Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.

SOMOGY KÖZMŰVELŐDÉSE 1948 ÉS 1956 KÖZÖTT 361 és a megjelenítés színvonalának javulására egyaránt. A központilag kiadott műsorfüzetek, ünnepibeszédváltozatok a legkisebb falvakba is eljutottak, s igen kedvező, termékenyítő hatást gyakoroltak mind a tömegek történelemszemléletére, mind a rendező szervek műsorpolitikai koncepciójára. 1848-ról egyszeriben teljesebb - még ha bizonyos vonatkozásban továbbra is kissé leegyszerűsített — képet kapott a megye lakossága. A somogyi parasztság és a felnövekvő ifjúság is megtudta, hogy 1848-49 nemcsak a nemzeti függetlenségért vívott dicső szabadságharc elévülhetetlen hősiességével tartozik legnagyobb történelmi eseményeink közé, hanem a társadalmi fejlődést mérföldes léptekkel előrevivő nagy tettével: a jobbágyfelszabadítással is. Megtudta: társadalmi haladás és nemzeti függetlenség elválaszthatatlanok egymástól, s az 1945-ös földosztás 1848-49 szerves folytatása, a történelem követelményeinek megfelelően magasabb társadalmi fokon való befejezése, betetőzése. Nem minden ünnepi beszéd volt ilyen egyértelmű, a beszédmintákban is előfordult a polgári demokratikus követelmények kizárólagos hangsúlyozása. A hatás mégis pozitív volt. A színjátszó csoportok (nemcsak a „kultúrversenyben" résztvevők) 1948. március 15-re az 1848-49-es forradalommal és szabadságharccal kapcsolatos újszerzeményű — egyfelvonásost tűztek műsorukra (sok helyen többet is); Kaposvárott ekkor mutatták be Bakó József: Ezer hold című háromfelvonásos, haladó társadalmi gondolatokat hordozó színművét; számos községben felolvasták Petőfi Naplóját; szinte mindenütt egyszólamú énekkarok alakultak, s Kossuth-nótákat, negyvennyolcas dalokat énekeltek. Új erőre kapott a néptáncmozgalom. A népi kultúra, a haladó történelmi hagyományok ápolásának szocialista szemléletű ajánlása következtében megnőtt az értéke a népdaloknak, a tömegdaloknak, a progreszszív politikai mondanivalót hordozó három- és egyfelvonásosoknak és a forradalmi verseknek. Az utóbbiak műsorra tűzésében az ipari üzemek és a különböző káderképző tanfolyamok színjátszócsoportjai jártak az élen. Ennek kapcsán például ilyen három- és egyfelvonásos darabok kerültek színre: Ezer hold (Bakó József); Változott a helyzet (Petrov Jalcev); Nem panaszkodhatom (Kishont Ferenc).

33 A versmondás fő helyét Petőfi, Ady és József Attila költeményei foglalták el, s lassan-lassan szóhoz jutott egy-egy szovjet vers is. A színjátszócsoportok többsége továbbra is a háromfelvonásos darabokat szerette, s ezek között az elsekélyesedett népszínmű, a vígjáték és a zenés színmű vagy operett dominált. A legtöbb csoport nem is tudott megbirkózni a vállalt feladattal, ezért a kidolgozás, színpadi megjelenítés általában alacsony színvonalú volt. Kivételt az a néhány község, ipari üzem és városi csoport képezett, ahol más foglalkozást választó volt színész, nagyobb színjátszói ismere33. Nagyszámú közönség vett részt a Somogyi Hírek kultúrestjén. Somogyi Hírek, 1948. december 21. tekkel rendelkező tanító vagy városi színjátszó rendező tanította be a darabokat. Ennek ellenére igen nagy népszerűségnek örvendett a műkedvelő színjátszás, mert a hosszú téli estéken való felkészülés vonzó tevékenységet, időtöltést kínált a fiataloknak, a bemutatott műsorok pedig eseményszámba menő szórakozást, művelődési alkalmat jelentettek a nézőknek. Különösén a falvak lakosságának körében volt közkedvelt a „színdarabot játszás". Valamifajta rangnak, tekintélynek számított, ha egy falusi lány és legény „szerepet kapott" a tanító úrtól. Nem egy szülő sértődött meg gyerekének kihagyása, mellőzése miatt vagy azért, mert pár szavas szerep jutott neki. A színjátszásban rendszeresen résztvevő fiataloknak bővült a szókincsük, csiszolódott, fejlődött kifejezőkészségük, határozottabbá, kulturáltabbá vált föllépésük, megjelenésük a társas összejöveteleken, a társadalmi érintkezés különböző fórumain. A műkedvelés egésze mindenekelőtt a szereplők, résztvevők általános műveltségét növelte, de nagymértékben hozzájárult a tömegek, a nézők kulturált szórakozásának, kisebb mértékben műveltségének bővítéséhez is. E műveltségtartalomban nagyrészt a régi, elavult „búfelejtő", csak szórakozni akaró szemlélet erősödött a műkedvelés által, de a népdalok, a népi táncok, a forradalmi és tömegdalok, a haladó társadalmi mondanivalót hordozó versek, színdarabok műsorra tűzése egyre inkább jelezte, hogy a műkedvelő mozgalom a korábbinál többre hivatott. Egyelőre mégis a régi műsorpolitikai szemlélet volt az uralkodó. A kedvezőtlen jelenséget azonban türelmetlen hangú bírálattal kezdték illetni a megyei sajtóban. Felelős beosztású személyek is túlzó megállapításokkal próbálták előbbre vinni az ügyet. „Egyik legnagyobb hiba Somogyban, hogy a megye sok községében nincs egyetlen szervezet, egyesület, testület sem, amely demokratikus kultúrmunkával foglalkozna . . . meglevő egyesületeink, kultúrcsoportjaink . . . nem a demokrácia szellemét tükrözik, nem a haladás útján járnak előadásaikkal, műsoraikkal. A régi ócska, silány, fertőző, erkölcstelen, sőt demokráciaellenes operettek, színdarabok, kabarétréfák, az értelmetlen, szemtelen és minősíthetetlen slágerek szerepelnek műsoraikon ... a szereplők (sok helyen) primadonnáskodnak... A rendezők csak pénzkérdésnek tekintik a munkát... ahol több tömegszervezet, kultúrcsoport működik . . . egymással veszekednek ... A klerikális reakció hívei vonaton, biciklin, gyalog járnak keresztül-kasul a megyében, és suttogva, nyíltan, mezőn, kocsmában, színpadon, »kultúr«-előadásokon agitálnak a demokrácia ellen."

34 Az idézett bírálatnak vaskos valóságalapja volt, az osztályütközések, az államosítások időszakát éltük. De az ilyen szélsőséges kicsengésű bírálat vajmi keveset használt. Az idejétmúlt darabok, híg levű operettek, slágerek ellen puszta szidalmazással, kiátkozással eleve nem lehetett eredményesen fölvenni a küzdelmet. Mert bi34. TÁLOS S. : Kultúrmunka falun, Somogyi Hírek, 1948. november 28.