Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)
Néprajz - Együd Árpád: Adatok a láncversek számszimbolikájához
ADATOK A LÁNCVERSEK SZÁMSZIMBOLIKÁJÁHOZ 297 megjelent művét: Hangszeres magyar tánczene a XVIII. században. 1978. 5-183.). Itt mondok köszönetet Domokos tanár úrnak szíves szóbeli segítségéért, eredeti kéziratának kölcsönadásáért, továbbá Scheiber Sándor professzor úrnak sokoldalú útbaigazításáért, szakirodalmi segítségéért; hasonló köszönettel és hálával tartozom Bálint Sándor professzor úrnak iránytmutató, sokrétű támogatásáért, s lektoromnak, Kriza Ildikónak. A szövegelemzés és az összehasonlítások után áttérünk néhány változatunk dallamának bemutatására Olsvai Imre értékelése és lejegyzése szerint. Először a Népzene Tára-beli Kánai menyegző énekek jellemzőit adjuk az alábbi zenei képlet szerint. A dallam l-ll. sora ugyanaz kétszer (A A). Alii. sor szintén négyütemes, de zenei felépítésénél, valamint szövegének rímelésénél fogva kettős sornak tekinthető. A két-két ütem vázlatos összefüggéseket mutat az ismétléstől a variált ismétlésen át és variált szekvenciázáson át a pontos szekvenciázásig. Sőt, erős a hajlam az ütemenkénti ereszkedő szekundszekvenciázásra is (pontosan vagy variáltan). így a III. sor képletei sokfélék lehetnek, pl. b+b, vagy: b+bv, vagy: b 3-|-b, vagy: b 2 +b, ritkábban: b+c is (de a ritmus ebben is azonos). A IV. sor jellegzetesen háromütemű zárófordulat: C, amely sok-sok idegenszerű és műdalszerű vonásokat hordoz; pontosan vagy alig variáltan ugyanígy megvan pl.: „Kerek ez a zsemlye" zárósorában is. Az A-sorokban két nagy csoport különül el, igaz csak egy hangmagasság révén. Az átlagban, a többségi 40%-ban (18 változat) e sorok 7. hangja LA-fok (6. fok, mixolid-szeptim), ez elvben lehet mixolidszekszt is. A népi változatok 33%-ában (15 változat) és a Kájoni-változatban az A-sorok 7. hangja TÄ-fok (mixolid-szeptim). Míg az átlag csoport nêm kötődik tájhoz, addig a TÁ-s változatok Közép-Északra tömörülnek, kis középdéli nyúlvánnyal. A fennmaradó 27% (12 változat) III. dallamsora nem egységes; egymástól épp úgy különböznek, mint a két nagy csoporttól. A Magyar Népzene Tára anyagában eddig nem sok somogyi anyag szerepelhetett (az alaposabb kutatás hiánya miatt). Ezek ulán vizsgáljuk meg az újabban előkerült somogyi énekek néhány változatát; először Szücsné és leánya, Kintiemé előadásában. Az I-M. dallamsor 7. hangja a népi változatok többségével (az említett 40%-kal) egyező 6. fok, azaz LÁ-szolmizációs hang (egyenhangnemben leírva ,,e"). A III. dallamsor viszont egyedülálló, csak egy pátrói változat hasonlít hozzá, az is félig, fgy ez nagyon is újszerű változat. Ráadásul ez is, meg a pátrói is ügyes dallamlépésekkel kerüli el a gépies (idegenszerű, műzenei) szekvenciázást; egészséges népi dallamészjárással, alkotókészséggel variálják körül a melódia alapvonásait. Emiatt a IV. sor D-tartalmú. Szerkezete az alábbi képletú : A A r •• bic D A A bid С А А 1 bic D
