Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Néprajz - Knézy Judit: XVIII-XIX. századi viseletadatok Somogyból

XVIII—XIX. SZÁZADI VISELETADATOK SOMOGYBÖL 261 pénteki gyónóruha köténye sok családnál lenvászonból készült. A XIX. század közepén a színes kötény használata annyira általános volt, hogy azokon a vidékeken is viselték, ahol a fehér vászon felsőruházat még megvolt. A finomabb anyagból való fehér vagy színes kötény kezdetben követte elődjének formáját, szabását, bőségét. Bő, ráncolt, rakott, színes kötényekről a Zselicből, Csurgó környékéről, Csököly vidékéről maradtak fenn tárgyi emlékek, fényképek. Ujházy Ferenc 1862-ben ..igen bő" sötét színű kötény viseléséről írt.

88 A nem házi vászon kötényeknek kezdetben általában kék, kékfestő, fekete, fehér a színe, míg a „pruszli", vállkendő gyakran volt piros „bécsi", vagy csupán piros sujtásos. A kékfestő általában a dolgozó napi ruházat céljára rögzítődött. A munkaruházattal, az utazó, hétköznap délutáni, mezőre kijáró öltözetekkel kapcsolatosan megjegyzendő, hogy ezek céljára nem mindig vették meg a színesebb festőanyagot, vagy gyári kartont, hanem házi vásznat festettek otthon vagy kékfestő mesterhez vitték el. A szegényebbek sokszor ünnepi ruházatukat is házilag festették.

89 A somogyi viseletekben a XX. század elején is általános szinte, hogy a kötény ünnepen sötét színű, „fekete falú", azaz alapú; esetleg megmaradt fehér színűnek; hétköznap kékfestő vagy fekete, fiatalok esetén is. A már idézett felsőmocsoládi szerződésben a cselédlány már 1809-ben kék kötényt kapott konvencióba. Mikii Bözsi ládájában is találtak kék kötényeket is a rabolt holmik között, ugyanebben az évben.

90 5. VÁLLKENDŐ, „NYAKKESZKENÖ" VAGY „NYAKKENDŐ" Az ing fölé a felsőtestre kötött vállkendő fontos alkatrésze volt a házi vászonból való viseleteknek. Csak a sonkaujjú, polgárias szabású blúzok, „réklik", „levesek" fölé nem kellett már tenni vállkendőt, csak hidegben. 1853-ból házi vászon „nyakkendőt" ismerünk Kisatádról egy zsellérasszony fennmaradt csekélyke ruhatárából: „3 avitt szoknya, 2 nyakkendő, 1 fekete festett fejkendő, igen hitvány, 1 rékli, ócska, 1 rövid ótska ümög"-ből álló együttesnek valószínűleg minden darabja házi vászon, még a feketére festett fejkendő is.

91 Ujházy Ferenc 1862-ből való rajza és leírása a nagyméretű fehér vállkendő használatára utal. „Az asszonyok ruhái többnyire sötétek, kötényük igen bő, s fekete színű, felső testöket nagy fehér kendő fedi, melyet széles fodor környez."

92 Ez már gyári anyagból va88. UJHÁZY F., Vasárnapi Újság 1862. 89. GELENCSÉR, 1968. 42-44. 90. Lásd 59, és 64. jegyzetet. 91. SML Nagyatádi cs. kir. járás 1853/47-199/123. sz. Vas Antalíné Pap Erzsébet hagyatéka. 92. UJHÁZY, 1862. ló vállkendő (utal erre a fodor megléte), de nagyméretű. A Csökölyben gyász alkalmával, illetve nagypénteken használatos házi vászon vállkendők abrosz méretűek (az 50.1.13. It. számú 160x160 cm-es), megkötésükkor a kendő széle a könyök vonaláig, sőt annál is lejjebb ért, hátul a sarok jóval a derék alá, a megkötött két vég a hátul levő sarok alatt van. Ismeretes Belső-Somogy sok jómódú református községében a XX. század elején nagyméretű kásmir vagy selyem nyakba való kendő használata. Ezeket sarkosan háromszögbe hajtva tették fel, de a nyakon levő hajtást annyira felsodorták, hogy a rojtok a vállat takarták csak (Somogyszob—Csurgó vonalán). (IV/IV. tábla.) De fennmaradtak a XX. század elejéig mind a Zselic, mind Belső-Somogy falvaiban a színes, ünnepi, fiatalasszony ruházat nagyméretű, fehér sifon vállkendői, melyneknek sarkait fehér lapos- és „lukhimzések" díszítették. A hímzett sarkokat, hogy jól lehessen látni, sok faluban elöl övvel lekötve tartották, és nem vetették a mellen keresztbe és kötötték meg hátul a csípőn (pl. Rinyahosszúfalu).

93 Már a XIX. század 50-es éveinek paraszti inventáriumaiban is emlegetik a „félkendőket". Ezek olyan nyakbavaló női keszkenők, melyek négyzetes kendők felibe vágásával, vagy eleve háromszögletűre készültek. Pl. Atádon egy szolgálólány „nyakkendői" között említenek egy „fehér fél nyakkendőt" is. Szenna és környéke, Csököly és környéke lányai, fiatalasszonyai viselték a félkendőt a jelen század elején, de ugyanitt használatban voltak egész vállkendők is. TELJES ÖLTÖZÉKEK, KÉSZLETEK A XX. SZÁZAD KÖZEPÉN A hétköznapi, illetve a nyári aratóöltözékekhez hozzátartozott két vászonból készült ruhadarab: karvédő kesztyű és lábszárvédő harisnya, melyet még a XX. század első felében is használtak megyeszerte. Ilyet látott 1828-ban Vitali. „A kart egészen a kézfejig és a lábat bokáig fehér vászon kesztyűbe és harisnyába (gamasni félébe) dugják, amelyeket főleg munkanapokon gyakran váltanak."

94 Hozzátartoztak a XIX. század közepén a lányok, parasztasszonyok öltözékéhez különböző kiegészítő ruhadarabok és kabátfélék, melyek általában nem készültek vászonból. A fiatal lányok, asszonyok ünnepi garnitúráiban már gyakran szerepelt a pruszli, női mellény. Többnyire színes volt az anyaga: „piros, seíem,

95 kék, czicz"

96 jelzőkkel említik pl. két vagyonleltárban. Ing fölé, vállkendő alá viselték. Nagyon valószínű, hogy szegé93. Hasonló módon tették fel néhol a sál formájú csipkekendőt is, pl. Csököly. RRM Fotótára 7228; 7218; Gönyey Sándor 1926. évi felvételein. 94. UJHÁZY, 1862. 268. э ; 95. Lásd 13. jegyzet. ;:;L .:• 96. Lásd 21. jegyzet.