási, szervezeti keretek javítása, a központi anyagok rendelkezésre bocsátása önmagában nem volt elég. A politikai megbízhatóság csak jó alap lehetett a hatékonyabb népművelési munkához. A falusi népművelők zöme nem tudta kellően élővé tenni a központi anyagokat, mert hiányos ismeretei miatt nem volt képes alkotó módon tovább adni azokat. Ennek a problémának a megoldása csak a népművelők művelődéspolitikai képzésével, továbbképzésével valósulhatott meg. Erre 1948-ban még nem kerülhetett sor. 2. A kulturális forradalom kibontakozása A népművelők fölkészítése, alkalmasabbá tétele az egyre bokrosodó művelődési teendők ellátására nem volt egyszerű feladat. A társadalmi fejlődés hihetetlenül felgyorsult ritmusa szinte máról holnapra a képzett népművelők tömegét igényelte. A megyei szabadművelődési felügyelőségnek egyelőre be kellett érnie azokkal a falusi tanítókkal, akik lelkesen vállalták a színdarabok rendezését, a kórusvezetést, az analfabéta és az alapismereti tanfolyamok szervezését, vezetését, ismeretterjesztő előadások tartását, művelődéspolitikai előképzettség nélkül. Az utóbbi hiányosság mindenekelőtt a műsorválasztásban, az ismeretterjesztő előadások politikai hasznosításának elégtelenségében éreztette kedvezőtlen hatását. Mind szorítóbb gond lett a néptáncoktatói hiány, hisz majdnem minden településen szerettek volna népi tánccsoportot létrehozni, de a legtöbb helyen nem volt szakképzett vezető ennek megvalósításához. így ez is az ügyvezető tanítókra maradt, akik vagy maguk bíbelődtek a tánccsoporttal, vagy kerestek valakit kollégáik, illetőleg a rátermettebb fiatalok közül erre a posztra. Még kevésbé akadt szakember bábcsoportok szervezésére, tanítására, vezetésére. A kórusvezetést a tanítóság egyelőre megfelelő színvonalon el tudta látni, mert az énekkarok többsége egyszólamú volt, a többszólamúak közül is kevesen vállalkoztak magasabb képzettséget igénylő kórusművek előadására. A nehézségek ellenére sokkal intenzívebb népművelési tevékenység bontakozott ki 1949ben. A legszembeötlőbb változást a szocialista tartalom erősödése, bővülése mutatja az egész kulturális szolgáltatásban. Az ismeretterjesztő előadások témavázlataiból sajnos egyetlen példány sem található (sem a megyei könyvtárban, sem a levéltárban, sem a múzeumban), a korabeli jelentések, sajtótudósítások részadatai mégis eligazítanak e tekintetben. Ezekből egyértelműen kitűnik a termelés segítésére, a világnézet fejlesztésére való törekvés. Néhány előadáscím jól példázza ezt: ,,A tsz-ek a jólét útján"; „Hogyan él az Iljics kolhoz?"; ,,Az egysejtűtől az emberig"; „Lenin é'ete, munkássága"; „Élménybeszámoló a Szovjetunióról".

59 Ezenkívül a továibbra is szervezett ezüstkalászos tanfolyamok, valamint az újonnan meghonosított egyhetes, tíznapos falusi gazdasági tanfolyamok témaanyaga is a mezőgazdasági termelés és a világnézeti nevelés segítését szolgálta. A kommunista sajtó ugyancsak rendszeresen közölt ismeretterjesztő írásokat az említett tárgykörökből („Hogyan lett a gyíkból madár?"; „Az anyag örök és megsemmisíthetetlen"; „Emlékezés Majakovszkijra"; „Miért szeretjük a szovjet írók könyveit?"; „Zsdánov elvtárs a pártszerű művészetért"; „így fedezték fel a Neptunust"; „Miért nem zuhan a Hold a Földre?"; „így keletkezett a talaj" stb.).

60 A vetítettképes előadások témái ugyancsak ezt a célt szolgálták („A 800 éves Moszkva"; „Utazás a Szovjetunió térképén"; „A gyümölcsfák doktora"; valamint egyéb természetrajzi, földrajzi és ipari oktatófilmek).

61 Ezt a törekvést mutatja, ezt a tendenciát erősítette a műkedvelői rendezvények műsorának megváltozott tartalma is. A Kaposváron alakult száztagú pedagógus énekkar „fel57. HUBA L: 48-as kultúrversenyek. Somogyi Hírlap, 1948. március 23. 58. Felügyelői jelentés. SML — Alispáni ein. iratok. 1948. 59. Somogyi Hírek, 1949. január 6., Somogyi Napló, 1949. november 9. — SmL — Alispáni ein. iratok. 1949. 60. Somogyi Hírek, 1949. január 9. — Somogyi Napló, 1949. július 7., 17., augusztus 28., október 16., 19., 30. 61. TÁLOS S. : 7500 kultúrmunkás vett részt Somogyban a választási munkában. — Somogyi Napló, 1949. június 1.