Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)
Néprajz - Együd Árpád: Adatok a láncversek számszimbolikájához
ADATOK A LÁNCVERSEK SZÁMSZIMBOLIKÁJÁHOZ 295 Mintha a folklorisztika más műfajainál (ballada, népdal, mese) végbemenő motívumvándorlás, affinitás jelenségével találkoznánk ezekben a szakrális anyagokban is. Mintha az egyes „szerzők" a célnak megfelelően odafordulnának, ahol egy-egy szükséges elemettémát (szűzsémagot) találva mondandójuk szolgálatába tudják állítani. Ezek az elemek természetesen folklorizációs folyamatként is beépüehetnek 44 egy-egy adott műfaj-struktúrába. Tegyünk most egy kis összehasonlítást az Órahirdetés, a Betegek órája, s a Tarnóczy-féle szövegek között. Az Egy: mindhárom esetben az Egy Istennel kapcsolatos, bár a hozzátapadó tevékenységek, jelzők más-más módon egészülnek ki. Egyike-másika a Katekizmusi ének motívumait hasonlítja; Tarnóczynál azonos a Pongrácz-félével. Kettő: a Pongrácz-félében az Isten adta test és lélek kötelességéről van szó, míg a „somogyi" anyagban az isteni és felebaráti szeretettel találkozunk; Tarnóczynál szintén a test és lélek kérdése merül föl. Három: mindhárom szövegben a Szentháromság funkciója azonos. Négy: mindhárom ének-szöveg a 4 végső dolgokról szól. öt: az öt érzékről, valamint Krisztus öt sebeiről való elmélkedést hallunk. Hat: a hat nap alatt történt teremtés bibliai történetét idézi. Hét: a Szentlélek ajándékai a bűnök ellen. Nyolc: a 8 legfőbb boldogságot Pongrácz szövege részletezi, bár a somogyi is említi, hasonlatosan Tarnóczyéhoz. Kilenc: a 9 angyali karról van szó mindhárom szövegben. Tíz: a tízparancsolat törvényeit teszi tárgyává a három ének. Tizenegy: a somogyi ének a vég felé való közeledésre int, míg a másik kettő a szőlősgazda példázatát magyarázza. Tizenkettő: Órahirdetésünk a 12. órában való megtérésre int, a pongráczi anyag pedig a 12 apostol, a 12 izraeli nemzetségről szól, mint ahogy Tarnóczy is, akikhez való könyörgés penitencianyerést eredményez. (Itt most csupán e háromféle szöveg azonos témájának egyező és eltérő mozzanatainak vázlatos összevetését kívántuk megvillantani.) Azt is megfigyelhettük, hogy az ún. új stílusú műfajaink inkább az újtestamentumi témákat veszik fel szívesebben, míg a klasszikusabb értékű énekeink, szövegeink az ótestamentumi elemeket építik be szívesebben, mint az a héber szövegeknél is tapasztalható. 44. Lásd még: MNT i. m. (561.) bevezető sorait és a Jegyzetek (975—982.) forráskutatási adatait, műfajokat, kottákat. 45. Ethn. 1961., 237-263. (Domokos P. P.: Hajnal, hajnalnóta, hajnalozás), és hivatkozással Ethn. 1915., 131. Énekeink egy részéről, különösen a Katekizmusi énekről, elmondhatjuk, hogy egyes szálaival több száz éves (talán évezredes) hagyományhoz kötődik, s az eddig ismert legarchaikusabb szövegekkel mutat rokonságot: különösen ami a szimbolikái értelmezéseket, hittézisbeli tartalmi jegyeket illeti; tehát nyilvánvaló, hogy egyes énekformáin'k az ős-szövegre támaszkodva formálódtak, egyesek a népi ízlés és igény szerint alakultak. Sőt: új műfajalakulási folyamatoknak is tanúi lehettünk, ami a vallásos énekektől a táncnótán át a trufáig kísérhető végig. Ezeknek az anyagoknak a sokfélesége, a modulációs folyamatoknak az alakulása talán azért is jöhetett létre, mivel a katolicizmus elég későn adta a nép kezébe a teljes bibliafordítást, helyette megjelentek a különféle biblia-históriák, verses feldolgozások, ponyvanyomtatványok, istóriás-füzetek stb. Külön tanulmányt érdemel majd ezeknek a szövegeknek az értékelése és az a halvány folklorizációs folyamat is, ami új jelenségként itt-ott mégis csak megfigyelhető nagymennyiségű anyagainkban. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a számmal kapcsolatos nótaformákat, kiáltásokat sem, amelyek bár nem szorosan tartoznak dolgozatunk témájához, mégis összefüggést mutatnak bizonyos szálaikkal az általunk tárgyalt anyagokkal. A középkorig visszanyúló órakiáltásokról, bakternótákról lesz szó röviden. Ezek történeti összefüggéseit már kiváló kutatóink elvégezték: Domokos Pál Péter, 45 Szomjas-Schiffert György 46 nevét említem elsősorban. Mindkét kutató számtalan „igazoló" támogatást adott munkánk egyes részeinek alátámasztására. Hadd idézzünk néhány szöveget pl. az Éjjeli Vigyázók Éneke alapján. „Hallya minden Háznak Ura! már nyolczat ütött az óra, Isten segéttőnk a' jóra, a' Nap elment nyugovóra . . ."• stb. Kilenc órakor: a házra, gyertyára, tűzre való vigyázó s ra int. Tízkor: a bakteri figyelmeztetés így szól: „. . . elmégy a' nyugodalomra, de nints írva homlokodra, örömre kelsz-e, vagy búra imádkozzál tíz az óra." Ugyancsak vallásos hangvételűek az éjfél utáni órák számadataihoz kapcsolódó szövegek (egykor, kettőkor, négykor stb.). A fenti éneket nem teljes szöveggel közöltük, de ebből is kitűnik, hogy az éjjeliőrök, a falusi bakterek órakiáltásai is szolgálták a lelki élet (Jakubovich E.: Éjjeli vigyázók éneke a XVIII. századból.) 46. SZOMJAS-SCHIFFERT GY.: Hajnal vagyon, szép piros... 1972.
